A harc és a szétválasztás nem ért véget. Mindenki hite folyamatosan meg van próbálva, az enyémet beleértve. Ugyanis szükséges, hogy Isten gyermekei, akik még nem tették meg, magukra öltsék a Lélek minden fegyverzetét, hogy megvívhassák a hit nemes harcát elsősorban saját magukért, másodsorban pedig azokért az emberekért, akiket rájuk bízott Isten.
Azt mondja az Úr Jézus, hogy szükséges, hogy legyenek botránkozások, de jaj azoknak, akik által lesznek. Évek óta megy az uszítás a bizonyságtevők között és a bizonyságtevők ellen. Ráadásul olyan emberek részéről is, akiket az Úristen ugyanúgy megszólított, és elhívott az élet keskeny útjára, mint engem, és akik velünk egy asztalról ettek. Azonban Ő erre előre figyelmeztetett, amikor azt mondta, hogy
„…akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást.” Mt 24:10
A provokátorok egyik legbeváltabb csele, amellyel az egót lázadásra gerjesztik, az, hogy azzal vádolják a bizonyságtevőket, hogy engem követnek. A barátomat ezekkel a szólamokkal babonázták meg, és fordították nem csupán ellenem, hanem azok ellen is, akik szeretik őt, és akik kitartottak a bizonyságtételben, és az Istentől kapott lelki eledelt az interneten is megosztották az éhezőkkel.
Ő azt állította, hogy Isten le akarta őt rólam választani. Amikor ezt elmondta egy másik bizonyságtevőnek, akit szintén a mi beszédeink által hívott el Isten, az az ember azt válaszolta, hogy ő a barátait nem fogja elhagyni. Ha egy barátja el akarja őt hagyni, nem tehet mást, mint elfogadja a döntését, de ő a barátait el nem hagyja. Hogy miért? Azért, mert Jézus sem hagyta el a barátait, és a tanítványait sem biztatta arra, hogy miután kinőtték magukat, hagyják el, hanem hogy szeressék egymást.
Ez korábban sem jelentette azt, hogy sülve-főve együtt vannak Isten gyermekei, és most sem jelenti azt, ugyanis mindenki más-más elhívást kapott Istentől az ő hite és talentumai szerint. Hogy van az, hogy nekem Isten megadja azt az ajándékot, hogy örülni tudok mindenki bizonyságának, aki lelki ajándékokat kap, és oszt meg Istentől, ezzel szemben némelyek, akik nemrég még hálásak voltak azért hogy általam hallhattak Isten országáról, most gyűlölnek, és arra éreznek késztetést, hogy ellenem uszítsák azokat, akik általam kaphattak olyan lelki eledelt, amelyre szükségük volt ahhoz, hogy újonnan szülessenek? Hazudnék, ha azt mondanám, nem szomorodok meg, amikor látom, hogy némelyek az Istentől kapott kegyelmi időt, amit arra kaptak, hogy megmutassák az Ő dicsőségét, arra fordítják, hogy megkísértsenek, és megbotránkoztassanak másokat. Viszont tudom, hogy Isten az Őt szeretőknek mindent a javukra fordít. És afelől sincs kétségem, hogy ennek meg kell történnie egyrészt azért, hogy a búzában egyáltalán ne maradjon konkoly, másrészt pedig azért, hogy, akik teljes szívükkel kívánnak Isten gyermekeivé lenni, magukra öltsék a lélek minden fegyverzetét, hogy megvédhessék magukat e világ urának minden ravaszságával szemben.
Az Úr Jézus, aki az én halott lelkemet új életre támasztotta, ezt mondja: „Erről ismeri meg mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha egymást szeretni fogjátok.” Jn 13:35
Tehát nem arra hívott minket, hogy szétváljunk, mintha sosem ismertük volna egymást, hanem arra, hogy egymást szeressük. És arra a kérdésre, hogy hogyan, szintén megadta a választ. És a válaszában nem arról beszélt, hogy egymást kutyának nevezzük, hanem arról, hogy megmossuk egymás lábát, ahogy ő a tanítványaival tette.
„Azért, ha én az Úr és a Mester megmostam a ti lábaitokat, néktek is meg kell mosnotok egymás lábait.” Jn 13.14
Többször bizonyságot tehettem arról, hogy egyesek, akik hűségesen megosztották, amit nekik mutatott Isten, hogyan mosták meg az én lábamat, sokszor úgy, hogy nem is tudtak róla.
Arra a kérdésre, hogy miképp lehet kivédeni azokat a támadásokat, amelyek egy része olyan emberektől jön, akik Krisztus nevében szólnak, egyszerű a válasz: mindenki azon a helyen marad, ahova az Úr helyezte őt, mint őrállót, és tisztességesen, teljes béketűréssel és hűséggel végzi azt a munkát, amivel Isten megbízta őt.
Sajnos, sokan fellázadtak a kötelező munka és a császárnak való adózás ellen, de azt a munkát sem akarják végezni, amivel Isten megbízta őket, amelyet önként, örömmel és békességes szívvel lehetne végezni. Ezek közül válnak ki a lázadók, akik nem csupán elhagyják a saját szőlősorukat, hanem még becsmérlik is azokat, akik ragaszkodnak ahhoz az elhíváshoz, amelyet az Atyától kaptak.
Azonban Jézus szavai szerint mindennek meg kell történnie, hogy nyilvánvalóvá legyen, hogy melyik a kiválasztott mag, kik azok, akik az Ő szavát követve a saját szőlősorukban végzik a munkát, hogy amikor eljön a szüret ideje, sok érett gyümölcs legyen a szőlőgazda örömére.