Senki sem mentesül a láthatatlanban végbemenő szellemi harcoktól azáltal, hogy figyelmen kívül hagyja azokat. Sőt, akik nem vesznek tudomást arról, hogy a térben és az időben egy állandó harc folyik az emberek lelkéért, a vesztesek oldalára sodorják magukat anélkül, hogy tudnának róla.
Mint tudjuk, Isten elnézi a tudatlanság idejét, és megbocsátja a tudatlanságból elkövetett bűnöket. Viszont annak, hogy az ember makacsul elfordítja tekintetét az Ő figyelmeztető szaváról, az a következménye, hogy kivettetik a külső sötétségre.
„Végezetre, atyámfiai, legyetek erősek az Úrban, és az ő hatalmas erejében. Öltözzétek föl az Isten minden fegyverét, hogy megállhassatok az ördögnek minden ravaszságával szemben. Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, hanem a fejedelemségek ellen, a hatalmasságok ellen, ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak. Annakokáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellentállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok.” Ef 6:10