Egészségben és jó dolgában melyik ember gondol a betegségre és az elmúlásra? Hát Teremtője szavára? Szia Boti! Kérlek, ne haragudjál, hogy zavarlak. Olyan álmot adott az Úristen, amelyben a régi lakásotokban jártam. Édesapád volt otthon, Szilárd készült elmenni. Téged pedig nem láttalak. Édesapád fáradtnak tűnt, olyan volt, mintha ittas is lett volna. Az álom allegória. Ezekben a képekben édesapád jelképezi a mennyei Atyát, a Mindenható Istent. Ti az ő fiait. Te nem voltál már az Ő házában, jelenlétében. Szilárd pedig akkor készült elhagyni a házat. Édesapád fáradtsága utal arra, hogy az Úristen sokszor próbált titeket szólítani, de mindhiába. Na de ha édesapád Istent jelképezte ebben az álomban, hogy lehetett ő ittas? Nem ő volt ittas, hanem ti figyeltetek rá úgy, mint egy ittas emberre, akinek szavát nem szokás komolyan venni. Drága, gyerekkori barátom, én csak addig fogok neked írni, amíg az Úristen elém hoz téged. Csak érdekességképpen mondom, hogy Gyergyószentmiklóson nagyon sok embert elém hozott már eddig, és mindenkit megkerestem így vagy úgy. Régi barátaimtól elkezdve az egykori tanárokon keresztül a helyi közszereplőkig. Vannak, akik hálával fogadták szavaimat, és áldás volt számukra, amit mondtam. Egyesek meggyógyultak gyógyíthatatlan betegségeikből, és békességet kaptak a lelküknek, mások pedig úgy fogadták szavaimat, mint egy bolond beszédét. Te mit gondolsz, hogy könnyebb beszélni? Úgy-e, hogy mindenki felnéz rád, és bálványoz téged, mint egy szupersztárt, vagy pedig úgy, hogy sokan bolondnak néznek szavaid üzenete miatt? Mi oka lehet valakinek, hogy vállalja azt, hogy bolondnak nézik beszédéért azon kívül, hogy bolond? Avagy mi teszi az ember beszédét bölcsé? Az-e, hogy a tömegek ujjongva hallgatják, mint Hitlert vagy Elon Musk agymenéseit? Vagy pedig az, hogy a szavaiban gyógyulás és szabadulás van azok számára, akik hálával fogadják azokat? Édesapád fáradt volt ebben az álomban, mint ahogy az égi Atyánk is fáradt lehet, amikor látja, hogy mi mekkora lelkesedéssel üldözzük a saját akaratunkat, ami oda visz, ahova senki sem akar menni. Tudomásom van arról, hogy már egy jó ideje a te édesapád sincs a földiek sorában, mint ahogy 2010-ben az én édesapám is elhagyta ezt a ‘csodaszép’ földi mennyországot, szenvedésével és halálával feladva nekem az utolsó ‘atyai’ leckét. Emiatt a lecke miatt döntöttem úgy, hogy nem várom meg, hogy a nagy nyomorúság, amely erőszakkal szakította ki nagyapámat és az ő fiait az élők sorából, elérjen engem, hanem elejébe megyek azáltal, hogy megtudom, hogy ha így kell végződjön a földi élet, mi értelme az egésznek. Ez volt életem legjobb döntése, mert azáltal, amit a Magasságos Isten kegyelméből az Úr Jézus szavai által megismerhettem, kiszabadultam az idő és az elmúlás szorításából. De bevallom neked, hogy néha csalódott vagyok amiatt, hogy ebben a hirtelen meggazdagodott és eszeveszetten száguldó világban jóformán senkit sem érdekel az a ‘tudomány’ amely által szabaddá válhatnának félelmeiktől, amelyek meghúzódnak cselekedeteik és az embereknek való megfelelés mögött, és amelyek az utolsó leheletükig gyötörni fogják őket. Rengeteg példabeszédet kaptam, tudományos és logikai érveket, amelyek mentén bárki megkaphatná a legfontosabb felismerést, ami ahhoz szükséges, hogy elkerülhesse azt a nyomorúságot, amelyet Isten bölcsessége nélkül senki sem kerülhet el. És meg is osztottam mindent, de mindhiába. Az európai uniós mintapolgárnak jobban tetszik a pozitív gondolatokból, a vonzás törvényéből és egyéb misztikus tanokból kevert instant koktél, amely a boldogság látszatával kecsegtet egész addig a pillanatig, amíg meg nem jelennek az apokalipszis lovai, amelyek lerombolják az általuk felépített illúziót. Bizony boldog, aki éhezi, szomjazza és fogyasztja Krisztus beszédét, még mielőtt a hazugság végleg elvenné tőle az igazság megismerésének lehetőségét. Áldott napot!