Minden egyes lélek átalakul annak az élő, illetve élettelen létezőnek a hasonlatosságára, amelyet dicsérnek az ő szavai.
A szó a dicséretre adatott. Tudatosan vagy tudatlanul minden szó dicsér valamit, vagy valakit. Élettelen és mulandó dolgokat, gyarló, képmutató és bűnös embereket, vagy az Ég és a Föld Teremtőjét. Mit, és kit dicsérnek a te szavaid? Az élettelen és mulandó dolgokat? Halandó embereket, akik hazug képeket mutatnak magukról, azáltal rabul ejtve, és kizsákmányolva embertársaik lelkét?
Netán téged dicsérnek a te szavaid? A te jóságodat, erődet és intelligenciádat?
A természetet, amely szintén mulandóságra, és enyészetre van ítélve? Vagy az életet adó, szerető Istent, aki Örökkévaló?
Minden egyes lélek átalakul annak az élő, illetve élettelen létezőnek a hasonlatosságára, amelyet dicsérnek az ő szavai.
Mit, és kit dicsérnek a te szavaid? A mulandót, a rothadót, a halandót, vagy az Örökkévalót? Mi felé alakul a te lelked?
HOGY VAN AZ, HOGY EZ A KISLÁNY EGYSZER SEM MONDJA MAGÁRÓL, HOGY Ő ISTEN, MÉGIS ISTEN DICSŐSÉGÉT LÁTOM BENNE?