– A hit magánügy! – szokták mondani.
A Kérdés az, hogy ki mondja ezt, amikor Krisztus azt parancsolta tanítványainak, hogy amit sötétségben, fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek? Értelemszerűen a Krisztus ellensége, az Antikrisztus próbálja elhitetni az emberekkel, hogy nem fontos beszélni az Isten szavába vetett hitről, amiben élet van. E világ ura tudja, hogy az a hit, amelyet az ember megtart magának, képtelen megvédeni őt azzal a szennyel szemben, amely nap mint nap szembeömlik az internetről, a földhözragadt, testi emberektől, akiket egyáltalán nem érdekel Isten életet adó beszéde.
A tűző napsütésben a napolaj csak akkor képes megvédeni, ha a bőrünkre kenjük azt. Ha a táskában marad, megsülünk, mint a rák. Ugyanez a helyzet a Krisztus szavába vetett hittel is: csak és kizárólag akkor tud megtartani, ha felvállaljuk azt, és ha beszélünk arról embertársainknak. Csak így tud elválasztani minket a világtól, csak így tudja átformálni a lelkünket és az értelmünket, hogy az teljesen megtisztuljon arra az órára, amikor számot kell adjunk a földi életünkről.
Ezek a sorok arról tesznek-e bizonyságot, hogy a hit magánügy? Vagy inkább arról, hogy az igazság csak akkor tehet szabaddá, ha felvállaljuk azt?
‘…valaki szégyel engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyelni fogja azt, mikor eljő az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal… Valaki azért vallást tesz én rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt; A ki pedig megtagad engem az emberek előtt, én is megtagadom azt az én mennyei Atyám előtt.’
Tudtátok, hogy a hit általában csak akkor magánügy, ha a Krisztus szavairól van szó? Ha például az időjósok szavába vetett hitről van szó, nem magánügy, hisz a legtöbben előszeretettel beszélnek arról, hogy milyen lesz az idő. Ha a testi élvezetekbe, és a pénzen megvásárolható örömökbe vetett hitről van szó, egyenesen erény ha beszélünk arról. Azonban ha Teremtőnk szaváról van szó, amely képes szembesíteni a bennünk lévő mocsokkal, ami belülről kifelé megrohaszt minket, és amely képes megszabadítani attól, hirtelen azt mondjuk, hogy a hit magánügy. Van még egy dolog, ami ugyanígy magánügy. És az nem más, mint a hitetlenség következménye, a pokol, amelynek kínjait egyedül kell elszenvednie mindenkinek, aki noha hallotta Isten életre hívó szavát, állandóan megkeményítette a szívét előtte, vagy éppen a gúny tárgyává tette azt. Ugyanis a test halálával együtt, a lélek, a léttudat, aki valójában vagyunk, nem szűnik meg. Amennyiben az igazság ismerete által nem tisztult meg a lélek, képtelen lesz kijönni a testből, elszakadni, elvonatkoztatni a testtől. Ezért végig kell szenvedje annak rothadását. Erre mondja az Úr Jézus, akinek nevét és szavait szégyelli ez a velejéig romlott, beteg világ, hogy ‘hol az ő férgük meg nem hal, tüzük el nem aluszik’. Mit gondolsz, ez hol van, ha nem a temetőben?
Ha nem érted a fenti sorokat, gondolj arra, hogy a legtöbb ember mit válaszol arra a kérdésre, hogy „Ki vagy te?” Rá fogsz jönni, hogy válaszul erre a kérdésre mindenki olyan dolgokat sorol fel, amelyek elmúlnak, vagy elrothadnak. Válaszában jóformán senki sem tud megjelölni egyetlen olyan dolgot sem, ami nem mulandó, mert amíg az ember nem ismerte meg Krisztus beszédét, az igazságot, addig a mulandókkal és a rothadókkal azonosul, és nem az Örökkévalóval. Ezért mondja Pál apostol: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet. ” Igen, drága olvasó, a hit magánügy, de csak azok számára, akiket nem érdekel az élet, akik a földieknek és a testieknek élnek, és akik a széles úton hömpölygő tömeggel haladnak a pusztulás irányába.
Azt mondja az Úr Jézus, hogy a lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit; a beszédek, amelyeket én szólok néktek, lélek és élet. Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmikképp el nem múlnak. Aki befogadja és felvállalja az én beszédeimet, nem hal meg soha, hanem átmegy a halálból az életre. Aki nem keres, nem talál. Aki nem kér látást szemeire, nem fog kapni. Aki nem zörget, annak nem nyitnak ajtót. Boldogok, akik keresik, kutatják, éhezik, szomjazzák az igazságot, mert megismerik azt, és az igazság szabadokká teszi őket.