Búcsú a barátoktól
Bevallom nektek, hogy én nem vagyok jól. Emlékeztek, amikor történt az első alkalom, hogy 10 napig nem tudtam enni. Először akkor kaptam látásokat arról, hogy hol jön be az úgynevezett ördög a házba. Kihúztam az összes kábelt, kikapcsoltam a televíziót és a telefont, mert nagyon érzékeny voltam. Később, amikor kimentem az utcára, láttam, mi van a mosolygós arcok mögött, és sírtam. Ez az élmény nagyon intenzív volt, de Isten nem engedte, hogy abban az állapotban maradjak, mert nem bírtam volna sokáig. Szerintem a legtöbben ebből az állapotból kerülnek a kórházba, a pszichiátriára, de én akkor kaptam egy belső meggyőződést, hogy nem mehetek orvoshoz még akkor sem, ha meghalok, mert nekem a lelkem beteg, és azt csak Isten tudja meggyógyítani. Pedig akkor még a Bibliát sem ismertem.
Jelenleg hasonló állapotban vagyok, annyi különbséggel, hogy mivel ismerem Isten szavát, most tudom, mi mit jelent, és nem félek attól, hogy meg fogok őrülni, mert tisztában vagyok azzal, hogy valós a kép, amit láthatok. Ezért csak nagyon ritkán találkozom emberekkel, amikor az Úristennek áldása van rá, mert óriási teher látni a hiábavalóságot, amiben embertársaim valósággal fürdőznek és rohasztják a lelküket.
Ma, ha megkérdezed az embereket, hogy vannak, a 99.99 százalék automatikusan, robot módjára azt mondja, hogy jól van. Talán még én is azt mondanám bizonyos esetekben, hogy kerüljem a fölösleges beszédet. Ilyen hitvány az ember. Ez vagy azt jelenti, hogy mindenki jól van engem leszámítva; vagy pedig azt jelenti, amit Isten mond: mindenki hazudik magának, kerüli a bűneivel való szembesülést, és a felszínen eljátssza, hogy minden rendben, miközben kemény háborúk dúlnak odabenn.
Ezzel a jelenséggel én már húsz évvel ezelőtt találkoztam, amikor hajón dolgoztam Amerikában, ahol mindenki jól volt. Egyszer találtam azt mondani egy menedzsernek, hogy nem vagyok jól, és abban a helyben lefagyott a rendszer, mert ők már akkor automatára voltak állítva. 8 hónap után én nem hazajöttem Amerikából, hanem valósággal haza menekültem. Ezért nem is mentem vissza, pedig megvolt a repjegyem. Akkor még nem gondoltam volna, hogy húsz év múlva nálunk is az lesz, hogy az emberek be lesznek teljesen programozva arra, hogy ‘jól hálistennek, hát te’.
Több, mint tíz éve mondom, amit Isten mutat nekem, és ti is tanúi voltatok némely dicsőséges dolognak, amit az Úristen tett, amikor az Ő szaváról beszéltem. Ennek ellenére eljutottunk odáig, hogy ma már a ti személyetekben is két amerikai embert köszönthetek, akik mindig jól vannak. Nincsenek sem bűneik, sem szembesüléseik, sem harcaik, sem vívódásaik, sem bűnbánatuk, sem vigasztalásuk Istentől. Teljesen felhőtlen az életük: Keresztény fesztivál, keresztény könyv, keresztény barátok, keresztény jólét, jól kiérdemelt keresztény szórakozás, keresztény vak-ációzás, kikapcsolódás stb.
A legrosszabb rémálmomban sem gondoltam volna, hogy még veletek is ide jutunk. Amíg még volt egy-két problémátok, addig még érző emberekkel beszélhettem, és Isten lelke is a segítségünkre sietett, de amióta ti mindig jól vagytok, már nincs szükség Istenre.
Van pénzetek. A gyermekekre nem kell költsetek. Sem a külsőre, sem a belsőre. Azt csinálhattok, amit akartok. Zavartalanul élhetitek a földi mennyországot.
