Hogy születtek a lombikbébik több ezer évvel ezelőtt?
Krisztina gyermeke már nem Izmáel. Zalán megnyerte a pert, és amikor kérdezték, hogy mi legyen a gyermek neve, az első név, ami eszébe jutott, Dávid volt. Más szóval, a gyermek nem kell magán hordozza azt a szellemiséget, amit az anyja ráhagyott. Amikor meglátogatták Ferkóék Levikét, megkérdezték tőle, miért kellett a gyermeket Izmáelnek nevezni. Levike azt mondta, mert Krisztina ezt kapta. Na de miért kapta ezt? Ki volt Izmáel? Ábrahám tévedése, amikor nem Istenre hallgatott, hanem hitetlen feleségére, Sárára, aki azt mondta neki, feküdjön össze az egyiptomi pogány asszonnyal, Hágárral, mert Isten neki nem ad gyermeket. Ábrahámnak is kedves volt az ötlet. Miért ne feküdne össze a fiatal és szép egyiptomi nővel, ha még a felesége is ezt tanácsolja? Így Ábrahám megfeledkezve Isten ígéretéről, hogy gyermeket ad neki, a felesége meg a saját férfiassága tanácsát választotta. Így született Izmáel. Azonban Isten, mivel Ő nem hazug, angyalokat küldött Ábrahámhoz és a feleségéhez, hogy elmondják, hogy gyermeke fog születni. A kilencven éves Sára még akkor sem hitt Istennek. Végül megszülte Izsákot Isten ígérete szerint.
Tehát Izmáel és Izsák testvérek voltak. De Ábrahám bajba került. Mert törvény szerint az elsőszülött az örökös, ő kell legyen a nép vezetője. Azonban az elsőszülött nem az a gyermek, akit Isten ígért, hanem az, aki a hitetlenségből, a testiségből és a paráznaságból született. Ábrahám noha szerette mindkettőt, a szolganőt, Hágárt Izmáellel együtt elküldte a háztól, hogy később ne legyen irigység és harc a két gyermek között. De Isten nem hagyta el Hágárt sem. Azt mondta neki, hogy az ő magvát is megsokasítja, és Izmáel egy nagy és erős népnek lesz az atyja. Így lett Izmáel a muzulmánok atyja, és Izsák a zsidók atyja. És ez a két nép, mint tudjuk, azóta is harcol egymással.
A mai Palesztina, területén Izmáel leszármazottjai laknak, és az ő szövetségeseik a környező országokban lévő muzulmánok. A palesztinok valójában az egykori filiszteusok. Mi a különbség a két nép között? Az, hogy Izmáel leszármazottjai, a muzulmánok törvény alá vannak rekesztve, Izsák leszármazottjai, a zsidók pedig hit által éltek. Ugyanis Ábrahám volt az első ember Noé után, aki hit által engedelmeskedett Istennek. Ő volt az, aki hallotta, és követte Istent lélek által, és az embereivel együtt kijött a babonák földjéről. Ezért nevezik őt a hit atyjának. Nem volt tökéletes, de jól működött a belső iránytűje. Azonban beleesett ő is Ádám bűnébe, hogy Isten szava helyett a felesége hitetlenségére hallgatott. És így az elsőszülött nem a hit és Isten ígéretének a gyermeke lett, hanem a törvény gyermeke.
(Minden ember, aki nem hit által él, automatikusan törvény alá van rekesztve, és Izmáel sorsát veszi magára, mint a muzulmánok.)
Miért lett Izmáel a neve Krisztina gyermekének? Azért, mert Krisztina, noha megkapta ugyanazt az ajándékot, amit mindenki más, aki örömmel fogadta Krisztus beszédét, Levikére hallgatott, Levike pedig Ágnesre, aki fellázította, és a barátai ellen uszította őt. Levike és Krisztina jelenleg Ágnes törvényei alatt vannak. Ezért azt csinálják, amit Ágnes mond nekik. Mindent elhisznek neki, mert Pál apostol szavai szerint, mivel visszamentek a törvénybe, lepel borult a szemeikre, amely csak akkor vétetik el, amikor visszatérnek az Úr Jézus szavához.
Krisztina gyermeke a Krisztina lelkét jelképezi. Krisztina a lázadás és a törvénytelenség miatt törvény alá lett rekesztve. Nemcsak Isten ellen lázadt fel, hanem a férje ellen és az édesanyja ellen is. Ezért lett az ő gyermekének neve Izmáel.
Mivel a férje elvetette őt, az Úristen még azt is elnézte Krisztinának, hogy férfira van szüksége, és megengedte, hogy legyen egy szelíd és jóindulatú ember mellette, aki mellett ő szabad lehetett. Azonban ő ezzel a szabadsággal nem élt, hanem visszaélt, aminek köszönhetően visszakerült a törvénybe. Ezt jelképezi a gyermekének neve. És ez egy nagyon fontos üzenet nemcsak Krisztinának, hanem mindenkinek, akik kegyelmet kaptak Istentől. Akik nem élnek, hanem visszaélnek a kegyelemmel, törvény alá kerülnek, mint Levike és Krisztina. A törvény pedig nem kegyelmes, hanem kegyetlen. A törvény betartása nem opcionális, hanem kötelező. Ezzel szemben, aki szabad, az egyedül Isten szavának és lelkének kell engedelmeskedjen, és nem embereknek. Pál apostol azt mondja, hogy akik Krisztus beszédét befogadják, szabadok, mert ahol az Úr lelke, ott a szabadság. Azonban ezzel a szabadsággal lehet élni, és visszaélni. Levike, amíg azt cselekedte, amire Isten elhívta őt, szabad volt. Én nem mondtam meg neki, mit cselekedjen. Szabadon, örömmel és jókedvvel vett részt az evangélium felolvasásában és a beszélgetésekben, amelyek hatására sokan hitre jutottak. Azonban, amikor kezdett a saját feje után járkálni, embereket látogatni, és Ágnessel szövetkezett, egyre nagyobb rabságba került. Isten kegyelmezzen neki, hogy jusson belátásra, hogy tiszta fejjel és lélekkel tudjon kijönni ebből a rabságból!
Ábrahámnak sem parancsolt senki, csak a Mindenható Isten. Aki hátat fordít a kegyelemnek, és elutasítja a Szentlélek vezetését, automatikusan törvény alá kerül. Az államhatalom törvénye alá, egy vallási rendszer törvénye alá, a házasság törvénye alá stb… Akik fellázadnak ezen törvények ellen, azok számára következik a betegség törvénye, amely megtöri, meggyengíti, rosszabb esetben megöli a testet. Ha a betegség sem töri meg a saját akaratukat, hogy alázattal Istenhez forduljanak, és őszintén megbánják bűneiket, hogy Isten megtisztítsa, újjászülje lelküket, következik a halál és a pokol törvénye, ami örök. Miután a test meghal, a lélek számára már nincs szabadulás. A katolikus tisztítótűz nem létezik, emberi kitaláció mindössze. Ezért van óriási tétje a földi életünknek. A mennyek országában már nincs törvény, mert nincs törvénytelenség. Oda az Úristen nem engedi be a bűnt, a törvénytelenséget. Ezért ott már nincs ‘külső’ törvény, csak belső. Ott mindenki teljesen szabad, mert Isten lelke vezeti az embereket. Ahogy mondja az írás, Isten lesz minden mindenekben.
Mi történt Krisztina gyermekével? A földi törvények Zalánnak ítélték a gyermeket, és az első név, ami neki eszébe jutott, Dávid volt. Ez azt bizonyítja, hogy Zalán kegyelmet kapott. Hogy ő mit kezd azzal a kegyelemmel, amit Istentől kapott, él, vagy visszaél vele, azt ő dönti el. A kegyelem és az igazság, a törvénnyel ellentétben nem kényszer, nem kötelező. Isten nem fogja ráerőltetni sem az ő szavát, sem a kegyelmet. Amilyen könnyen megkapjuk a kegyelmet, olyan könnyen el is lehet veszíteni azt. Ami Levikéékkel történt, az velem és veletek is éppen úgy megtörténhet, mint velük, ha mi nem vágyunk arra, hogy Isten lelke vezessen. Levikéék nemcsak a saját döntésük miatt kerültek ebbe a helyzetbe, hanem mindannyiunkért, hogy tudomásul vegyük, hogy amit kegyelemből, ajándékba kaptunk Istentől, azt el is lehet veszíteni. Ha mi hűségesek vagyunk ahhoz, aki megmentette az életünket, még ők is kegyelmet kaphatnak Istentől, hogy visszatérhessenek abba a kegyelembe, ahol korábban voltak. Ennek megértésében segít a rómaiakhoz írt levél 11. része.
Tudjuk az írásból, hogy az Úr Jézus Dávid magvából származik, mert Dávid volt az a király, aki ugyanúgy, mint Ábrahám, nem törvény által élt, hanem hit által. Ő sem volt tökéletes, de mindig megtalálta az alázat helyét, és őszintén megbánta bűneit. Érdemes megnézni a Dávidról szóló filmet, amely viszonylag jól bemutatja, milyen volt Dávid, akitől származott Mária, az Úr Jézus édesanyja, és József, az ő nevelőapja. Dávid Izsáktól származott. Mit gondoltok, kitől származott Góliát, a hatalmas testi ember? Kitaláltátok: Izmáeltől. Góliát a filiszteusok, a mai palesztinok harcosa volt. Ugyanúgy mint Izmáel, Góliát a törvény embere volt. Dávid pedig ugyanúgy, mint Ábrahám és Izsák, a hit és a kegyelem gyermeke. Az ő harcuk által mit üzen nekünk Isten? Azt, hogy a hit és a kegyelem erősebb, mint a törvény. Azonban, hogy kegyelemben maradhassunk, nekünk szükséges ragaszkodni az élő Isten szavához és az Ő lelkéhez, hogy hit által engedelmeskedjünk neki. Különben a Góliát (a test) átveszi az életünk feletti irányítást, és a törvény addig fogja törni az életünket, amíg elveszünk. Zalán kegyelmet kapott az Úristentől, és azáltal szabadságot. Azonban ha ezzel a szabadsággal ő nem él, hanem visszaél, ugyanúgy elveszítheti azt, mint Levikéék, vagy a Biblia bármely szereplője, aki jó dolgában hátat fordított Isten szavának és az Ő lelkének, és azt csinált, amit akart.
Miért írtam ezt le nektek? Egyrészt azért, amit nagybátyánk mondott, amikor nekifogott pletykálni Krisztináról. El is jöttem a háztól, hogy ne halljam tovább azokat, amiket mond, mert jó dolgában ő sem tesz mást, mint pletykál, és keveri a szart. Ha egy külső ember hallgatja a beszédét, arra a következtetésre jut, hogy Krisztina volt férje, Csabi egy szent ember, aki el kellett váljon a gonosz feleségétől. Holott nem ez történt, hanem az, hogy amikor Krisztina hitre jutott, és az oltást sem vette fel, Csabi még fizikailag is bántalmazta őt. Krisztina pedig akkor annyira ragaszkodott Istenhez és az Úr Jézus beszédéhez, hogy őszintén tudta szeretni Csabit, és imádkozott érte még annak ellenére is, hogy a férje bántalmazta őt. Csabi a vírust félte. Krisztina pedig Istent félte. Csabi is kegyelmet kaphatott volna Krisztina által, de neki az nem kellett. Elvált Krisztinától, paráznává téve őt. Nagyon rövid időn belül más párja volt neki, ami nyilvánvalóvá tette a válás valódi okát. Krisztina alázatos volt, semmit nem követelt. És ezt látta a bíróság is. Ekkor Krisztina valósággal ragyogott. Volt benne szeretet úgy a volt férje iránt, mint minden ember iránt, mert ezt adja Isten az Ő gyermekeinek. Nagybátyánk és a felesége utálják egymást, mint a szart. És ezt nem is tagadják. Ő pedig eljön ide, pletykál, poénkodik, és megjátssza a kedves öreg bácsit, aki egész életében csak jót cselekedett. Emiatt egyre csak gyűlnek a pirulák, a félelmek és az álmatlan éjszakák. És még nyolcvan évesen is arról beszél, hogy néha még most is megnézi a fiatal lányokat. Nem tud, és nem is akar másról beszélni, mint amit a televízióban látott, és a múltról… Ő egy nyomorult öreg ember, aki még mindig szerepelni akar, hogy kapjon egy kis figyelmet. Mert aki nem Isten figyelméből és gondviseléséből él, az az emberektől rabolja a figyelmet. Bárcsak ne így lenne, bárcsak meglátná, mit cselekszik, és le tudná tenni a hosszú évek alatt felhalmozott bűnök terheit. De nincs semmi oka rá, mert amíg van, akinek szerepeljen, és poénkodjon, addig nem sok oka van arra, hogy Isten elé álljon, és leszámoljon a múltjával, amíg nem késő. Ő azokkal van jó viszonyban, akik mosolyogva hallgatják az ő meséit. Gyergyóban Krisztináról pletykál. Maroshévízen pedig feltehetőleg Bodó Attiláról és a többi gonosz emberről, akik Istenről beszélnek. Ő megmutatja, hogy hova jut minden ember nyolcvan éves korára, aki egész életében menekült Isten elől, és csak az anyagiakkal és a testiekkel törődött. Persze könnyebb hallgatni az ő rablómeséit, és mosolyogni rá, mint a szemébe mondani, hogy nem helyes, amit tesz, és magának árt a legtöbbet ezzel a viselkedéssel.
A másik ok, amiért leírtam nektek, hogy lett Izmáelből Dávid: Csabi mondta, hogy letiltotta Krisztinát azért, mert zaklatta őt. Én pedig mondtam neki, hogy azáltal, hogy letiltja Krisztinát, ismételten elkerüli a szembesülést. Miféle szembesülést? A szembesülést azzal, hogy amikor engem megutáltatok amiatt, amit Isten kegyelme által mondhattam nektek, Levikét befogadtátok, és megdicsértétek, hogy jó irányba változott. Azonban Levike pontosan akkor lépett rá arra az útra, amelyre rávezette őt ez a magyarországi asszony, amikor ti azt mondtátok, hogy jó irányba változott. Az történt, hogy engem meggyűlöltetek azért, amit mondhattam, és azt a szellemiséget, ami ezt tette Krisztinával, megdicsértétek. Most pedig kéne szembesülni azzal, hogy Isten féltő figyelmeztetése helyett mit fogadtatok be, és mit dicsértetek meg, de nem akartok szembesülni.
Isten kegyelmét és féltő szeretetét elutasítottátok, és azt, amit Levike magával vitt Ágnestől, befogadtátok. És a szívetekben még mindig vádoltok engem, és engem tekintetek ellenségnek ahelyett, hogy szembesülnétek azzal, hogy milyen szellemiségnek engedtetek utat az életetekben, és őszintén megbánnátok, amit tettetek. Így számotokra még mindig én vagyok az ellenség, és Az, Aki által én szólok. És még mindig azzal a szellemiséggel vállaltok közösséget, ami ezt tette Levikével és Krisztinával. Mert ti ezt beengedtétek a házatokba, de meg nem tagadtátok, mert megtagadni csak őszinte belátással és megbánással lehet, nem pedig letiltással. Talán azt gondoljátok, hogy azáltal, hogy nem vesztek tudomást róla, vagy pozitívan gondolkodtok, és emberileg megpróbáltok mindent elfelejteni, kimegy a házatokból, de ez nem így működik. Mivel ti ezt szabad akaratotokból engedtétek be, amíg szabad akaratotokból meg nem tagadják, és meg nem bánjátok, hogy az Úristen féltő figyelmeztetését elvetettétek, addig ez a szellemiség nem fog kimenni a házatokból.
Zalán a kegyelmet választotta, így az övé lett a gyermek, akinek a neve Dávid, Kegyelem. De ti még mindig az Izmáel mellett döntöttetek, akinek neve: törvény. Még akkor is, ha Krisztinát letiltjátok a facebookon. Ugyanis, aki elutasítja Isten féltő figyelmeztetését, automatikusan a törvényt választja. És a törvény szerepe, mint ahogy a neve is mutatja, az, hogy megtörje azt az embert, aki minduntalan visszautasítja Isten féltő figyelmeztetését, életre hívó szavát, és a saját feje szerint, képmutató módon akar jó lenni az emberek szemében, mint ahogy nagybátyánk is teszi. Azonban ez az út oda visz, ahova senki sem szeretne menni, és ahova mindenkinek menni kell, aki hazuggá teszi Isten figyelmeztetését, az Ő féltő, életre hívó szavát.
Nem várom, hogy elhiggyétek, amit írtam. Sőt, inkább arra biztatlak, hogy vizsgáljátok meg soraimat. De ne a saját értelmetek szerint, hanem Isten szava szerint, mert abban élet van. A mi emberi értelmünk és emberi jóságunk pedig oda visz, ahova Annamáriát juttatta már két alkalommal is. Csabi, azt kérdeztem tőled, hogy ki számodra Krisztus. Te pedig azt mondtad, hogy megváltó és tanító. Ha ez valóban így van, akkor ragaszkodsz az Ő szavához, és Ő valódi szabadulást hoz számodra és a családod számára. Engem vagy Annamáriát átverhetsz a szavaiddal. Talán még magadat is. De tudod te is, hogy az igaz bírót, aki mindannyiunkat meg fog ítélni nem lehet átverni. Ezért fohászkodom érted, hogy tudd komolyan venni az Ő szavát, Tőle kérj látást szemeidre, és Tőle kérd, hogy szabadítson meg, mert emberi módon ebből a helyzetből lehetetlen megszabadulni.
Isten könyörüljön rajtunk!