Én úgy voltam a hatalom felkentje, hogy közben jó dolgokat mondtam. Júdás úgy volt a hatalom felkentje, hogy három és fél éven keresztül az igazságot hallotta, és látta azt megnyilvánulni. Barabás úgy volt a hatalom felkentje, hogy a szabadságért harcolt. E három személy közül egyik sem tudta magáról, hogy ő a földi hatalmat szolgálja, mindegyikük jót akart, de nem Isten gondolata szerint, hanem emberi gondolkodás szerint.
Mindannyian úgy vagyunk a hatalom felkentjei, hogy nem is tudunk arról. Sőt, sokan Isten nevében vagyunk azok, miközben emberi módon, az élet szavát figyelmen kívül hagyva akarunk jót cselekedni magunkkal és másokkal.
Ezért mondja Jézus, hogy ha újjá nem születünk az Ő szava és Isten lelke által, nem láthatjuk meg a mennyek országát. …és sajnos sokan lesznek majd az utolsó napon, akik azt mondják, hogy nem a te nevedben mondtunk-e, cselekedtünk-e nagy dolgokat, és Ő azt fogja mondani, hogy távozzatok tőlem ti gonosztevők, sosem ismertelek titeket….mert még az én nevemet is felhasználtátok a saját igazatok érvényesítésére, de a szíveteket nem helyeztétek az én kezembe, hogy megtisztítsalak, gyermekké, Isten gyermekévé tegyelek benneteket.
Azt érthettem meg Isten szeretete által, hogy a bátorság nem a nagyokat mondáshoz kell, nem a hatalom leleplezéséhez, nem a saját hőstetteink világgá kürtöléséhez, hanem ahhoz, hogy azt kérjük Teremtőnktől, az Ő Szent Lélektől, hogy Ő mutassa meg, mi van a szívünkben, hogy még véletlenül se csaphassuk be magunkat, mert, mint ahogy másokon láthatjuk, és magunkon kevésbé, az ember nagyon hajlamos az önámításra, arra, hogy mást gondoljon magáról, mint amit Isten gondol róla.
Én túl gyarló vagyok ahhoz, hogy el tudjam mondani, meg tudjam mutatni neked, amit Isten láttat velem. Én csupán egy dolgot tudok, azt is Isten kegyelme által. Bizonyságot tenni arról, hogy Jézus él, és beszél. És az igazságot csak az ismerheti, aki személyesen a feltámadás Lelkétől hallja azt.