Az emberek többsége a földi élet során passzív, vagy aktív módon vallásos gondolkodásúvá válik, mert szinte mindenki eleve passzív, vagy aktív vallásos tömeg-kulturkörben növekedik felnőtté. A tömegkultúra az egyénből kiszervezi az EGY-et és marad a sok-sok ÉN, vagyis a tömegember.
A tömegember vallása/hiedelme/tudása ugyanolyan identitásformáló erő, mint bármely más megörökölt, vagy tudatosan felvett identitása. A vallásosság is olyan, mint egy egyenruha, vagy maszk, amit, ha nem vesz fel valaki, akkor mások úgyis ráhúzzák, pl. hogy szektás, vagy ráolvassák, ha kell, az ellenkezőjét is. Így válhatott az Isten neve is szitokszóvá. A tömegszellem szerint a nagy többség az évezredek alatt kialakított, megsokszorozott és felhígult, nemzedékről nemzedékre átörökített sztereotípiákhoz igazodik, vagy akarata ellenére is valamelyikhez hozzáragad a személye, mert a többség szerint valahová mindig tartozni KELL, mert nem lóghat ki senki a megszokott halmazok kereteiből és pontosan emiatt a „KELL” miatt nem a szabadságból, hanem az elvesztett szabadságból eredeztethető minden emberi intézményünk alapja, így a vallásos, de az ateista rendszereké is.
A tömegeket irányító vezérlő szellemiségek a befolyásolt tagjaik elé utópikus, önerőből teljesen elérhetetlen ideákat vetítenek. Ezzel a Sátánt hozza a tömegember pozícióba, anélkül, hogy észrevenné. Hozzá imádkozik, az ő elbukott akaratát cselekszi meg összefogva másokkal.
Mivel önerőből az utópiák elérhetetlenek, a hozzájuk tapadó szellemi irányzatok mindig emberi összefogásra buzdítanak. Az ilyenekből következik a lelkileg és akár a külsőségekben is megnyilvánuló uniformizált csoportok kifelé stabilitást sugárzó megtévesztő összképe és az ahhoz való tartozás merev öntudatosság és önazonosság élménye, zárt körök egymással hol versengő, hol meg összefogó halmazait képezve.
Farkát harapdáló kígyó.
A vallásos (bármilyen vallás, ágazat, dogmatikus tudomány és ideológia, stb., ide sorolható) ember képmutatása, rabsága ebből a zártságból következik, ezért nehezen látja meg a bűnből való szabadulás lehetőségét Krisztusban és az Ő egyszerűen kijelentett szavában, mert ha nagy eséllyel keresztény kulturkörbe született, akkor pont az Ő nevében már a születésétől fogva eleve dogmák, babonák és rituálék által rabosítva lett. Emberektől tanult megfelelési kényszer szerint él, minden fogcsikorgatva, de automatikusan működik, miközben a lélek szomjas marad. Egyre csak sorvad, mert az uniformizáltságnak való folyamatos megfelelni vágyás a képmutatás hazug állapotát erősíti meg benne.
A vallásos tömegember ugyanolyan tömegszellem által befolyásolt rendszer alkotóeleme és rabja, mint a vele ellenlábas akármelyik másik emberi rendszer tömegembere. Mindnek mesterségesen, ezernyi apró tárgyi elemből és szellemi struktúrából emelt szikla (valójában föveny), intézményesült hierarchia az alapja. Ezért nem képes fölszabadítani és megszabadítani egyetlen vallás, vagy ideológiai irányzat sem senkit, csak hamis ígéretekkel szorosan a maga antikrisztusi testéhez láncolni minél több lelket, „ha lehet, a választottakat is”. Ez az önmagát a tömegről lázadás által leválasztó elégedetlen egyénre is igaz, mert lázadása okán önmagában hordozza továbbra is azt, ami ellen lázad. „Embernek lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.”
Jézus Krisztus az egyetlen kőszikla, aki a közhiedelem, vagyis a tömegszellem elvárásai szerint nem intézményesíthető, ezért személyes kell legyen a Vele való szeretet kapcsolat, amit minden esetben Ő kezdeményez, de nekünk szükséges magunkat megalázva elfogadni. Nincs más lehetőség, út, mert Ő maga az igazság útja, Aki az élet keskeny ösvényére vezeti a tévelygő egyént Szent Lelke által, ha azt az egyén hagyja Neki.
„Legyen meg a Te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is!”
Ezért szükséges a fájdalmas szembesülés mindazzal, amivé lettem tévelygéseim okán, mert különben nem tud megtisztítani és olyanná formálni, amilyennek Ő lát.
A fejünkben felépült rendszer(ek) által befolyásolt tömegesített körülmények között nem a Szentlélek kiáradása történik, hanem a lelkek begyüjtése és sablonformán való átpaszírozása, vagy ledarálása a rendszer(ek) működtetésének érdekében. Ezt szolgálja a fősodratú média, a kötelező közoktatás, az intézményesült vallások és a velük összefogó, vagy épp azokat támadó politika, tulajdonképpen a teljes emberalkotta földi infrastruktúra, a mindent bekebelező sárkány.
„Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.”
Jelenések – 3: 20
„És hallék más szózatot a mennyből, a mely ezt mondja vala: Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:”
Jelenések – 18: 4
Forrás: