Ősidők óta ismert az ember azon törekvése, hogy korlátos intelligenciája és eszközei révén meg akarja határozni, körül akarja határolni a határokat és korlátokat nem ismerő Istent. A motiváció a sok esetben nem titkolt hatalom- és birtoklási vágy, mely révén mások fölé kerekedhet, uralkodhat. A valóság azonban azt bizonyítja, hogy ezen törekvésével az emberiség ahelyett, hogy közelebb került volna Isten megismeréséhez, eltávolodott tőle, és saját tudománya vívmányait tudatlanul az önpusztításra fordította.
Akik meglátják, és beismerik ezen hamis ambíció hiábavalóságát, azt is megértik, hogy a gyarló embernek nem arra van igazán szüksége, hogy meghatározza, beskatulyázza Istent, hanem arra, hogy az Ő bölcsessége és ereje révén megszabaduljon meglévő korlátaitól, határaitól, és szabaddá váljon.
Tehát a kérdés a következő. Ragaszkodunk továbbra is ahhoz, hogy okosnak tűnjünk annak látszata által, hogy meg tudjuk határozni, korlátok közé tudjuk helyezni Istent, vagy engedjük neki, hogy megszabadítson bennünket meglévő korlátainktól, határainktól, amelyeket, saját intelligenciánk révén, saját erőnkből képtelenek vagyunk elengedni.
Ha nem érted, milyen korlátokról beszélek, kérd alázattal az élet szerzőjét, hogy egyszer az életben az Ő szemeivel láthasd a saját valóságod annak érdekében, hogy el tudd dönteni, mire van igazán szükséged.
Az alábbi videó rámutat Isten meghatározása és a határaink Isten általi levetkőzése közötti lényeges különbségre.

[mailerlite_form form_id=1]