Nevem Szabad Gondolat,
Mert azt látom, mit nem szabad, mi nem szép, s nem divat.
Nevem Szabad Gondolat!
Nem köt már hiú vágy, remény, küszködés s akarat.
Eltemettem, ki fogvatartott,
Sötétet s árnyékot okádott,
Falakat épített,
Fényt csak alig látott.
Nevem Szabad Gondolat!
Ahogy élnem, úgy meghalnom is, bárhol, bármikor szabad.
Nincs ellenségem, nincs barátom.
Nincs hamis táplálék, mit később ki kell hánynom.
Elhalványultak számomra a cirkuszi fények,
A valóság képei élénkebben élnek.
Otthonom sincs széles e világon,
Az utat, mit elkezdtem, örökkön kell járnom.
Pénz, politika, vallás,
Gyűlölettel teletűzdelt pártoskodás,
Faji, szexuális, nemzeti hovatartozás,
Számomra életet gyalázó káromkodás.
Eltemettem büszkeségem,
Diadalom, hőstettem s erényem.
Mit a társadalom rám aggatott,
Nehéz volt már valóságnak vélnem.
Az én szabadságom olykor a testem rabsága,
A tisztánlátás lelkem legfőbb kívánsága.
Eltűntek számomra a falak, s a határok,
A gazdagokban szegényeket, s a szegényben gazdagokat látok.
Eltűntek számomra a falak, s a határok,
Mit áldásnak hittem mostanig, az ma sűrű átok.
Eltűntek számomra a falak, s a határok,
Szent lepel mögött megvakult, éhes varjú károg.
Eltűntek számomra a falak, s a határok,
Száműzöttben, koldusban, kurvában, gyilkosban
Ártatlan, megfeszített gyermekeket látok.
Eltűntek számomra a falak, s a határok,
A tegnapi vigyor helyett ma
Eltorzult, megtört ábrázatot látok.
Megteszek mindent, mit meg kell tennem,
Elengedek mindent, mit el kell engednem.
Nem várok senkire, hogy helyettem cselekedjen,
Ha gyáva vagyok utamhoz, a sors keze verjen!
Nevem Szabad Gondolat!
Jövőt, s múltat eltemettem.
Most már látom, míg hittem bennük,
A jelent, a valóságot megvetettem, kinevettem.
Nevem Szabad Gondolat,
Egy bélyeg, mit kölcsönvettem.
De ha másnak kedvesebb, mint nekem,
Odaadom, engedem, hogy menjen.
Új nevem is csak egy újabb, tetszetősebb rabság,
Míg névre van itt szükség, addig nincs Szabadság.