„Néhány napja kaptam Atyánktól egy álmot, és valahogy elfelejtettem bizonyságot tenni róla. Most a lélek ismét felhozta bennem az álmot. Nincs mentségem a mulasztásra. Remélem Atyánk megbocsátja nekem az engedetlenségemet.
Az álomban a kisbuszommal mentem, és vontattam a nagy hat méteres utánfutómat. Ez az utánfutó a valóságban 1.90 méter széles és 6.00 méter hosszú. Tehát ahogy vezettem az úton, egy erdős részhez értem, ahol az út szélén kerékpárosok álltak a kerékpárok mellett, és lehettek úgy tízen vagy húszan is, és stoppoltak. Ami kissé furcsa volt, hogy ezek nem hagyományos kerékpárok és kerékpárosok voltak, hanem profi versenyzők, profi bringákkal.
Megálltam mellettük, és arra kértek, hogy hadd rakják fel a bringákat az utánfutóra, és ők beülnének a buszomba, és vigyem el őket egy városba, ami innen még úgy hetven – nyolcvan kilométerre van. Közölték a város nevét is, de valahogy nem értettem a nevet, mert furcsán mondták, de a névben szerepelt a Rába is. A Rába egy magyar folyó név, és sok település nevében használják a Rábát, de sehogy sem értettem meg a nevet. Nagyon erőltették, hogy vigyem el őket, és már indulatosak is voltak. És én közöltem velük, hogy nem kaptam engedélyt arra, hogy őket bárhova is elvigyem. Többször is közöltem velük, hogy nekem erre nincs engedélyem, már szinte kiabálva kellet mondanom és szigorúan. Az autó le volt zárva. Nem tudták kinyitni az ajtókat, pedig akarták. Mikor közöltem velük, hogy én nem viszem őket sehova, felhúztam az ablakot, és keményen gázt adtam.
Ennyi az álom .
Forrás: https://www.youtube.com/channel/UCEEMuAUvGrGd8zZwKbs4xjg