Minden

Böjt nélkül lehetetlen helyesen dönteni

Az embereket függőségeik révén fogja meg a rendszer. Sokan lázadnak a rendszer ellen, de saját függőségei ellen senki. Márpedig, aki nem érti meg, mi az igazi böjt, ami az embert elszakíthatná függőségeitől, és valódi értékekkel gazdagíthatná, nincs ahogy helyesen döntsön, amikor az élet és a halál közül kell választani.

 

Feliratkozás

Ha szeretnél értesítést kapni a legújabb bejegyzésekről,
írd be a pontos e-mail címed a lenti dobozba,
és kattints a „Feliratkozom!” szóra.

Egy kis türelmet kérünk!

Kérünk, ellenőrizd a postafiókodat
és a spam (levélszemét) könyvtárat.

1 thought on “Böjt nélkül lehetetlen helyesen dönteni

  1. Azt az idézetet, hogy “nemcsak kenyérrel él az ember…” az Úr Jézus a Mózes 5. könyvében leírt szövegből vette, ahol sanyargatás és éheztetés szavak is szerepelnek. A pusztában vándorló nép negyven éven át szinte csak mannával és változatosságnak fürjekkel táplálkozott. A kereskedelemben lehet kapni fürj tojásokat, amelyeknek jótékony hatásairól lehet hallani. Mindig, amikor rápillantok ezekre a kicsiny-térfogatú tojásokra, arra gondolok, hogy a negyven éven keresztül a sivatagban vándorlók, amennyiben fürjek voltak ajánlva “étrendkiegészítőül” részükre, nem találtak-e ők is ezeknek a repdeső teremtményeknek a tojásaira.
    Az a hosszú időszakon át tartó mannán élés, böjtölés, mintha nagyon haramiává tette volna a sivatagban vándorlókat, őrült gyilkolásba kezdtek, mihelyt az ígéret földjére értek, és Istenüktől azt a parancsot kapták, hogy ne kíméljenek se gyermeket, se nőt, és életben sem hagyjanak egy élőt sem. Mit gondolhattak akkor: Ha mostanig éheztünk, most ezen túl jól lakunk. Tejjel-mézzel folyó földre vezetett a mi Istenünk és hagyta, sőt parancsolta, hogy gyilkoljunk, öljünk, tömeg-mészároljunk, irtsunk, tapasztaljuk meg, mit jelent az élet elvétele, amit nem is mi adtunk azoknak az embereknek. A mi Urunk Istenünk szembemenést parancsolt nekünk az előbbi, tíz igében foglalt “ne gyilkolj” parancsával. Azt is mondotta:”enyém a bosszú”, de mintha ekkor elfelejtette volna, hát minket is beavatott az ő személyes bosszújának a végrehajtásába. Valószínűleg azért alkalmazta ezt az eljárást, hogy ne mondhassuk, miszerint, minden erőfeszítés nélkül, sült-galamb módban kaptuk az eskű által nekünk ígért tejjel-mézzel folyó földet. Még ha a kegyelmi idő le is járt azokra a népekre való tekintettel, akkor sem tudom azzal a végtelenül irgalmas Istennel összefüggésbe hozni azt az irgalmatlan, emberi kezek által okozott vérontást, akiről az Örökkévaló Fia, az Úr Jézus Krisztus tett tanúságot. Tudomásunk szerint az Úr tanítványa csupán egy fület vágott le, amit Jézus Krisztus helyre is tett, azzal a kísérő kijelentéssel, amely szerint, aki fegyvert fog, fegyver által kell halnia, amely kijelentés a Jelenések könyvében még ki van egészítve azzal a további lelki értékű kifejezésekkel, hogy “ez a szentek békességes tűrése és hite”. Az élet elvételét nagyon gonosz dolognak fogom fel, olyan lény részéről, aki nem is képes életet adni isteni módon, mint ahogy a Teremtő elindította az életet a Föld-bolygón, s a másik vetülete ennek a történetnek