Ha netán börtönbe kerülnék, akár valódi börtönbe, akár a szegénység, akár a betegség, akár a kirekesztettség, akár a megaláztatás börtönébe, ott mire emlékeznék, és az az emlék javítana, vagy rontana a helyzetemen?
A fiatalságomra emlékeznék, amikor sikeres voltam, és erős, ami soha többé nem jön vissza? Egy régi szerelemre emlékeznék, amit szintén nem kaphatok vissza? Egy régi kalandra, kirándulásra, utazásra, ami nem jön vissza? Netán az emberek dicséreteire, olcsó vigaszára?
Vagy Teremtőm szavára, és a lelki ajándékokra, amelyeket, ha hű vagyok, sosem veszíthetek el?
Eddigi tapasztalatok szerint előbb-utóbb mindenki elveszíti vélt szabadságát, és be kell mennie a halál árnyékának völgyébe. És ott majd előjönnek az emlékek, amelyek vagy gyötörni, vagy vigasztalni fogják őt.
Te mire szeretnél emlékezni, ha majd azon a helyen leszel, ahova senki sem kívánkozik, és amelyet senki sem kerülhet el?
„Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért.
Még ha a halál árnyékának völgyében járok is, nem félek a gonosztól, mert te velem vagy; a te veszsződ és botod, azok vigasztalnak engem.
Asztalt terítesz nékem az én ellenségeim előtt; elárasztod fejem olajjal; csordultig van a poharam. Bizonyára jóságod és kegyelmed követnek engem életem minden napján, s az Úr házában lakozom hosszú ideig.”
„Mert mindaz, a mi a világban van, a test kívánsága, és a szemek kívánsága, és az élet kérkedése nem az Atyától van, hanem a világból.
És a világ elmúlik, és annak kívánsága is; de a ki az Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.”
„Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim soha el nem múlnak.” 🤍
https://kialtoszo.hu/ehinseg-kozeleg/