Szerintetek melyik ember evett többet a tudás fájának gyümölcséből? A lelki ember, vagy pedig az, akinek jó szellemi képességei vannak?
Nagyapám bemenet Kánaán földjére. Azaz megboldogult.
Nagyapámnak csak néhány osztálya volt. Tehát nem volt szellemi ember. És az Úristen sem volt szellem, akiben bízott, hanem Lélek.
Kánaán szellemben, elméletben, avagy az agyban?
Vagy pedig Kánaán a valóságban, Isten Lelkében?
Tudom, mi az írást fordítok hivatalos szellemi álláspontja a pneumáról és a pszükhéről… És tudom, milyen lélek lakott Károlyi Gáspárban, aki az életének 100%-át adta a Biblia teljesen való megfordításáért, és aki Léleknek ismerte Istent.
Nagyon ragaszkodtok-e ahhoz, hogy Isten szellem?
Kíváncsiak vagytok-e, milyen a Szent Lélek?
Hol feszítettük meg Jézust, az Élő igazságot? A golgotán, ami megmagyarázva annyit tesz, hogy koponyák helye. Magyarul az agyban, szellemben, a jó szellemi képességgel rendelkező írástudók által.
Megélhetjük-e Kánaánt addig, amíg Istent a szellemmel, avagy az agyi tevékenységünkkel azonosítjuk, nem pedig a Lélekkel, ami az agy számára felfoghatatlan bekeríthetetlen?
Avagy nem az agyi tevékenységünk, szellemi képességeink bálványozása és felemelése okozott-e minden fájdalmat eddig is?
Mire számíthatunk, ha Atyánkat is szellemnek nevezzük? Vajon nem arra-e, hogy egy napon rájövünk arra, hogy nem is igaz, amit a „szellemünkben” gondoltunk Istenről, mert nem működik, és veszünk egy jegyet Egyiptomba?
A mi testünk lehet-e kenyér, és a mi vérünk lehet – e ital, amíg Isten szellem számunkra? Lehetünk-e önfeledtek, ha a szellemünkben, az agyunkban hordozzuk őt, nem pedig a bizonyságainkban, az önfeláldozásunkban?
Kánaánba Jézus hogyan lépett be? Hát felhőkön. A bizonyságok fellegein, hogy önmagát adta az emberekért. Szolgált, folyton etette az éhezőket. Ezért az ereje nem fogyott el, hanem mindent megkapott, és feloldódott az „erőben.”
Károlyi Gáspár pedig ilyen ember volt:
„Istennek nevét segítségül híván, minek utána hozzá kezdettem volna egynéhány jámbor tudós atyafiakkal, kik nékem a fordításban segítségül voltak, meg nem szűntem addig, mígnem véghöz vittem a Bibliának egészlen való megfordítását, melyben munkálkodtam közel három esztendeig nagy fáradsággal, testi töredelemmel, de oly buzgóságos szeretettel, hogy én egy szempillantásig e nagy munkát el nem untam, hanem nagy serénységgel és szeretettel munkálkodtam, mígnem elvégezném azt… Követtük e fordításban sok jámbor, tudós embereket, kik… fordították a Bibliát… Akik ezelőtt valami részt fordítottak…, azokat is nem utáltuk meg, hanem megtekintettük.”
„Minden keresztény olvasókat kérek…, ha valahol az fordításban tévelgettem és az célt nem találtam, azt ne tulajdonítsák vakmerőségemnek, hanem az én gyarlóságomnak.”
„Mostan noha külsőképpen bódogtalanok vagyunk és szerencsétlenség alatt vagyunk, mindazáltal lélekben bódogságosak és békességesek vagyunk. Mert a Christus Jesusnak, az Isten fiának tudománya, az Evangélium tisztán prédikáltatik, melynek általa az Szentlélek Isten hütöt gerjeszt mibennünk, hogy az mi lelkünk békességes legyen Istennel. Ez az belső lelki bódogság és békesség felőlhaladja a régi testi békességet. És az Isten bátor ostorozzon külsőképpen bennünket, az mint neki kedves, csak az Ő szent igéjének kenyerét ne vegye el közülönk.”
https://kialtoszo.hu/a-legjobb-magyar-predikatorok/
https://kialtoszo.hu/konnyezo-szuzanya-szobor-gyergyoszentmikloson/