pedig az, hogy nem önvédelemről volt szó, hanem olyan népek kiirtásáról, akiket akkor láttak először, vagy akkor találkoztak először velük, az az igazság, hogy ők törtek rájuk, állítólag Uruk és Istenük parancsára. Azt gondolom, hogy ez nagy befolyással lehetett a történelem további alakulására. A választottság gondolata ilyenformán megfoganhatott az egyetemes jelzővel felruházott és még keresztény kifejezéssel is fémjelzett római egyházban a keresztes háborúk szervezése kapcsán, valamint a náci hitleri Németország esetében is, amikor egy különleges árja faj kitenyésztése volt kitűzve célul. A sivatagban vándorlóknak is ez a cél volt szánva, hogy irtsák ki az eléjük kerülő népeket, és aztán népesítsék be az ő, bevándorló fajukkal. Végül is, ez sem jött össze. Ezekről a tényekről beszélnek sok videón. A Teremtés könyvét, amely héberül Genézis, elmagyarosították és “génezésnek” nevezik. Az ószövetség választottsági eszméjét, ahogy értettem, ezt nevezték judaizmusnak, ami egy nagyon életellenes eszme. A lényege, hogy minden ember egyenlő, de vannak egyenlőbbek. Ez bele van foglalva a Talmudba. Másfelől el van titkolva egy szkítának nevezett népcsoport, egy ősi népcsoport, egy nagyon emberséges erkölccsel felruházott népcsoport, amelyhez a magyarok is tartoznak. Egy szakértő, a szkíta Jézus című könyv írója, ha nem tévedek Semlye István, úgy magyarázza, a szkíta is olyan népcsoport, mint ahogy a poroszok, németek, szászok, svábok is egy népcsoportot alkotnak. A szkítákhoz tartoznak a pártus népek, köztük a magyarok is. A Pártus Birodalmat a történelem-tudomány elhallgatja. Ez a birodalom Kr.e. 250-től, kb. Kr. u. 250-ig létezett. Többször kiverte a rómaiakat. Több kutató most ezt feszegeti, Jézust is pártus királynak, szkíta származásúnak tüntetik fel. Szántai Lajos kutató, nagy jelentőséget tulajdonít annak a ténynek, hogy Jézust messze-országból, távol-keletről érkező bölcsek, asztrológusok, ország-vezetők keresték fel, születése alkalmából.
    A Bibliában a PÁRTUS kifejezés az Ap. Csel. 2:7-10) ige helyeken, valamint a SZKÍTA, a Kolosszébeliekhez írott levél 3:11-ben található.
    Ha belefér a témáid közé ezekről is beszélhetnél, Attila.
    Azt is állítják, hogy Jézus utolsó szavai között, amelyet felfeszítésekor kijelentett, az “Éli, éli, lama szabaktani”, magyar kifejezések voltak. Az éli, élőt jelent (Élő Isten), a szabaktani, szabadítani jelentésű. “Élő Isten szabadíts meg”, mintha ezt kérte volna az Úr Jézus a halála pillanataiban. Igaz, hogy hitelesebbnek hangzik, hogy halálában is a zsoltárokból idézett, a 22. zsoltárból: “Én Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem”. Ha mélyebben belegondolunk ez is sejteti a szabadítás gondolatát. Arról is hallgattam előadást, hogy az Úr Jézus a teljes elhagyatottság állapotában volt, a halála pillanatában. A megváltás csak így valósulhatott meg. Krisztus bűnné lett az emberiség megváltása érdekében, és ezért az Atya őt teljesen magára kellett hagyja. Ez is a megváltásnak egy mélységesen nagy, nehéz értelmezése. Ezt hallgattam Reisinger Jánostól, de úgy tűnik, hogy még mástól is.
    Üdvözöllek Attila.

Hozzászólás küldése:

%d blogger ezt szereti: