Mindaddig, amíg nem ismeri meg az igazságot, a romlást senki sem állíthatja meg. Csupán azzal, hogy haragszik a romlásra, képtelen megállítani annak folyamatát. Sőt, minél inkább haragszik rá, és próbál védekezni ellene, annál jobban gyorsítja a romlás folyamatát, és annál több erőt ad a romlásnak. Ezért van az, hogy mikor az ember megbetegszik, és elkezd harcolni a betegségével, egyre csak rövidül az élete.
Ebben az istentelen, földhözragadt materiális világban mindenki arra van kondicionálva, hogy amikor találkozik a romlás botrányával, álljon ellene annak, és azáltal gyorsítsa fel a romlás folyamatát magában. Isten szava pedig azt mondja, hogy nézz szembe a romlással, leplezd le annak okát, és elveszíti hatalmát fölötted. De ezt senki sem akarja. Ezért vakon és megállíthatatlanul halad tovább mindenki abba az irányba, ahova senki sem kívánkozik.
Nem az a legnagyobb baj, hogy a romlás felemészti a testünket és a lelkünket, hanem az, hogy senki sem kíváncsi annak okára, hogy megszüntethetné azt. A romlás okától jobban félnek az emberek, mint magától a romlástól, mert ha találkoznának a romlás okával, szembesülniük kéne, mivel idézték elő a romlást, és meg kéne tagadják mindazt, amit Isten és az igazság ismerete nélkül építettek, úgy kívül, mint belül. De mintsem, hogy leleplezzék, és megtagadják a romlás okát, elrejtik jó mélyen a szívükben. Ekképp a romlás zavartalanul végzi tovább a pusztítást őbennük egész addig a pontig, amíg a lélek annyira eltorzul, hogy már képtelen életben tartani a testet.
A test meghal, a lélek pedig abban a torz állapotban bent reked a rothadó test börtönében, és végig kell szenvednie annak bomlását. Ez maga a pokol, (hol férgök meg nem hal, tüzök el nem aluszik) amelyet csak úgy kerülhet el az ember, ha nem arra fókuszál, hogy megállítsa a romlást, hanem arra, hogy leleplezze annak okát, és megvívja a hit nemes harcát a bűn ellen, a romlás oka ellen, ami az ő lelkében rejtőzködik.
(Hogy megértsd a lényeget, a lélek = léttudat, létérzet, ami nem szűnik meg a test halálával, mert örök életű.)
Leírok néhány kijelentést Jézustól. Ha kedves az életed, szívleld meg azokat, amíg még van időd, mert ha lejárt az időd, már nem lesz rá lehetőséged. Apropó! Szerinted mikor jár le a te időd?
„Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is.” Mt 5:39
Avagy, ha élni akarsz, ne a romlással harcolj, hanem kérj látást Istentől, és a romlás okát kívánd leleplezni és megsemmisíteni magadban, hogy a lelked még a test halála előtt romolhatatlanságba öltözzön.
„A lélek az, a mi megelevenít, a test nem használ semmit: a BESZÉDEK, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.” Jn 6:63
Tehát, aki kívül vívja a harcot a romlással, és nem belül, úgy adja át magát a romlásnak, hogy közben azt hiszi, hogy az egészségéért és az életéért küzd. Ráadásul képmutatással még másokat is megtéveszt, és a romlás útjára terel.
Ezt mondja Jézus:
„Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.” Mt 24:35
Ismered-e a beszédeket, amelyekkel, le tudod leplezni, és meg tudod semmisíteni a romlás okát magadban?
Ha nem tudod, mennyi időd van még hátra, szerinted mikor dönthetsz úgy, hogy megszívleld ezeket a beszédeket, és látást kérj szemeidre Istentől, hogy végre elkezdhesd a hit nemes harczát, amit nem a romlás ellen kell megvívnia az embernek, hanem a romlás oka ellen?
„…Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” Ef 6:12
Ezeket is szívleld meg: