Reggel fél hat van. Mivel későn feküdtem, nem szándékoztam felkelni ilyen korán, de úgy érzem, ezt muszáj leírnom.
Újból láttam édesapádat.
Amire emlékszem: Nálatok voltam elszállásolva. Édesapád otthon volt, de már le volt feküdve. Te kissé idegesen jártál fel-alá, mint aki el kellene mondjon valamit neki, de nem tudja, hogyan tegye. Érdekes módon én úgy voltam ott, mint az ő veje, és az ő unokájának az édesapja. Ez egybecseng a korábbi álomképpel, amit megosztottam veled, és megértésem szerint a te belső (lelki) gyermekedről van szó.
(Azonban ennek van más érdekessége is, mert azt leszámítva, hogy beszélhettem neked azokról a dolgokról, amiket megérthettem a Jóságos Isten kegyelméből, iskolás korunkban valamelyest egybefonódtak életútjaink. De még azáltal is, hogy fizikailag, a te öcséd régi barátnője lett a kislányom édesanyja, aki elvileg épp az édesapád unokája lehetett volna, ha ők együtt maradnak, és öcsédtől fogan meg a gyermek.)
Készültem lefeküdni. Akkor már elég késő volt. Jobban mondva korán, mivel reggel. hét óra előtt járt az idő. Azonban édesapád felkelt, mielőtt én lefeküdtem volna. Tartottam tőle, hogy ő is ideges lesz abból az okból kifolyólag, amiért te is idegeskedtél, de nem úgy volt. Átjött abba a szobába, ahol én voltam, az ölébe vette a gyermeket, és örült, hogy láthatja. A kisgyermek is meglepetten figyelte apukádat, mintha próbálna vele kommunikálni. 🙂
Ez volt az álom. Csak annyit fűznék hozzá, hogy ha kétségeid lennének afelől, hogy létezik újjászületés, mint ahogy beszéltem neked arról (nem reinkarnáció), bátran kérdezd a mennyei édesapád, aki ebben az álomban ismételten a te földi édesapád ábrázatában jelent meg számomra, és örül az ő unokájának, avagy a te belső gyermekednek. Biztos vagyok benne, hogy neked is adott még ezen kívül jeleket, vagy álmokat erre vonatkozóan. Ha nem, hát adni fog, ha te bizalommal fordulsz hozzá úgy, mint egy édesapához.
Ami még érdekes, édesapád akkor kelt fel, amikor én készültem lefeküdni. Ha olvastad az írást, tudod, hogy a hetes a teljesség száma. A hetedik napon Teremtőnk, miután befejezte a teremtést, megpihent. Képletesen a hetedik napban, a pihenés napjában vár mindannyiunkat, miután lejár a földi időnk. Azon a helyen, ahova remélhetőleg földi édesapáink jutottak, valamennyi szenvedés után, ami által volt lehetőségük elszakadni a rothadásra ítélt világtól, éppen úgy, ahogy az meg is van írva: „A szenvedés által a lélek látni fog” (Ézs 53:11).
Annak jelentése, hogy édesapád hétkor kelt fel, épp az, hogy amikor lejár a földi időnk, találkozunk, szemtől szemben leszünk vele. Kívánom, hogy úgy tudjuk eltölteni a testben hátralévő időt, hogy tiszta szívvel tudjunk majd megállni előtte.
A valóságban reggel 6 óra van, amikor e sorokat rovom. Tehát még egy kevés idő, és felkel az édesapád. Magyarul: a testben hátralévő idő hamar elröppen, és eljön az Atya, hogy számba vegye az ő gyermekeit, amiért érdemes lelkileg éber maradni, mert ez a materiális világ mindent megtesz annak érdekében, hogy visszaaludjanak, akik az Ő kegyelme által felébredhettek.
Egyes öregek megboldogulás előtt azt mondják, csupán egy szempillantás volt az élet. Tehát az örökkévalóság küszöbén igencsak rövidnek tűnik a testben eltöltött néhány évtized. És azért az egy szempillantásért pedig kár veszni hagyni az Atya unokáját, aki ebben az álomban a lelkünket jelképezi.
„Az időkről és időszakokról pedig, atyámfiai, nem szükség, hogy írjak néktek; Mert igen jól tudjátok ti magatok, hogy az Úrnak napja úgy jő el, mint a tolvaj éjjel.
Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.
De ti, atyámfiai, nem vagytok sötétségben, hogy az a nap tolvaj módra lephetne meg titeket. Ti mindnyájan világosság fiai vagytok és nappal fiai; nem vagyunk az éjszakáé, sem a sötétségé!
Ne is aludjunk azért, mint egyebek, hanem legyünk éberek és józanok.
Mert a kik alusznak, éjjel alusznak; és a kik részegek, éjjel részegednek meg. Mi azonban, a kik nappaliak vagyunk, legyünk éberek, felöltözvén a hitnek és szeretetnek mellvasába, és sisak gyanánt az üdvösségnek reménységébe. Mert nem haragra rendelt minket az Isten, hanem arra, hogy üdvösséget szerezzünk a mi Urunk Jézus Krisztus által,
A ki meghalt érettünk, hogy akár ébren vagyunk, akár aluszunk, együtt éljünk ő vele.” 1Thess 5:1
Előző rész: