Számtalanszor becsaptam embertársaimat. Hűtlen voltam azokhoz, akik hűségesek voltak hozzám, hűtlen voltam ahhoz, aki nekem életet adott. Tettem ezt sokszor akaratomon kívül, jó szándékkal, anélkül, hogy tudatában lettem volna, mit teszek. Gonoszságomat más emberek gonoszságában láthattam viszont, hogy feleszméljek. De a feleszmélés önmagában nem adta vissza a legdrágább kincset, amit hűtlenségem által elvesztettem.
Mások gonoszsága és hűtlensége összetört engem, megfosztott az életbe, és annak szépségébe vetett hitemtől. Fájdalmamban nem értettem, hogy amit látok, az én tükörképem. Ekkor jött valaki, aki a hűséggel válaszolt az én hűtlenségemre, és megértettem, hogy csak ez a hűség mentheti meg a tévelygő embert, a tékozló fiút, …akinek fáj a saját hűtlensége.
Bizony te is megmenekülhetsz, ha már fáj a saját hűtlenséged.