Az elveszettek megmentése közben én is elveszett lettem. Olyanná váltam, mint azok, akiket meg akartam menteni. Megmentésük közben azonosultam velük, az ő nyomorúságos felnőttiségükkel. És én is felnőttem. Minél inkább meg akartam menteni valakit, annál inkább olyanná váltam, mint az a személy, akit meg akartam menteni.
Bizony nagy teher a gyermek számára a felnőttek megmentése, mert bár fáj a szíve az elveszettekért, még nem tudja, hogy őket csak Isten mentheti meg. Minden egyes lépés, amelyet a felnőttek megmentéséért tesz, közelebb viszi őt a felnőttkorhoz, és távolabb a gyermekiségtől, az elettől. Végül pedig ő is arra szorul, hogy valaki megmentse őt.
Áldott legyen Az, aki ezt a súlyos terhet levette a gyermekek válláról, és megmentőt, kimentőt, kiváltót, megváltót küldött a megkötözött embereknek, hogy a gyermekek szabadok legyenek!