Amíg volt panasz, addig még volt megoldás is. De ma már nincs panasz. Mindenki jól van, mindenki elégedett. Valósággal hozzászoktunk a romláshoz, a rothadáshoz. Az erkölcsi hanyatláshoz, a műanyag uralmához, a műmosolyokhoz, a mű jósághoz és a mű szeretethez.
Nem is olyan rég, még botrány volt az öregedés, a betegség és az elmúlás, ami elgondolkodtatta az embereket az élet értelmén. Akik pedig elgondolkodtak, és kérdéseket tettek fel a szívük legmélyéről, válaszokat is kaptak. Akik válaszokat kaptak, az égre emelték tekintetüket, és megvallották, hogy bűnösök, eltévelyedettek, nyomorultak, és nagy szükségük van a Mindenható Isten kegyelmére. Akik megvallották, meg is kapták azt. Gazdagabbak nem lettek, de már nem is akartak meggazdagodni, mert megértették, hogy a gazdagság csalárdsága vitte a szakadék peremére őket. Megbékélésre vágytak Teremtőjükkel, embertársaikkal és a lelkiismeretükkel. És meg is kapták.
Megtanulták hálával és megelégedéssel fogyasztani a mindennapi betevő falatot. Megtanultak szerényen, és szegényen élni annak érdekében, hogy visszaszerezhessék belső gazdagságukat, amit valahol a gyermekkor és a felnőttkor küszöbén elvesztettek. Megtanultak külsőképpen veszíteni, hogy belsőképpen megnyerhessék a mennyei kincseket. És a legtöbbször ezt nem is tudatosan cselekedték, mert tudásuk nem volt sem az igazságról, sem a hazugságról. Épp ezért, mint ahogy a próféta mondja, az Úristen a törvényt, az igazi ismeretet a szívük hústábláira írta. A belső iránytűjük, amit lelkiismeretnek hívtak, jól működött, mert nem táplálták a szellemet, az elméjüket és lelki szegények voltak. Nem a saját értelmükben, nem a szellemi képességeikben bíztak, hanem a Mindenható Isten megigazító kegyelmében, megbocsájtó szeretetében.
Ezért nemcsak mondták, hanem élték is a ‘Miatyánkot’. A szívükben ismerték azt, Akinek hatalma van a bűnöket megbocsájtani, lelkükről lemosni. És mivel tapasztalták a bűnbocsánat felszabadító erejét, örömmel és jókedvvel megbocsájtottak egymásnak. Mivel ismerték a gonoszság következményét, távol tartották magukat a gonosz dolgoktól, cselekedetektől. Mivel megszerették a szerénységet és az egyszerűséget, újabb adósságot nem halmoztak sem Istenükkel, sem embertársaikkal szemben. Szerették, Isten szerével etették, megbecsülték egymást. Ezért ők is szeretve voltak. Kívánták teljes szívükből, hogy legyen meg az Atya akarata, mert megtapasztalták, hogy hova visz a saját akaratuk.
Életük végére pedig megelégelve a tér és az idő korlátai közé szorított földi életüket, valósággal vágytak visszamenni az örök hazába. Ezért az utolsó órában nem meghaltak, hanem megboldogultak. Megtelve az Úr békéjével, boldogan, távoztak. Megkapták az Úr Jézus ígéretét, aki ezt mondja:
„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” Jn 14:27
Ezzel szemben mi történik ma? Miért nincsen igazi békesség az emberek szívében? Azért, mert valami elfojtotta a lélek panaszát, segélykiáltását. Megdorgáltuk, szisztematikusan elfojtottuk a lelkiismeret hangját. Megtanultunk minden körülmények között jól lenni. Megtanultunk pozitívan reagálni a saját erkölcsi hanyatlásunkra, és minden külső impulzusra, amely a belső világunk összeomlására próbált figyelmeztetni. Miután belül elhallgattattuk a lelkiismeretet, kívül is megutáltuk, és megbélyegeztük azokat az embereket, akik a lelkiismeretünk hangján próbáltak hozzánk szólni, figyelmeztetni, hogy mi csak elme-életileg, külsőleg vagyunk jól, szív-életileg, avagy belsőleg egyre csak romlik az állapotunk.
