Ezekben az időkben a bizonyságtétel olyan, mint az a népszerű karikatúra, ahol egy ember dolgozik, és a többi nézi. Mert csupán egy a munkás, a többi pedig menedzseri beosztásban van: az egyik a munkamenetet felügyeli, a másik az emberi erőforrások menedzser, a harmadik a minőségi ellenőr, a negyedik az igazgató helyettes, az ötödik a sajtóreferens stb.
Ugyanez a helyzet a bizonyságtevőkkel is: egy dolgozik, és a többi felügyeli, kritikusan szemléli, amire rá lehet fogni, hogy imádkozik azért az emberért, aki dolgozik. Azonban ez önámítás, mert nem arra hívott minket az Úristen, hogy drukkoljunk egymásnak, mint ahogy az arénában a tömeg drukkol a kedvenc gladiátornak, hanem arra, hogy egyenként teljesítsük be a mi elhívásunkat azáltal, hogy bizonyságot teszünk embertársainknak arról, amit a mi életünkben tesz az Úristen.
„…a mit tudunk, azt mondjuk, és a mit látunk, arról teszünk bizonyságot…” Jn 3.11
„Felkelvén pedig jókor reggel az Isten emberének szolgája, kiméne, és ímé seregek vették körül a várost, és lovak és szekerek. És monda néki az ő szolgája: Jaj, jaj, édes uram! mit cselekedjünk?
Felele ő: Ne félj. Mert többen vannak, a kik velünk vannak, mint a kik ő velök.
És imádkozott Elizeus és monda: Óh Uram! nyisd meg kérlek az ő szemeit, hadd lásson. És megnyitá az Úr a szolga szemeit és láta, és ímé a hegy rakva volt tüzes lovagokkal és szekerekkel Elizeus körül.” 2Kir 6:15
Amikor azt az elhívást kaptam, hogy menjek be a templomba, még csak el sem mondhattam senkinek. Akkor ki imádkozott értem? Hát a Szentlélek, aki az elhívást adta.
Jézusért ki imádkozott, hogy beteljesítse a küldetését? Péter, aludt, János aludt, Jakab aludt… Ő egyedül vívta meg a harcot az ördöggel az Isten lelke által.
Tehát a láthatatlanban a bizonyságtevőkért van, aki imádkozzon. És az nem más, mint a Szentlélek, akit az Úr Jézus nevében küld az Atya. (Jn 14:26)
„Hasonlatosképen pedig a Lélek is segítségére van a mi erőtelenségünknek. Mert azt, amit kérnünk kell, amint kellene, nem tudjuk; de maga a Lélek esedezik mi érettünk kimondhatatlan fohászkodásokkal.” Rm 8:26
Ekképp az Isten gyermekének is a legfőbb dolga a bizonyságtétel, ami bizonyságétel is egyben, amivel a lelkünket táplálja a Mindenható Isten.
Jézus szavai szerint pedig Isten gyermekét nem a bizonyságtevők hallgatása, és kritikus szemlélése fogja megtartani az élet keskeny útján, és nem is az a csalfa gondolat, hogy ők majd a háttérből drukkolnak azoknak, akik a fronton harcolnak, hanem a hit nemes harca, amelyet a Krisztus beszéde által egyenként mindenkinek meg kell vívnia a saját lelke szabadságáért, és azok szabadulásáért, akik az ő szavára hallgatva szintén megszabadulhatnak.
„Mert a teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak megjelenését.” Rm 8:19
„Emeljétek fel szemeiteket, és lássátok meg a tájékokat, hogy már fehérek az aratásra.” Jn 4:35
„Akkor monda az ő tanítványainak: Az aratni való sok, de a munkás kevés.
Kérjétek azért az aratásnak Urát, hogy küldjön munkásokat az ő aratásába.” Mt 9:37
„Mert a miként az Atyának élete van önmagában, akként adta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában:” Jn 5:26
https://kialtoszo.hu/mikor-es-hogyan-lettem-pap/
https://kialtoszo.hu/elment-a-hajo/
https://kialtoszo.hu/mikor-er-veget-a-haboru/