Kedves mindenki!
Elmondom röviden, milyen az igazság.
Az igazság olyan, hogy ha netán megismered, és még fel is vállalod, úgy néznek rád az emberek, mintha befostál volna, és ha egy mód van rá, széles ívben elkerülnek, mint egy leprást. Ennek ellenére te azt érzed, hogy még így is megéri, mert nincs annál értékesebb kincs ezen a világon.
Az igazság olyan, hogy néha még azokat is megvádolja, akiket korábban megajándékozott az ő jelenlétének örömével. Ugyanis nem tűri meg maga mellett sem az álnokságot, sem a képmutatást, sem a megalkuvást. Szembesít minden rejtett gonoszsággal, ami hatalmába próbálja keríteni a szívünket. És ez nem mindig kellemes. Sőt, a legtöbbször igencsak kellemetlen. Ennek ellenére teljes meggyőződésed, hogy még így is megéri ismerni, és magadra ölteni azt, mert tudod, hogy semmi másnak nincs értelme ezen, a rothadásra ítélt világon.
Az Élő Igazság, összetör, de be is kötöz, megdorgál, de meg is vigasztal. Merthogy szükséges összetörnie minden, elménkben épülő, magaslatnak, amely az igazság ismerete ellen emeltetett, különben az igazságból elmarad az i betű, és visszakerülünk az élve elrothadás széles útjára, ahol pozitívan gondolkodunk még a legnegatívabb dolgokról is, miközben teljesen eltorzul a lelkünk.
Az igazság élő, és ható, amely elemeiben oszlatja fel a lelkünkre telepedő bűnöket és hazugságot.
Az igazság olyan, mint egy tiszta vizű hegyi patak, amely mindent tisztára mos, ami a útjába kerül.
Az igazság valóban szabaddá tesz.
„Tudok megaláztatni is, tudok bővölködni is; mindenben és mindenekben ismerős vagyok a jóllakással is, az éhezéssel is, a bővölködéssel is, a szűkölködéssel is.
Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít.” Fil 4:12