Minden

A százéves ember, aki immunrendszer nélkül élte le a teljes életét

Nem tudta, hogy van immunrendszer. Így nem is kellett aggódnia annak állapota miatt. Sok más dolgot nem tudott, ami miatt nem kellett aggódnia. Ezért még mindig van egészsége, jókedve és békessége.

1 thought on “A százéves ember, aki immunrendszer nélkül élte le a teljes életét

  1. Érdekes lelkes ember ez az Attila, ha valaki semmit sem ért abból, amit mond, akkor is csodálni tudja azt a termelékenységet, azt a nagy odaadást, azt a tántoríthatatlanságot, rendíthetetlenséget, céltudatosságot, ami sugárzik, árad belőle. Az, hogy semmit sem ért meg valaki, ezt túlzással mondtam, mert olyan nincs, hogy valamit meg ne értene. A megértésnél is fennáll, hogy az ember le kell bontson sokszor magában olyan megrögzött, egy életen át belesúlykolt tantételeket, amelyek vagy hazugságon alapultak, vagy ha nem is hazugságon, de élettelen, halott összefüggéseken, leírt szövegeken, mint amilyenek az ószövetségi törvények is voltak, amelyekről az evangélium Tanítómestere kijelentette, hogy “a szúnyogot kiszűritek, a tevét pedig elnyelitek”, ez a szőrszálhasogatás bírálata volt. A törvényben ragaszkodnak a jelentéktelenebb összefüggésekhez, de az olyan fogalmakat, mint irgalmasság, ítélet, hívség, figyelmen kívül hagyják a képmutató írástudók és farizeusok. A betű, az életet nélkülöző csökönyös, megrögösödött tantételek a halálhoz vezetnek, megölnek, a lélek pedig megelevenít.
    Attila, minden napra elkészít egy lelkesítő, buzdító szólamot, kiáltást, pusztába kiáltó szót. Az élet Tanítómestere, az Isten Fia, összegezve a képmutató írástudók és farizeusok tevékenységét, azt a kijelentést tette, amely szerint: “Erőtelenné tettétek az Isten beszédét a hagyományaitokkal”. Ha valaki fennakadna a farizeus kifejezés értelmén, az könnyen értésre juthat az írástudók jelzőjéből, az Úr Krisztus által használt melléknévből, a képmutatóból, amelyet még részletesebben megmagyarázva, azzal a kijelentéssel tett értelemszerűvé az evangélium Mestere, aki saját magát az igazsággal is azonosította, hogy “ők mondják, de nem cselekszik”. Ez a képmutatás a beszéd és a tett összeegyeztethetetlensége.
    Attila szinte minden előadásában kihangsúlyozza, hogy az ismeret, az információ felfuvalkodottá tesz, azoknak pedig akik az evangélium útját járják, azt az álláspontot kell követniük, hogy csak szolgák vagyunk, azt tettük, amit tennünk kellett, azon felül semmit sem tettünk, tehát nincs okunk dicsekedésre, felfuvalkodásra. Ez egy nagyon belé való, helytálló gondolkodás, alázatos szellem, ez eredményez csak előrehaladást. Az ember folyamatos egyéni bűnbánata, annak elismerése, hogy a felülmúlhatatlan Istennel szemben az ember milyen porszemnyi, milyen semmi, amit a szél felkap és tova repít. Az egyéni bűnbánaton túl az újrakezdés, az életvitel-váltás, az Istenhez térés, amely szoros összefüggésben van az egyéni bűnbánattal, amelyet az Istentől való bocsánatkérés követ, ezek az Istennel kapcsolatot tartó élet alappillérei, legalapvetőbb építőelemei, legfőbb tartóoszlopai.
    Attila felismerte és magáévá tette a Tanítómester felhívását is, amely a kígyók okosságához hasonlító felszólításban testesül meg. Elgondolkoztam azon, milyen okosság lehet az oktalan csúszómászókban. A kígyókon egyrészt az álnok farizeus szellemet kell érteni, akikre már keresztelő János is a viperák fajzatai azonosítást használta, s a követője, aki nagyobb nála, aki nem más, mint az égből leszállott Isten Fia, szintén a mérges kígyók kifejezést alkalmazta a képmutató írástudókra és farizeusokra. Az a fordítás is, amely szerint: “Legyetek óvatosak, mint a kígyók…”, még a