Az apa megad mindent a fiának, hogy sikeres, híres és neves ember legyen. A fiú pedig minél sikeresebb, minél híresebb és minél nevesebb, annál magasabbról tesz az egyszerű édesapjára, akinek félnie kell, nehogy valami olyant mondjon, ami nevetségessé teszi őt az intelligens fia előtt. De ez csak a színfalak mögött van így. A felszínen az apa büszke a fiára, akire titkon úgy tekint, mint a saját produktumára. Csakhogy a saját produktuma számára teher kezd lenni a beteg és meghibásodott szerkezet, amely hivatalosan az ő földi édesapja.
És igen, valóban az apa produktuma az óriássá növekedett fiú. Hisz minden erejével és képességével hozzájárult az ő növekedéséhez.
„Meghalni kéne, de nem lehet, a vállalat nem engedi a lelkemet.” Énekelhetné a beteg öregember, ha lenne még kedve énekelni azok után, hogy szembesülnie kell azzal az egyszerű ténnyel, hogy nincs szükség beteg öregemberekre ebben a világban… ebben a családban.
A vállalat a produktum maga. Az élete gyümölcse, aki akkorára nőtt, hogy félnie kell tőle, mint Victor Frankensteinnak az általa létrehozott szörnyetegtől. Ez a vállalat, avagy vállalás az, ami nem engedi az ő lelkét.
Mit tehetne szegény, hogy megszabaduljon ettől a vállalástól, hogy ne kelljen teljesen felemésztesse lelkét azzal a gondolattal, hogy ő már csak egy fölösleges kacat ezen a Földön? Noha a megoldást, a kötelékek eloldozását csak a Magasságos Isten adhatja meg neki, van egy dolog, amit ő is megtehet, és meg is kell tennie szabadulása érdekében. És ez a dolog nem más, mint a szembesülés, a belátás, annak meglátása, és megbánása, hogy egész életét arra fordította, hogy ezt a produktumot létrehozza, és még büszke is volt rá. Ahelyett, hogy az alázat, az Istennel való megbékélés útját kereste volna, emberekben bízott, a saját produktuma dicsőségével büszkélkedett. Most pedig azzal kell szembesülnie, hogy a produktum számára, amelyre oly büszke volt, teherré kezd válni az ő tovatűnő földi ábrázata.
A szembesülés célja pedig nem a harag és a neheztelés kellene hogy legyen – mert annak semmi értelme nincsen, hogy az ember összevesszen a saját teremtményével –, hanem sokkal inkább a megszomorodás és a bánat, amit a tékozló fiú érzett, amikor szembesült azzal, hogy hova juttatták őt a saját vágyai, elképzelései. Mert ha ez a megszomorodás bekövetkezne, a szívből jövő fohász is megszülethetne, ami megnyithatná a menny kapuit számára.
Az apának azt kellene belátnia, hogy ő nem apa, hanem ő is csak egy eltorzult, velejéig romlott, bűnös világ produktuma, amely csak arra volt képes, hogy egy nagyobb, erősebb és nevesebb produktumot hozzon létre, mint ő, amely a maga idejében még nagyobb, még erősebb és még nevesebb produktumokat fog gyártani a gépezet számára.
Ez az apa a bizonyítéka annak, hogy az embernek nem szükséges ismernie az írást ahhoz, hogy az írás beteljesedjen rajta. Az írás azt mondja, hogy átkozott az a férfi aki Isten szava és hatalma helyett emberek tudományában, bölcsességében és erejében bízik. Azt mondja az Úr Jézus, hogy abban az időben az emberek kívánnának meghalni, de a halál elfut előlük. Ez az idő pedig mindenki számára akkor van, amikor közeledik a vég, és azzal kell szembesülnie, hogy akikben addig bízott, és akikre oly büszke volt, szerre mind magára hagyják kínlódásában, gyötrelmeiben. És még ez is kegyelem, mert aki ezt meglátja, az esélyt kap arra, hogy úgy imádkozzon Teremtőjéhez, ahogy korábban soha. Őszintén, gyermeki alázattal, töredelmes szívvel. Mert meg van írva, hogy közel van az Úr a megtört szívűekhez, és átsegíti őket a nehéz pillanatokon.
Azonban belátás, őszinte megbánás és fohász nélkül nincsen sem megbocsájtás, sem elbocsájtás, sem bebocsájtás az örök életre.
Bizony boldogok, akik az Úrban halnak meg, és nem az emberekbe vetett hiú bizalomban kell bevégezzék földi pályafutásukat.
‘Boldogok a halottak, a kik az Úrban halnak meg mostantól fogva. Bizony, azt mondja a Lélek, mert megnyugosznak az ő fáradságuktól, és az ő cselekedeteik követik őket.’ Jel 14:13
De hogyan halhatna meg az Úrban az, aki sosem kereste, sosem hallotta, és meg sem ismerte az Urat?
Te kiben bízol? Te kire vagy büszke? Téged kik (nem) fognak elkísérni az utolsó utadra? Téged kik (nem) fognak megvigasztalni végső gyötrődéseidben?
Hogy miért történik mindez? Miért kell az embernek ily nyomorúságos legyen az utolsó útja? Azért, mert részegek vagyunk. Ahogy Jeremiás próféta mondta, e világ hazugságaitól, hamis értékrendjétől megrészegedtünk. És mivel részegek vagyunk, nem látjuk, mi juttatott abba a nyomorúságos állapotba, ahova jutottunk. És ha nem látjuk meg, meg sem szabadulhatunk ettől az állapottól. A szív megáll, a test rothadásnak indul, de a szabadulás nem fog eljönni. Mert részegen senki sem visz haza, nem vihet be az örök hazába.
Ezért küldte a mindenható Isten az egyszülött fiát erre a földre, hogy az élet vize, az ő életet adó beszéde által időben kijózanodjunk, meggyógyuljunk, Isten gyermekévé váljunk, hogy az utolsó órában, bűneink terhétől megszabadulva, megboldogulva távozhassunk. De vajon él-e még a magyarok földjén olyan ember, aki a produktumok által kínált megoldás helyett a Magasságos Isten által felkínált utat akarná választani?
Drága emberek! A pokol azért létezik, mert noha Isten ingyen felkínálja a szembesülés, az őszinte bűnbánat és bűnbocsánat lehetőségét, nem erőlteti rá senkire. Ezért a legtöbben a produktumokra bízzák sorsukat, és ők maguk is produktumként végzik be az életüket. Aki nem kér, aki nem keres, aki nem zörget, nem fogja megismerni az igazságot. De boldogok, akik kérik, keresik, éhezik és szomjazzák az igazságot, mert megismerik azt, és az igazság szabadokká teszi őket.
Ingyen kaptátok. Ingyen adjátok!
Egy kis segítség:
https://is.gd/P00sY8
https://kialtoszo.hu/konnyu-halal/
https://kialtoszo.hu/nem-konnyu-meghalni/
https://kialtoszo.hu/gyermekbol-kigyo/