A New Age vallások azt mondják, hogy Isten általunk tapasztalja meg önmagát. Ezzel közvetett módon azt állítják, hogy az univerzum teremtője egy tökéletlen valaki, aki néha annyira magányos, hogy magához nyúl, máskor pedig annyira irigy, hogy megöl valakit.
Isten, aki engem, nyomorultat megmentett, ahogy eddig megismerhettem Őt, nem akarja önmagát megtapasztalni sem az irigységben, sem a kevélységben, sem a büszkeségben, sem a hatalmaskodásban, sem az önkielégítésben, sem az öngyilkosságban. Ellenkezőleg: arra hív, hogy én tapasztaljam meg magamat Őbenne. Engedjem magam átformálni, megtisztítani Őáltala, hogy örökkön örülhessek annak a teremtésnek, amelyet Ő tökéletesre tervezett.
Jézus Krisztus Atyja abban különbözik az ezotéria isteneitől, hogy nem azt adja, amit akarunk, amit a rothadásra ítélt testünkkel és agyunkkal megkívánunk, hanem azt, amire szükségünk van ahhoz, hogy belátásra jussunk, belső látást kapjunk, és megtaláljuk az igazi kincset.
Ezt mondja az urak Ura, királyok Királya:
‘…hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.’
Ezt a kincset pedig befelé látás nélkül lehetetlen megtalálni. Ugyanis befelé látásra van szükség ahhoz, hogy meglássuk, mi van bennünk, ami elválaszt a Tökéletességtől, és belátásra van szükség ahhoz, is, hogy meglássuk, amit bennünk épít a Mindenható.
Boldogok, akik nem a szemeik látásának hisznek, hanem belátást kapnak Istentől, hogy megszabaduljanak minden bennük lévő mocsoktól, ami elválasztja őket az élettől, és azáltal tisztán megláthassák azt, amit a Mennyei Atya elkészített az őt szeretőknek.
‘Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el Isten az őt szeretőknek.’ 1kor 2:9