Én 8 hónapot töltöttem Amerikában, de ti évek óta Amerikában vagytok. Úgy elhagytátok Isten szavát, mintha soha nem is találkoztatok volna az Ő kegyelmével, szabadításával, vigasztalásával, tanításával. De minek is nektek az Ő kegyelme, amikor épp sem háborús veszély, sem járvány veszély nincsen, és bőségesen van pénz arra, hogy örömöt okozzatok magatoknak, egymásnak a magatok módján?
Ez a hit nemes harca, kérem! Sok pénz, sok vakáció, és egymillió B-terv! Isten pedig a keresztény koncerten maradt. Beszorult valamelyik keresztény könyvbe, vagy épp a farzsebetekben hordozzátok azzal az indokkal, hogy „sosem lehet tudni”. Ha netán beköszönt egy újabb járvány, vagy nyomorúság, akkor hirtelen majd előkapjátok onnét, mint a cowboyok a pisztolyt, amikor szorul a helyzet. Az Úristent, aki féltő szeretettel, erővel és hatalommal megmutatta magát nektek, lecseréltétek a fejetekben lévő ‘jóistennel’, aki automatikusan mondogatja, hogy „jól hálistennek, hát te”.
És ez teljesen normális, hisz meg van írva: Boldogok, akik mindig mosolyognak, nevetgélnek, vak-ációznak, és minden körülmények között ragyog az arcuk! Nem azok boldogok, akik sírnak, és vívódnak e képmutató hazug világ és az igazság között! Hisz Jézus hazudott, amikor azt mondja, boldogok, akik sírnak, mert Isten megvigasztalja őket.
Nem ők a boldogok, hanem azok, akik itt a Földön bőségesen megkapják jutalmukat, kiveszik a részüket minden földi örömből, testi élvezetből, amit a képernyők javasolnak. És automatikusan mondogatják halálukig, hogy „jól hálistennek, hát te”.
Szégyen, és gyalázat, amit tettetek. Úgy szembe köptétek az utat, az igazságot, és az életet, ahogy csak lehetett. Pedig ha valaki, ti láttátok Isten dicsőségét. Tapasztaltátok az Ő féltő szeretetét. Mert ő nemcsak megdorgál, hanem meg is vigasztal. Nemcsak szembesít, hanem meg is bocsátja a bűnöket, és olyan békességet ad, amit semmilyen eszközzel nem szerezhet meg az ember. De minek nekünk az Ő békessége, ha mi magunkat kevés pénzből is megörvendeztethetjük?
Há’ miért dolgoztunk egész évben? Tán azért, hogy a pénzen megvásárolható öröm helyett, valamiféle láthatatlan békességbe kapaszkodjunk, csak mert azt mondja Pál apostol, hogy ne a láthatókra nézzünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók?
„Békességet adok néktek, az én békémet adom néktek, de nem úgy adom én néktek, amint a világ adja!” – mondja Jézus.
– Áh, hagyjuk ezt a hülyeséget! ‘Biztos, ami biztos alapon’, a békességet megvesszük a boltban, vagy megrendeljük az interneten, amíg elérhető.
„Isten országa nem evés, nem ivás, hanem igazság, békesség, és Szentlélek által való öröm!”
– Ez is badarság… sőt, nagy valószínűséggel a Biblia meg volt hamisítva. A mennyország a Földön van. A matériában, az anyagi javakban, és a testi örömökben, amit meg lehet vásárolni.
„Bizony mondom néktek, elvették, már megkapták jutalmukat.” Nem kell nekik semmiféle mennyei, vagy lelki jutalom.
Majd esetleg ha lesz egy újabb pandémia, vagy ha kitör a háború, újból bepróbálkozunk Istennél, hátha megsegítene, hogy a félelem majd ne kergessen bele a rossz döntésbe, a betegségbe és a halálba. De addig, „hálistennek jól vagyunk”. Nélküle is.
Egyszer egy, általatok is tisztelt, prédikátortól azt kérdezte egy fiatal ember, hogy lesz-e kegyelem számára, ha ő most úgy él, ahogy akar, élvezi az életét, és mielőtt halna meg, Istenhez fordul. A prédikátor azt mondta, hogy lesz akkor is kegyelem, de te akkor már nem fogod tudni elhinni, mert a bűnök és az örömök, amelyeket te a magad módján szereztél magadnak, már annyira eltávolítottak Isten jelenlététől, hogy nem fogod tudni elhinni, hogy számodra is van bűnbocsánat.
Bizony Júdás számára is lett volna kegyelem, de az árulás után, ő már nem tudta elhinni. Ezért kezébe vette az ítéletet, és felakasztotta magát. Vajon az árulás után mi el fogjuk-e tudni hinni, hogy Isten nekünk is megbocsájt?
Az ateisták tisztességesebbek, mint ti, mert ők legalább nem fogják Istenre az önkielégítést. Nem az Ő nevében kényeztetik a testüket mindenféle jóval, hanem a maguk nevében, egy az egyben a pénz nevében, a földi jólétbe vetett hit által. De a mai keresztények hazuggá teszik Istent, mert ugyanazt csinálják, mint azok, akiket sosem érdekelt Isten, és soha nem is hallottak az Ő szaváról. A szajhák, a csavargók, de még a tolvajok is megelőznek minket az Isten országában, mert ők nem fogják Istenre az istentelenséget, ezzel a képmutató, lélekgyilkos jóléti világgal való paráználkodást.
Álomban nálatok voltam, és ti valami modern táblagépeket vásároltatok.
Kedves barátom, a te táblagéped akkora volt, mint egy ágy, és te rajta ültél. Ő adta számodra a kényelmet, a vigasztalást és az örömöt. Ő csalt mosolyt az arcodra, és mindenben segítségedre volt. Úgy ültél ezen a képernyőn, mint Aladdin a varázsszőnyegen.
A kedves párodnak valamivel kisebb volt a táblagépe, de neki is az okozta az örömöt. Arról in-formálódott, és annak a képében gyönyörködött.
(Ezt az örömöt adta nekünk a fenevad a Szentlélek általi öröm helyett, amire ilyen jólétben, ekkora gazdagságban és kényelemben már senkinek sincs igénye.)
A párod képeket mutatott rajta. És olyan képek is előkerültek, amelyeken ő ruha nélkül pózolt. Amolyan erotikus fotók, amilyeneket annak idején én is készítettem a lányokról, amikor még Szodoma és Gomora hercegeként éltem az életem. Hogy ez mit jelenthet? Leghamarabb azt, hogy a képernyő mutatja meg számára is, hogyan kell kinézzen, hogyan legyen egészséges, milyen legyen a stílusa, mit főzzön, mivel lepjen meg, hogyan szeressen téged stb.
Ezt mutatta éjjel az Úristen. Így falja fel a képernyő, a fenevad képe, a fenevad szája a ti lelkeiteket azáltal, hogy Isten helyett ő adja nektek a mindennapi kenyeret, lelki táplálékot, és ti aszerint cselekedtek.
Ez történik ebben a momentumban veletek, kedves barátaim. Tudom, hogy ez nem igaz, és én vagyok az, akinek baj van a fejével, mert nem vagyok eléggé pozitív. Azonban azzal már ti is tisztában vagytok, hogy pozitív gondolkodásra a sátán fattyai hívják az embereket, a zselés fejű guruk, akik az emberek lelkéből építik a földi mennyországukat. A rongyos Megváltó pedig, akinek nevét és szavait szégyelli a világ, arra hívott engem, amire titeket is: igazságra és életre. Arra, hogy tudjunk sírni a saját bűneink miatt. Tudjuk azokat megvallani, és tudjunk bizonyságot tenni Isten szabadításáról azoknak, akik meg vannak törve, és nem látják az élet értelmét. Azoknak, akiket átvert, kihasznált és megtaposott a világ. De ez az elhívás ma már túlságosan ciki. Főképp azoknak, akiknek bőségesen van vigasztalásuk nélküle is.
Megpróbálhattok engem hazuggá tenni azáltal, hogy kerestek valamit, ami nem épp úgy volt, ahogy mondtam, azt gondolván, hogy az álmokat nem Isten adja, de ti is láttátok Isten dicsőségét. Hozzátok is éppen úgy szólt, mint hozzám. És lesz egy óra, amikor már nem lesz semmi, amivel elterelhetjük a figyelmünket a valóságról. Kívánom, hogy ez az óra ne érjen titeket meglepetésszerűen.
Én nem kértem az éjszakai álmot, mint ahogy a többit sem. Egy alkalommal sírva mondtam el neked, amit Isten mutatott, de akkor sem szívlelted meg a szavaimat. Talán azt hitted, hogy nekem mentek el otthonról. Ezért paráznaságba estél, majd a szíveddel a kórházba kerültél. És a legszörnyűbb az volt, hogy hirtelen a vírusokban és az egészségügyi rendszerben is úgy kezdtél hinni, mint ahogy azok hittek, akik már el vannak temetve azon hazugságok miatt, amelyeket a képernyőkről bevettek a fejükbe. És én csak szomorúan néztem ki a fejemből, hogy milyen hamar át tud fordulni az ember hite az élőről az élettelenre.
„Aki vétkezik Teremtője ellen, az orvosoknak kerül a kezére.” – mondja a katolikus Biblia.
A közös barátunk, aki hazuggá tett engem azáltal, hogy egy feltétel nélkül szerető „jóisten”-ről beszélt nektek, és a húgom családjának, a pszichiátriára került. Ti annak idején befogadtátok őt éppen úgy, mint a húgomék is, és egyetértettetek vele. Azáltal hazuggá tettetek engem, és Azt, Aki próbált titeket figyelmeztetni általam. És jöttek a problémák, a betegség a félelem úgy nálatok, mint a húgoméknál. Pedig én nem magamtól, hanem istenfélelemben szóltam akkor is hozzátok. Megaláztam magam, sírva beszéltem a telefonban, mert nem volt kellemes, amit Isten mutatott. És hozzájuk is úgy szóltam. De megutálták szavaimat éppen úgy, mint ti.
Hogy lehettek volna kellemesek azok a szavak, amelyeket szólhattam, amikor az Úristen tudta, hogy súlyos bűnök vannak a felszín alatt, amelyek a rombolást okozták az ő családjukban? Mindkét helyen sokkal kellemesebbek voltak a másik ember szavai, aki nem azt mondta, amit hallanotok kellett volna, hogy szembesüljetek, és meggyógyuljatok, hanem azt, amit hallani akartatok: Isten szeret, Isten mindig veletek van, Isten minden mozdulatotokban benne van stb. Így lett hazuggá téve az igaz szó. És ez az agyban lévő „jóisten” juttatta őt is a pszichiátriára, miután bele keveredett valami magyarországi szektába, ahol az a nő az orránál fogva vezette, és a barátai ellen uszította őt.
Ezt a szellemiséget fogadtátok be ti is a házatokba Isten féltő figyelmeztetése helyett. És ez a szellemiség mételyezi azóta is a lelketeket, ami által egyre távolabb kerültök az Úristentől, és egyre közelebb ahhoz a ‘jóistenhez’ amelyet az elmétek hozott létre a képernyő segítségével.
Tudjátok ti is, hogy nem mindenki kap figyelmeztetést. A húgom esete után, egy másik fiatal anyukának feltehetőleg nem volt, aki szóljon Isten dolgairól, és amikor összecsaptak feje fölött a hullámok, véget vetett az életének. Figyelmeztetést azok kapnak, akikért van, aki imádkozzon. De még meddig figyelmeztessen Isten, és mi értelme a figyelmeztetésnek, ha megutáljuk azt, aki által próbál figyelmeztetni? És merre tart a mi életünk, ha minduntalan hazuggá tesszük Őt, és azokat, akik az Ő szava által szólnak? Vajon nem ugyanez történt a zsidókkal is, amikor Jeremiás által próbálta figyelmeztetni őket az Úristen, de ők hazuggá tették őt, ami miatt sokan elvesztek, a többiek pedig fogságba kerültek?
