Az álom első része gyönyörűséges volt, de csak az érzésre emlékszem, és arra, hogy annyira könnyű voltam, hogy repültem. A következő álomképben pedig egy tekerőpataki cigány fiatalember meghívott az ő vendéglőjébe, amely tiszta volt, és világos. Ezzel a fiatalemberrel korábban kétszer is találkoztam, amikor stoppolt, és elvittem egy darabon. Tudom, hogy nagy hite van, és istenfélő ember. Talán adventista gyülekezetbe járnak. Álomban az ő vendéglője a Tűzoltók utcában volt. Ennek nem tudom pontosan, mi a jelentése. Talán az, hogy ott valamikor tényleg volt egy kis vendéglő. Az volt a neve, hogy Három testőr. Lehetséges, hogy épp a név az üzenet. A testőrök, akik a Királyt, a Király szavát védelmezik és képviselik ezen a Földön.
Álomban tiszta és világos volt a vendéglő belseje. Öröm és jó érzés volt abban a helységben lenni. Ennek jelentése, hogy ha Isten dolgaival foglalkozunk, akkor nekünk is ilyen a vendéglőnk, ahol vendégül tudjuk látni a nyomorultakat, a megfáradottakat, a megtört szívűeket, és fel tudjuk nekik szolgálni a mennyei eledelt, amelyet az Úristen ad mindenki számára, aki Őt keresi.
Eután a harmadik emeleten voltunk, és ti szóltatok nekem, hogy menjek, mert Laci azt mondta, hogy van hely az ő kocsijában, és elvisz. Felkeltem, és bementem a kicsi fürdőbe pisilni. Két vécé is volt egymás mellett, Az egyik kissé koszos volt, a másikból pedig jött vissza a szar, ha lehúztad. Majdnem kifolyt a budiból. Azután kaptam egy képet, hogy a vécé olyan kellene legyen, hogy leszippantsa, örökre eltüntesse a trutyit. De ezek a vécék defektesek.
Ezután átmentem a nagy fürdőbe, és azt vettem észre, hogy az ürülékem nem sötét barna, mint a felnőttek ürüléke, hanem világos, szinte fehér.
Az első vécés képre az jön, hogy ha mi illemből, kedvességből, rokoni alapon, megfelelésből folyton visszamegyünk oda, ahonnét Isten próbál miket kiszabadítani, sosem szabadulunk meg a trutyitól, ami folyton szembe ömlik velünk. A másik vécés kép pedig azt jelenti, hogy ha Istenre figyelünk, és hagyjuk magunkat megtisztítani, az ürülékünk sem olyan, mint korábban, merthogy az ürülék, mint tudjuk, olyan, mint az eledel, amit elfogyasztunk. Ha az eledel tiszta, az ürülék sem lehet tisztátalan. Hasonlítsd össze egy újszülött ürülékét egy olyan ember ürülékével, aki belakott fokhagymás húsból, és azt jól meglocsolta alkohollal.
A következő képben az Úristen azt mutatta meg, hogy milyen lesz a találkozó, amire hivatalosak voltunk Lementünk a tömbház elé, és vártuk, hogy érkezzen a francia elnök, és az ő csapata, amely csupa elit emberekből állt, arisztokratákból. Hozzuk kellett volna csatlakozzunk, és együtt menjünk, mint valami temetési felvonuláson. Azonban ezek az arisztokraták, gazdag emberek, amikor elindultak, nem a megbeszélt helyre mentek, nem abba a szép tiszta vendéglőbe, amely a cigányé volt, hanem egy büdös lerobbant kocsmába, ahol lehetett enni, inni, részegeskedni, mulatni. Én is velük tartottam. A vendéglőben megjelent egy régi barátnőm. Párban voltunk, mint friss szerelmesek, vagy mint egy minta házaspár. A mi asztalunkon is volt étel és Heineken sör. Arra emlékszem, hogy ez a volt barátnőm mosolygott, és csókolgatott engem, mint ahogy szokás egymásnak mosolyogni és egymást csókolgatni néhány pohár pia után, hogy emlékeztessük magunkat, milyen jól vagyunk, és milyen szép a mi életünk. De éreztem, hogy nem igazán van gusztusom ehhez a murihoz. Valamiért felálltunk az asztaltól, és közben eltűnt a sör. Valami bolond asszony ment körbe a vendéglőben, és vitte el az emberek asztaláról a sört. Még én is felkaptam a vizet, hogy mit képzel ez magáról. De már álomban tudtam, hogy azt a bolondot Isten vezeti, hogy ellopkodja a sört az emberektől, hogy ne tudjanak megrészegedni. De a vendéglő mindig kárpótolta a vendégeket az őket ért károkért, hogy jól érezhessék magukat a helységben.
A vendéglő ezt a lezüllesztett, Istentelen világot jelképezi. A régi barátnő a régi életet, amely a fájdalomba és a nyomorúságba vitt, és ahova én visszamentem, amikor csatlakoztam ehhez a menethez. A bolond asszony az Úr angyala, aki próbál megóvni attól, hogy visszarészegedjek a világba, újból bevakuljak, bealudjak, asszimilálódjak.
Ezekben a képekben az Úristen megmutatta, hogyan látja a mi összejöveteleinket, ünnepségeinket, amelyeket mi különböző alkalmakkor szervezünk.
A Heineken, az élesztős víz, a kovászos kenyér, e világ itala, amely megrészegíti, és Istentől távoli állapotban tartja az embereket. Ráadásul a minap én is megittam egyet, mert megkínált a vendégünk, és elfogadtam tőle. A Heineken arra a szellemiségre, azokra a beszédekre utal, amelyek uralják az emberi összejöveteleket, ünnepségeket, amelyeket ők szerveznek saját maguknak. A francia elnök és csapata azt jelképezi, hogy mi is úgy élünk, mint a lélektelen arisztokraták. Urizálunk, a földi gazdagságunkkal dicsekszünk. Folyton a világiakról és az anyagiakról csevegünk, és azon versenyezünk, hogy ki mond nagyobbat, viccesebbet és fontosabbat. Ezeken a helyeken egymást dicsérik az emberek, egymásnak nevetgélnek, hízelegnek, és egymás egóját hizlalják a szeretet, a családiasság és az együvé tartozás nevében. Ezáltal benne tartják egymást a földhözragadtságban, a lelki halálban, az istentelenségben.
Hogy miért mutat Isten ilyen álomképeket? Azért, hogy megóvja az övéit a kísértéstől, és attól, hogy visszamenjenek oda, ahonnét kiszabadította őket, hogy teljesen megtisztuljanak, és ők lehessenek a világ világossága, mint ahogy az Úr Jézus mondja. Mert meg van írva, hogy a teremtett világ sóvárogva várja Isten gyermekeinek megjelenését. Ennek jelentése az, hogy a betegségben és a fájdalomban sokan meglátják, hogy hazugságra épült az egész életük, és keresik a kiutat, de nem találják, mert Isten gyermekei élik az összkomfortos keresztény életüket, és a rokonság kedvéért, udvariasságból, kedvességből, illemből és megfelelésből visszamennek arra a helyre, ahonnét Isten próbálja kiszabadítani őket.
Az utolsó álomképben pedig egy volt matektanár házában jártam, ahol három generáció élt együtt, és ahol óriási rendetlenség volt, ami fel sem tűnt nekik. A matektanár gyermeke pedig azzal hivalkodott, hogy nekik azért van jó életük, mert okosok, és hisznek a tudományban. Erről csak annyit, hogy a Biblia, és az Úr Jézus szavai szerint épp az okosság, és a saját tudásunk fája tart távol minket Isten országától. Amiatt nem tudjuk meghallani az Ő életre hívó szavát.
Az, hogy három generáció élt együtt abban a házban, arra utal, hogy a hamis társadalmi minták és bűnök ebben a jóléti társadalomban generációról generációra öröklődnek. Mindez a megfelelési kényszeren keresztül a családiasság, a kedvesség, az udvariasság, illem és a képmutató emberi szeretet nevében. Ezért mondja az Úr Jézus, hogy fontos az embernek újonnan születni Isten szava és ereje által, különben nem láthatja meg az Ő országát. Más szóval nem ismerheti meg az igazságot, és szabaddá sem válhat általa.
Amikor felébredtem, az Úristen a következő történetet juttatta eszembe.
„Monda pedig másnak: Kövess engem. Az pedig monda: Uram, engedd meg nékem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az én atyámat.
Monda pedig néki Jézus: Hadd temessék el a halottak az ő halottaikat: te pedig elmenvén, hirdesd az Isten országát.
Monda pedig más is: Követlek téged Uram; de előbb engedd meg nékem, hogy búcsút vegyek azoktól, a kik az én házamban vannak.
És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lk 9:59
A családról pedig ezt mondja az Úr Jézus, akinek nevét és szavait szégyellik a hirtelen meggazdagodott európai polgárok:
‘Mikor pedig még szóla a sokaságnak, ímé az ő anyja és az ő testvérei állanak vala odakünn, akarván ő vele szólni. És monda néki valaki: Ímé a te anyád és testvéreid odakünn állanak, és szólni akarnak veled.
Ő pedig felelvén, monda a hozzá szólónak: Kicsoda az én anyám; és kik az én testvéreim? És kinyujtván kezét az ő tanítványaira, monda: Ímé az én anyám és az én testvéreim! Mert a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát, az nékem fitestvérem, nőtestvérem és anyám.’ Mt 12:46
Hogy mi Isten akarata? Hogy ismerjük meg az Ő szavát, támadjunk fel a lelki halálból (szülessünk újjá), és örökkön éljünk. Tegyük le a terheinket, legyünk könnyűek, mint ahogy érezhettem az első álomban, és repüljünk.