A vallásos ember azért cselekszi a jót, hogy üdvösségre jusson. Az igaz ember azért cselekszi a jót, mert örömét leli abban, és meggyőződése, hogy, csak annak van értelme, semmi másnak.
A vallásos ember rendszert csinál a jó cselekedetekből. Az igaz ember, aki újonnan született Krisztus beszéde, és Isten ereje által, olyan, mint a szél, amely fú, ahová akar. Annak zúgását hallod, de nem tudod, merről jött, és merre megy. Kiszámíthatatlan. Nem ott, és nem akkor cselekszi a jót, ahol, és amikor ő gondolja, hanem ott, és akkor, amikor Isten lelke gondolja.
Bár látszólag egyformák, szó szerint Ég és Föld a különbség a vallásos ember és Isten gyermeke között. Az egyik a törvény kényszerében és rabságában cselekszi a jót, és nincs öröme benne, a másik pedig a lelkiismeret törvénye szerint cselekszi a jót Isten örömében.
Ügyeljetek, mert nagyon könnyű átesni az igazságból és Isten kegyelméből a vallásba és a törvénykezésbe. Sokszor észre sem vesszük, és máris izomból nyomjuk a jóságot úgy, hogy közben elhitetjük magunkkal és embertársainkkal, hogy az Isten akarata.
Csak azoknál erős és szabadító az igazság, akik a legnagyobb örömüket lelik annak megismerésében, megcselekvésében és hirdetésében.
https://kialtoszo.hu/emberek-akiket-megbetegitett-es-megolt-a-josag/