Neked is megmutatta Isten, hogy fontos lemenni a bányába, a szív mélyére, hogy onnét minden mocsok a felszínre kerüljön, és megszabaduljunk attól. De ez téged nem érdekelt. Miért is érdekelt volna, amikor a szembesülés kellemetlen, a nyaralás pedig kellemes? És sokkal több jelentkező van egy nyaralásra és a vak-ációra, mint a közös imára, amely által Isten feltárja lelkünk betegségeit, és meg is gyógyít azokból.
Én szégyellem magam, hogy ilyen dolgokról kell nektek beszéljek. Igazság szerint már rég ti kellene nekem beszéljetek azokról a bizonyságokról, amiket ti személyesen kaptok az Ég és a Föld Teremtőjétől. De síri csend és hullaszag. Tudjátok, hogy engem nem érdekelnek a materiális dolgaitok, a vak-ációs élményeitek, és más nincs, amiről beszélhetnétek, mert ezt választottátok.
Nekem pedig Isten nem hagyja, hogy bizonyságokat mondjak nektek, mert hallottatok ti már épp eleget. Már rég ti kellene bizonyságot, örömhírt mondjatok a megfáradtaknak, a megtört szívűeknek. Sőt, nekem is, mert néha én is megfáradok, amikor a képmutatás fellegeivel vívom a harcokat, amelyek tömegesével viszik az emberek lelkeit a süllyesztőbe.
Te is tanúja vagy, hogy a szavaimra a barátodat a halál küszöbéről hozta vissza Isten. Bizonyára jót tett volna neki, ha néha meglátogatod őt Isten szavával, hogy megértse, mit kellene tennie ahhoz, hogy megőrizhesse egészségét, és meggyógyuljon az ő lelke. De kétlem, hogy egyszer is megtetted volna, hogy Isten nevében a Krisztus szavával a szívedben meglátogatod őt.
Ha már visszajött az egészség, mehetünk vissza mi is a leprába, a rothadás szolgálatába. Hisz azért adta vissza Teremtőnk az egészséget, azért gyógyított meg, azért tanított, hogy mi továbbra is a rothadásnak éljünk. Épp úgy, mint a kilenc leprás, akiket Jézus meggyógyított, és hálából visszamentek a leprába.
Ha így viselkednek azok, akik megtapasztalták Isten kegyelmét, féltő szeretetét, akkor milyen állapotban lehetnek azok, akik nem is hallottak Isten szaváról, és meg sem tapasztalták az Ő dicsőségét? Mit gondoltok, megérett-e a modern társadalom a pusztulásra?
A fentiek kapcsán két állat jut eszembe. A nyuszi meg a hal: Baszunk, mint a nyulak, élünk, mint hal a vízben. Erre kell nekünk az egészség és az élet, nem egyébre. Az agyunkat úgy bekábította a gazdagság, a jólét és a test kívánsága, hogy ma már senki sem vágyik arra, hogy megismerje az igazságot, és Isten dicsőségét. Időben minél távolabb kerülünk a COVID-tól, annál mélyebbre kerülünk a matériába, a rothadásba. Ráadásul mosolyogva és teljesen pozitívan.
Elmondok még egy történetet, azzal hagylak, hogy visszamehessetek a vak-ációba, és megbeszélhessétek azt, hogy én vagyok bolond, és az én álmaimmal van a baj, és nem a ti szívetek keménységével.
Egy gyergyói faluban egy fiatalasszony úgy döntött, hogy betegségével és nyomorúságával kivételesen nem az orvosokhoz fordult, hanem a feltámadt Jézus Krisztushoz, aki orvosságok nélkül meggyógyította őt minden betegségéből. A velünk egyidős férje pedig nyakig volt a világ nyújtotta örömökben, élvezetekben. Volt ott pénz és paráznaság bőséggel. Ő is látta, hogy mit tett az Úristen az ő feleségével, de neki nem kellett sem az igazság, sem Isten. Túlságosan szerette a pénzt és a paráznaságot. Azt mondta a feleségének, hogy mit fizessek neked, hogy te is azt csináld, amit én. Az asszony azt mondta, hogy ha belemenne ezekbe a dolgokba, Isten előtt nem tudna elszámolni a lelkiismeretével. Az asszony döntött az élet mellett, a férfi pedig választotta a pénzen megvásárolható örömöket, a földi élvezeteket és a paráznaságot.
