A legtöbb tapasztalat azt mutatja, hogy az ember sem magát, sem a szeretteit nem tudja megmenteni. Mégis arra törekszik, hogy hű legyen önmagához, vagy más gyarló emberek szavához. Ádám Isten helyett a feleségének fogadott hűséget, Éva pedig az ő férjének, és ebbe a hűségbe mindketten belehaltak. Ráadásul még annak terhe is rájuk nehezedett, hogy az egyik gyermekük lemészárolta a másikat. Ezt eredményezi a saját magunknak és az embereknek fogadott hűség. Talán célszerűbb volna, ha Ahhoz lennénk hűek, Akinek valóságos hatalma van az élet és a halál felett, mert ez a legtöbb, amit tehetünk saját magunkért és szeretteinkért. „Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat.” Mk 12:30 Jézus nem azáltal gyógyította meg a betegeket, és támasztotta fel a halottakat, hogy hű volt önmagához, a polgártársai és a rokonai szavához, hanem azáltal, hogy hű volt, ahhoz, aki Őt elküldte, a Mennyei Atyához.