/
Amikor álmodunk, az épp olyan valóságosnak tűnik, mint a nappali valóság. Az álomban senki sem gondol arra, hogy most álmodik, legfeljebb a félálomban, mégis valamiért a nappali valóságot nevezzük valóságnak, és az éjszakai álmot álomnak.
Mindenkinek voltak szép álmai, és többen kaptak olyan álmot is, hogy nem hatott rájuk a gravitáció, és tudtak repülni. A nappali valóságról pedig mindenki tudja, hogy a halálba torkollik, ennek ellenére mindenki ragaszkodik ahhoz, hogy az a valóság, amit nappal lát, és nem az, amit éjszaka mutat neki Isten.
Mi az oka ennek?