Azonban Isten is hozott egy döntést: Mivelhogy a férfi és a nő törvény szerint házastársak voltak, és volt két gyermekük is, az Úristen úgy döntött, hogy nem fogja hagyni, hogy az asszonyt és a két gyermeket ez az ember tovább fertőzze a pénzszeretetével és a paráznaság bűnével. Ezért gonosz lelket bocsájtott a férfira, teljesen átadva őt az ördögnek, aki korábban megadta neki a jólétet és a testi élvezeteket. A férfi, aki nagyon is szerette az életet, vett egy kötelet, és felakasztotta magát, pontosan úgy, mint a nagybátyád, ezáltal özvegyé téve feleségét, a két gyermekét pedig árvává. Ezt okozta a földi jólét és a testi élvezetek szeretete egy velünk egyidős fiatalembernek.
Így fog járni mindenki, aki kapja a jelzéseket és a figyelmeztetést az Úristen kegyelméből, miszerint rossz az irány, veszélyben a lélek, de ő elutasítva Isten szavát, az emberek szavára figyel, a test kívánságának és a pénznek adja át az irányítást.
Te mostanig hallgattad szavaimat, mint ahogy Heródes hallgatta János szavait. De most döntened kell, hogy ‘levágod a fejemet’, és végleg elhallgattatsz, azáltal átadva az irányítást a pénznek és a saját testi kívánságaidnak, vagy pedig teljes szíveddel, teljes lelkeddel, teljes elméddel és minden erőddel Azt választod, aki eddig már sokszor megmentette az életedet.
Mondhatjátok azt, hogy kemény szavak ezek, de bizonyságot teszek arról, hogy nem ezek a szavak kemények, hanem a szívetek, amely elfojtotta a lelkiismeret hangját bennetek, és amely a test kívánságának engedett Isten akarata helyett. Emlékeztek ti is, hogy az elején nem így szólt hozzánk az Úristen, hanem úgy, ahogy egy szerető szülő szól a gyermekeihez. De mi a kegyelmével nem éltünk, hanem visszaéltünk. Ezért sokakhoz, most keményebben szól, azután pedig már sehogy nem fog szólni.
Félő, hogy némelyek már az utolsó fázisban vannak, amikor is a szívük keménysége miatt keményen szól az Úristen, hogy kárba ne vesszen a lelkük.
Ezzel a figyelmeztetéssel pedig azt kezdesz, amit akarsz. Ha még jobban megutáltok, Azt utáljátok meg, Aki ezt az álmot adta, és sokszor próbált titeket is figyelmeztetni általam, hogy a matéria, és a fejetekben lévő hamis istenképek felemésztik a lelketeket. Teljesen biztos, hogy jobban jártok, ha megutáltok engem, mert legalább hidegek lesztek, és nem langyosak, mert a langyosság a legbiztosabb út a pokolba. Egyetlen klikk, és már le is vagyok tiltva. Eddig sem írogattam gyakran, de ezután semmilyen zavaró üzenet nem fog bejönni tőlem, amely kizökkenthetne titeket a rothadásra ítélt test mennyországából.
„Bizonyságul hívom ellenetek ma a mennyet és a földet, hogy az életet és a halált adtam előtökbe, az áldást és az átkot: válaszd azért az életet, hogy élhess mind te, mind a te házadnépe;”
Ha vállaljátok a szembesülést, kattintsatok erre a hivatkozásra, mert ezek a szavak segítenek megérteni, mi választ el titeket az élettől, és annak Teremtőjétől, a Mindenható Istentől. Ha nem vállaljátok a szembesítést, görgessetek tovább lefelé, amíg el nem éritek a bejáratot.
Miért nincsenek barátaim:
Honnét tudod, ki szeret?