Aki nem hajlandó saját magáért gondolkodni, aki nem hajlandó személyes, felelősségteljes lépéseket tenni az igazság megismerése érdekében, annak nincs joga panaszkodni. De még ha formálna is jogot saját magának a panaszra, nem ér semmit vele. Legfeljebb csak annyit, hogy elrabolja az értékes időt embertársaitól meddő nyavalygásával.
Aki a tömegszellemet követi, a tömeg sorsára jut… hogy mi a tömeg sorsa, a történelem minduntalan megmutatja…
Hagyd békén az izmusokat, az emberi mozgalmakat, a vallásokat, mert a tömeg nem oda megy, ahova bárki is szeretne menni!
Légy józan, gondolkodj, fohászkodj! Keress, találj, világíts a sötétben! Ma még megteheted. A holnap már nem a tiéd.
Szemet behunyva, de mégis látva,
megyünk, amerre az út vezet;
magvakat szórva mindenütt,
öleljük, és tágítjuk a teret.
Ráklikkelek erre a csordaszellemes videóra, s a jobb alsó sarkára nézve ott látom Attilát a kocsiban, behunyt szemmel. A videót még csak mozdulatlanul a kijelzőre tettem, még rá kell klikkeljek, hogy elinduljon. Hé Attila, ébresztő.
A csorda szellem akaratom ellenére is azt a régi karácsonyi vallásos éneket juttatja eszembe, amely így kezdődik: Csorda pásztorok, midőn Betlehemben… S az Úr Jézus istállóban való születése, barlang-istállóban annyi érdekes jelképet rejt magában. Erről is vannak videók, előadások. Egyik videón hallgattam, hogy az ősi világban volt egy olyan szokás, hogy a király bizonyos számú napon át, mielőtt a megválasztása után elkezdte volna az uralkodást, barlangban kellett tartózkodjon, s ott elgondolkodjon. S az, hogy az újszülött Jézus, az állatok etetésére szolgáló, jászolnak nevezett eszközbe került, nem kaptak emberhez méltó körülményeket, ez sem véletlen. Krisztus az élet kenyere, ezt jelképezi a jászolba helyezés. A messze keletről érkező bölcs királyok, az is egy elgondolkoztató jelenet. Királyuknak ismerték el, Megváltónak, a világegyetem, az élet alkotójának Teremtőjének. Az asztrológiai kutatásaik és valószínűleg egyéb írott forrás utáni nyomozásuk is arra indította a bölcseket, hogy találkozzanak az ég és föld Urával. Az a kiszámítás, az az idejében odaérkezés, “a csillag odavezette, odavonzotta” azokat a különleges embereket, egyesek úgy beszélnek róluk, hogy mágusok, varázslók voltak. Hát amik voltak, azok voltak, de az a tény, hogy ők ott kellett legyenek azért, hogy megláthassák az ég és föld újszülött királyát, elgondolkoztató. Az Izrael földjén született Megváltót, távol-keletről érkező tudós emberek keresik fel, ez mintha arra emlékeztetne, hogy nem csak annak a népnek az érdekében jött le Isten Fia, a földi világra, amelynek a lakóhelyén a világra jött és tevékenykedett, hanem a föld összes népe, nemzete érdekében. A csillag által vezetett bölcsek, valójában Isten szelleme által voltak vezetve, mi sem emlékeztet jobban erre, mint az a tény, hogy álmukban figyelmeztetést kaptak, hogy ne azon az úton menjenek vissza a hazájukba, amelyen jöttek, azért, hogy ne találkozzanak azzal a gyilkos uralkodóval, amelyiknek a pirulája elgurult, és az újszülött életére tör.