Ha valaki bemeríkezett az élő vízbe, magyarán engedte magát szembesíteni, és megmosni Isten szava által, és kívánja a testét megkeresztelni, avagy megfeszíteni a Lélek cselekedete által, jelképesen nyugodt lelkiismerettel bemerítkezhet fizikai vízbe is.
Azonban, aki nem kívánja, hogy az élő víz szembesítse őt a benne lévő mocsokkal, és megmossa a bensőjét, megcsalja magát, ha külsőképpen bemerítkezik.
Ez a megcsalattatás leuralta, és képmutatásban tartja a modern kereszténységet.
János nemhogy bemerítette volna, elkergette azokat, akik nem teremtek megtéréshez illő gyümölcsöket, és akiknek eszük ágában sem volt szembesülni a bennük lévő mocsokkal és megtisztulni abból.
Mit jelképez a megkeresztelés, ha nem a test indulatainak és kívánságának megfeszítését, annak legyőzését a Szentlélek ereje által, és Isten szavának cselekvése által?
Vajon hányan vannak Magyarországon valóságosan megkeresztelkedve, hányan tették le testi kívánságaikat, elképzeléseiket, a régi életüket az újért? Hányan cserélték le a földi, testi gazdagságot a mennyei gazdagságra kincsekre? Hányan kívánták azt cselekedni, amit Zákeus, amikor hallották a mennyek országának örömhírét, aki örömében eladta mindenét, és kártérítést fizetett azoknak, akiket becsapott, és a vagyona másik felét odaadta a szegényeknek?
Vagy hányan tettek nyilvánosan vallást az ő bűneikről, mielőtt bemerítkeztek?
Noha én bemerítkeztem fizikai vízbe is, nem vagyok teljesen biztos abban, hogy odaszántam mindenemet az Úrnak, és készen állok minden percben mindent letenni azért, hogy a Krisztust megnyerhessem.
Isten könyörüljön rajtam, nyomorúságos emberen, és szabadítson meg e halálnak testéből, hogy örökre Vele lehessek.