A világgal paráználkodó hivatalos vallási szervezetek, a közösségi média és a szórakoztató ipar termékei hatalmas segítséget nyújtottak a lelkiismeret hangjának végleges elhallgattatásában. A digitális világ annyira rátelepedett a szemeinkre, a füleinkre, a testi érzékeinkre, hogy megfeledkeztünk arról, hogy csak a szívével láthat és hallhat jól az ember. Ekképp belsőleg teljesen kiégve, a kívülről belénk táplált elmeprogramokat követve, érzéstelenül eljátsszuk, hogy mi nagyon jól vagyunk. Ennek okáért, mint érzéstelen zombik, termelő-fogyasztó biorobotok, az agyunkba kódolt, arcunkra fagyott mosollyal menetelünk a végezetünk felé.
A fenti sorok nyilvánvalóvá teszik, miért mondja az Úr Nikodémusznak, hogy fontos az embernek újonnan születni, különben nem láthatja Isten országát. Mivel újjászületés nélkül senki sem hallhatja Isten szavát, kénytelen emberek szavára hallgatni, emberek szavának hinni, ami a széles úton tartja, és a veszedelembe viszi őt.
Ezt mondja az Úr Jézus, akinek nevét és szavait szégyelli a modern ember:
„A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet…
Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképpen el nem múlnak.” Jn 6:63, Mt 24:35
Ahogy az írás mondja, Isten maga lett testté Jézus Krisztusban, hogy nekünk, testben ragadt embereknek megmutassa az életre vezető utat. Ártatlanul, önként elszenvedte a bűnösöknek járó büntetést, a gúnyt, a kínokat és a halált. Magára vette a bűnért járó fizetséget, hogy nekünk, bűnösöknek, ha belátjuk és őszintén megbánjuk bűneinket, ne kelljen az életünkkel és a lelkünkkel fizetnünk a saját bűneinkért. Mielőtt kilehelte lelkét, így szólt, Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekednek. Végül pedig azt mondta, hogy ‘Elvégeztetett’. Magyarul a váltságdíj ki van fizetve minden egyes emberért, aki abba hagyja a hárítást, mások hibáztatását, hajlandó meglátni, és őszintén megbánni bűneit. Aki ezt megteszi, arról Ő leveszi a bűnök terhét, és megtisztítja a lelkét. Ezt nevezi az Úr Jézus újjászületésnek, ami ha megtörténik valakivel, nem kényszerül arra, hogy gyarló embereket kövessen a rothadás útján, mert hallani fogja az Élő Isten szavát, amely teljesen megtisztítja az ő lelkét, és az élet keskeny útján fogja vezetni őt egész az örökkévalóság kapujáig, a megboldogulás, az üdvösség pillanatáig.
A pokol pedig azért létezik, mert amit itt olvastál, nem kötelező. Isten nem kényszeríti rá senkire sem a bűnökkel való szembesülést, sem a bűnbánatot, sem a bűnbocsánatot, sem az újjászületést. Ő ezt ajándékba adja, de csak annak, aki kéri, és hálával fogadja, fogja és adja.
Ezért mondja Jézus Krisztus, hogy kérjetek, és adatik néktek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik néktek. Mert aki kér, mind kap, aki keres, az talál, és a zörgetőnek megnyittatik.
Ha kíváncsi lennél, milyen állapotban van a lelked, ez az írás segíthet meglátni mindazt, ami eddig rejtve volt a szemeid elől.
https://kialtoszo.hu/miert-beteg-a-gyermeked/
Az embernek azért kell meghalnia, mert önmegsemmisítésre van programozva.