/
A festék megérkezett, de a festő karja lebénult.
„Mindig úgy gondoltam, hogy én nagyon nagy fájdalmakat el tudok viselni. Amitől más ordított, az nekem meg se kottyant. Itt pedig olyan fájdalom lett rajtam úrrá, hogy… …hogy ordítottam. Méghozzá két héten keresztül éjjel és nappal. És aludni nem bírtam. Nem bírtam feküdni, nem bírtam ülni, se állni, se lehajolni, se semmit. És már büdös voltam és retkes. Agyon izzadtam magam. Nem tudtam átöltözni, nem tudtam befűteni. Majd megfagytam, mert nem tudtam kihamuzni, nem tudtam fát felhordani. És csak örjöngtem minden egyes pozícióváltáskor.”