betű szerinti hüllőkre is érvényes, úgy tudnak lapulni, és mozdulatlanságot színlelni, a környezetükkel összeolvadni, hogy az óvatlan embert hamar, mielőtt észrevenné megmarják, halálosan megmérgezik. Ilyen halálosan meg tudják mérgezni az ember lelkét is a fondorlatosságaikkal, ármánykodásaikkal a képmutató írástudók, paragrafus-rágó farizeusok. Attila kiötölte a kávéválság kifejezést, amellyel jól leplezni képes azt a fogalmat, amelyre valóban utal. A lélek, Isten lelke, akik kérik tőle nagy szívességgel adja a bölcsességet, ahogy olvassuk a Jakab levelében, amelyet Attila is gyakran szokott emlegetni.
    Attila azt csinálja amit szeret, ez a boldogság állapota. Egy másik, szintén Attila, Magyarország-i illetőségű, az is szintén kendőt köt a fejére, négy elemről beszél, a tűz, víz, levegő, föld, Budha, Krisna, Zarahusztra, Máni tanításait emlegeti, s ezek mellett Jézust is, így valahogy elmosódik a csodálatos isteni mivolta az Úr Jézus Krisztusnak. A szkíta erkölcsöt hangsúlyozza még Heffner Attila. Elemezgeti, hozzászól a világ ügyes-bajos dolgaihoz, ismeretségeket szerez, ismerősöket bemutat, nagyon látványos videókat készít. Saját magát úgy mutatja be, mint táltos, sámán pap, készít dobokat, természetgyógyászattal is foglalkozik, tíz hangszeren mesteri szinten zenél, írt rock-operákat, egy sokoldalú valaki, ha sámán pap, akkor ebből következően spirituális beállítottságú. Akaratom ellenére reklámoztam. Nagyon tudom csodálni az ilyen egyéneket, akik megtalálják az életben a lelki kiegyensúlyozottságot, elérik, hogy azt tegyék, amit szeretnének. Heffner Attila egy hatgyermekes apa, ennek ellenére normális nyugalom jellemzi, teszi a dolgát, igaz, hogy tény és való, amely szerint segélyeket is elvár a nézőitől, a videóinak a követőitől.
    Ez a szkíta kultúra és erkölcs, egyre nagyobb teret kezd hódítani a videó készítők körében, nagyon vonzóan tudja bemutatni azt az életfelfogást, amit a Pártus Birodalomhoz köthető szkíta népcsoport élet-vitelének tulajdonít. A Pártus Birodalom, a történelem-tudomány által, mind a mai napig elhallgatott világhatalom volt, amely Kr.u. kb. 250-ig létezett és többször megállította a római hódítást. Mint általában a birodalmakban szokott lenni, sok nép élt együtt, így a szkíták és a pártusok is. A szkítákról a Kolossébelieknek írt levél emlékezik meg, nagyon szűk szavúan, a pártusokról az Apostolok Cselekedetei című könyvben olvashatunk. Szemerey István a pártus Jézus című könyvében az Úr Jézus pártus származását fejtegeti, a könyvbemutatón hallgattam beszélni arról az ellentmondásról, amely arra vonatkozik, hogy az izraeliek a Talmudban egyrészt nagyon ocsmány dolgokat írnak az Úr Jézusról, nem fogadják el Messiásnak, másrészt ragaszkodnak ahhoz, hogy közülük származott Jézus. Szántai Lajos történész-kutató annak a ténynek tulajdonít különleges jelentőséget és alapos részletességgel magyarázza, hogy Jézus születésekor, nagyon távoli, keleti országokból keresték fel az újszülött Krisztust, csillagállásokat tanulmányozó és egyéb bölcsességekben is jártas ország-vezetők. Ez is nem egy csupán véletlen jelenségek összejátszása, hiszen tudjuk, hogy a legapróbb részletekbe menően meg volt írva a forgatókönyv, amely Isten tervét tartalmazta. A bölcsek érdeklődésére a Heródes udvari írástudói egyből megadták a pontos tájékoztatást, a prófétai írásból, amely szerint: “Te Betlehem, nem vagy a legkisebb Júda városai közül, mert belőled fog származni az, aki uralkodó az Izráelen, akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van. (Mi. 5:2)
    Üdvözlöm Attilát és még azokat, akik a hozzászólásomat elolvassák

Hozzászólás küldése:

%d blogger ezt szereti: