Biztos vagy benne, hogy az egyház vezetőit érdemes követni, és nem inkább a Szentlélek vezetését kellene kérni? Íme pár példa a közelmúltból, amelyek ismét rávilágítanak a katolikus vallás csapdájára.
„Gyermekeiteknek és unokáitoknak látniuk kell, hogy a hit valóban fontos helyet foglal el családjuk férfitagjainak életében. Kövessétek Szent József példáját, aki vállalta Jézus nevelésének feladatát: elvitte a templomba, megtanította a becsületes munkára, és megmutatta neki, hogy Istennek kell elfoglalnia az első helyet az ember életében.” („14m Nagy Leo” )
Ne csináljunk úgy, mintha Jézus, aki kezdettől fogva Isten és ember volt, és akiben kezdettől fogva a Szentlélek lakott, rászorult volna bármilyen apai tanításra az istenhittel kapcsolatban! Ez teljes logikai bukfenc. Jézus maga mondja, hogy ha Ő nem megy el, az apostolok nem kapják meg a Szentlelket, de ha elmegy, elküldi Őt, és a Szentlélek majd elvezeti őket a teljes igazságra:
„Most elmegyek ahhoz, aki küldött. De senki sem kérdezi közületek: Hova mégy? Inkább szomorúság tölti el szíveteket, amiért ezt mondtam. De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm. Amikor eljön, meggyőzi a világot a bűnről, az igazságról és az ítéletről. A bűnről, amiért nem hittek bennem. Az igazságról, hogy az Atyához megyek, s többé nem láttok. Az ítéletről, mivel a világ fejedelme ítélet alá esett. Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.”/János 16, 5-15/
Ha Jézus valóságos Isten, és kezdettől a Szentlélek lakott benne, akkor hogyan oktathatta volna ki bárki olyan – ráadásul újjá nem született, vagyis Szentlélek nélküli – ember, mint József arról, hogy Istennek kell mindig az első helyen lennie az életében? Még ha mondott is ilyet József, mert volt annyira bölcs és törvénytisztelő, Jézust erre valóban tanítani kellett volna? Az evangélium szerint nem.
„Harmadnapra meg is találták a templomban, amint a tanítómesterek körében ült, őket hallgatva és kérdezgetve. Akik őt hallották, mind álmélkodtak értelmén és feleletein. Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, az anyja pedig azt kérdezte: Fiam, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én aggódva kerestünk téged. Ő pedig azt mondta nekik: Miért kerestetek engem? Hát nem tudjátok, hogy nekem az én Atyám dolgaival kell foglalkoznom? De ők nem értették ezt a beszédet, amit nekik mondott.” (Lukács 2,46–50)
Valamint itt egy másik példa is.
Ez az amerikai származású egyházi vezető – akinek állítólag latin-amerikai lelkipásztori szíve van – büszkén beszélt a nemzetiségéről és arról, hogy szavazati jogával élhetett az Egyesült Államok félidős választásán:
„Büszke vagyok arra, hogy amerikai vagyok, és gyakorolhatom szavazati jogomat.” („14m Nagy Leo”)
Pál apostol született római polgár volt, ami abban a korban a legnagyobb földi kiváltságnak számított – hasonlóan a mai amerikai állampolgársághoz –, emellett előkelő zsidó származással is rendelkezett. Mégis azt írja, hogy mindazt, ami földi szempontból nyereség vagy büszkeségre okot adó dolog volt számára, „kárnak és szemétnek” ítélte Krisztusért (Filippi 3,7–8). Pál úgy határozza meg az apostolságot, mint „Krisztusért járó követséget” (2Korinthus 5,20). Egy nagykövet egy idegen országban soha nem vesz részt a fogadó ország belpolitikai választásain, mert ő egy másik királyságot – jelen esetben Isten országát – képviseli.
Ha tehát Krisztus követei vagyunk, akkor mi módon szavazhatnánk e világ urának rendszerében földi hatalmakra? A Filippi 3,20-ban Pál ugyanazt az elvet fogalmazza meg, mint a követségnél: „Nekünk azonban a mennyben van polgárjogunk, ahonnan az Úr Jézus Krisztust is várjuk üdvözítőül.” Az apostoli tanítás szerint a hívő ember egyetlen büszkesége Krisztus keresztje lehet, semmi más (Galata 6,14; 1Korinthus 1:31). Egy egyházi vezető szájából a „Büszke vagyok arra, hogy amerikai vagyok” mondat közvetlenül szembemegy azzal, amit Jézus és az apostolok ránk hagytak.
Más módon, de ugyanezt fogalmazza meg Péter apostol is, aki a hívőket „jövevényeknek és vándoroknak” nevezi ezen a földön (1Péter 2,11). Aki vándor egy országban, az nem az adott ország politikai sorsát próbálja szavazással irányítani, hanem a saját hazájába, a mennyei polgárságba tart (Filippi 3,20).
Akkor most Leó apostoli utód, vagy ordító oroszlán?
https://kialtoszo.hu/harc-es-fejlodes/
https://kialtoszo.hu/mindent-elvesznek/
https://kialtoszo.hu/a-lesujto-valosag-es-a-felemelo-igazsag/
