Felnőtti logika:
– Fiam, eljött az idő, hogy a komoly dolgokról is beszéljünk.
– Mi lenne az?
– A halál. Az, hogy minden embernek meg kell halni.
– Miért kell meghalni?
– Nem tudom. Ez az élet rendje.
– A halál az élet rendje?
– Igen.
– Hát ez komolyabb, mint gondoltam. Van még valami, ami még ennél is komolyabb?
– Igen.
– Mi lenne az?
– Tanulnod kell, és dolgoznod keményen, hogy sok pénzed legyen, és sikeres lehess.
– Értem. És amikor meghalok, magammal vihetek-e mindent, amit megtanultam, amiért megdolgoztam, és amit pénzen megszereztem?
– Nem.
– Hát akkor meg mi értelme tanulni, keményen dolgozni, pénzt szerezni, és sikeres lenni?
– Ne filozofálj! Mindenki ezt teszi, neked is ezt kell tenned.
– Apa, lehetséges, hogy épp amiatt kell meghalni, mert azt hisszük, az az élet rendje, hogy tanuljunk, dolgozzunk, pénzt szerezzünk, és sikeresek legyünk?
– Na látod, fiam. Erre még sosem gondoltam.
Ha a felnőttben lenne alázat, és áldásként fogadná a gyermeket, nem pedig teherként, talán elfelejtene meghalni. Az igazság, az egészség és az élet ingyen van. A hazugságot, a betegséget és a halált pedig pénzért adják, amiért meg kell dolgozni. Minél sikeresebb valaki a pénzszerzés területén, annál több hazugságot, betegséget és halált tud vásárolni magának.
Ezt mondja a gyermek, Isten gyermeke:
„Boldogok a szegények és a lelki szegények, mert övék a mennyek országa.”
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy aki az én beszédemet hallja és hisz annak, aki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.”
„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem:”
„Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek mint a kisgyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.
Aki azért megalázza magát, mint ez a kis gyermek, az a nagyobb a mennyeknek országában. És aki egy ilyen kisgyermeket befogad az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsinyek közül, akik énbennem hisznek, jobb annak, hogy malomkövet kössenek a nyakára, és a tenger mélységébe vessék.” Jézus Krisztus