
Egyetlen barátom legalapvetőbb tanítása a következő.
“Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, aki a kősziklára építette az ő házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; de nem dőlt össze: mert a kősziklára építtetett. És valaki hallja én tőlem e beszédeket, és nem cselekszi meg azokat, hasonlatos lesz a bolond emberhez, aki a fövényre építette házát: És ömlött az eső, és eljött az árvíz, és fújtak a szelek, és beleütköztek abba a házba; és összeomlott: és nagy lett annak romlása. És lőn, mikor elvégezte Jézus e beszédeket, álmélkodik vala a sokaság az ő tanításán: Mert úgy tanítja vala őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”
Ennek a képes beszédnek az a lényege, hogy aki nem ülteti gyakorlatba az Istentől kapott bölcsességet, nem láthatja meg az ő országát, nem tapasztalhatja meg az ő közelségét, az ő erejét. Sokan azért fordulnak el az evangéliumtól, mert nem kaptak bizonyságot afelől, hogy igaz. De hogyan is kaphatna bizonyságot bárki is Isten igazságai, és ereje felől, aki sosem próbálta meg gyakorlatba ültetni a tőle kapott “tudományt”?
Ekképp sokan a viszkető fülek kívánságait követve átpártoltak az evangéliumtól az apokrif (rejtett, titkos) iratokhoz, és más hangzatos mesékhez, melyekben gyönyörködve, elakadtak az újjászületés útján. Az ilyen személyek sokszor abban a meggyőződésben fordultak el Istentől, hogy ő a hangzatos, fület csiklandozó mesékben leledzik. Ha te is beleestél ebbe a csapdába, vedd tudomásul, hogy neked még nem késő!
“egy Kiáltó Szó a Pusztában”
Ha tetszett, mutasd meg a barátaidnak is a videó alatti lehetőségeket használva.
[mailerlite_form form_id=1]