Őszinte hála van a szívemben azokért az egészségügyi dolgozókért akik Krisztus beszédéért az elmúlt években nyíltan felvállalták és megvallották, hogy milyen irányba tart az orvostudomány, és a betegeiknek bizonyságot tettek az egyedüli doktorról, aki valódi testi és lelki gyógyulást adhat nekik.
Tudom, hogy ezzel a felvállalással némelyek a megélhetésüket kockáztatták, és egyesek arra kényszerültek, hogy a járvány idején hozott rendeleteknek köszönhetően elhagyják a munkahelyeiket, amelyek összeegyeztethetetlenek voltak Isten szavával.
Ugyanakkora hálát érzek azon pedagógusokért, akik kockáztatva a megélhetésüket lerántották a leplet a tanügyi rendszer árnyoldalairól, és nyíltan beszéltek arról, amit a Mindenható Isten feltárt szemeik előtt.
Hála és dicsőség a Magasságos Istennek minden egyes bizonyságtevőért, akik vállalva a Krisztus szavának kimondásáért járó megvetést, a családtagok és a társadalom részéről kapott gúnyt és megszégyenítést, hűségesen megtörték, és megosztották a mindennapi kenyeret, lelki táplálékot, amelyet a Mennyei Atya adott nekik naponta.
Nincs semmi kétségem afelől, hogy azoknak, akik hátrányos helyzetbe kerültek a hitük felvállalása miatt, bőséges a jutalmuk a Magasságos Istennél, aki az Úr Jézus szava szerint az utolsó órában mindenkinek megfizet a cselekedetei szerint.
Én hozzuk képest csak egy haszontalan, sokszor hálátlan szolga voltam, mert csak azt cselekedtem, ami a kötelességem volt, miután az Úr Jézus kegyelme és életet adó szava által megismerhettem az igazságot. Fohászkodom, hogy Isten bocsásson meg nekem minden egyes szóért, amelyet testi indulatból szóltam az Ő nevében, amellyel másokban romboltam az Ő országát. Kívánom, hogy Krisztus urunk, ártatlanul kiontott, véréért, gyógyítsa be mindenkinek azokat a lelki sebeket, amelyeket én okoztam… mert bármennyire is kívántam hűséges és igaz lenni, tükör által én is homályosan láttam. Ezért az indulataim, a szívemben felgyülemlett keserűség miatt képtelen voltam igazságosan megítélni minden helyzetet.
Mint ahogy számomra volt kegyelem és megbocsájtás, valahányszor megbotlottam, és eltávolodtam a Krisztus beszédétől, kívánom, hogy mások is kapjanak még egy esélyt, akik elestek, és elhagyták a bizonyságtétel útját. A Krisztus beszéde, és az Atya öröme kerüljön vissza a szívükbe, hogy világosság lehessenek ebben az egyre csak sötétedő világban.
Az elmúlt években bizonyságot tehettem azokról a dolgokról, amelyeket nekem személyesen megmutatott a Magasságos Isten. Ismételten felhívtam a figyelmet, hogy az igazság nem az, amit emberek által hallunk, hanem az, amit mi személyesen megkapunk Istentől, amit Ővele megélhetünk, és amiről tanúságot tehetünk embertársainknak az Ő kegyelme által. Az igazság nem egy emberi filozófia, nem teológia, nem egy tudományos, vagy spirituális teória, nem egy vallás, nem egy, agyba beültethető, elmélet.
Az igazság nem elme élet, hanem az Élő Istennel való személyes kapcsolat, amely révén a Krisztus beszéde és Isten lelke úgy formálja a lelkünket, hogy földi életünk végén megérkezhessünk arra a helyre, amelyet Isten fia úgy nevez, hogy mennyek országa.
Motorosként, testi emberként úgy tudtam, hogy nem a cél számít, hanem az út maga. Isten gyermekeként, lelki emberként hiszem, hogy nem az út számít, hanem az, hogy hova érkezünk. Hiába kaptunk meg mindent ebben a földi létben, ha életünk végén oda jutunk, ahova senki sem akar menni. Viszont az életben szerzett összes fájdalom és keserűség eltöröltetik, ha az ember végül oda érkezik, ahol az Ő mennyei édesapja várja őt. (Tékozló fiú, szegény Lázár története)
„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de az ő lelkében kárt vall? Avagy micsoda váltságot adhat az ember az ő lelkéért?”
Keressétek először Isten országát, és az ő igazságát, és mindaz, amire ebben a mulandó földi életben igazán szükségetek van, ráadásul megadatik.