Meddig nevezhető gyilkosnak az, aki 20 évvel ezelőtt gyilkolt? Örökre rajta fog maradni a bélyeg, miszerint ő gyilkos, vagy pedig van szabadulás számára? Ha igen, mikor, és hogyan szabadulhat meg a gyilkos bélyegtől?
Arra a kérdésre, hogy mi minősül gyilkosságnak, azért nem szeretnék tüzetesen válaszolni, hogy ne vesszen el a lényeg. Meggyőződésem, hogy az is gyilkosság, hogy növényeket fogyasztunk, vagy taposunk, ugyanis azáltal eltorzítjuk, vagy megsemmisítjük egy élőlény földi ábrázatát. Azonban Isten tekintetettel van a jelenlegi helyzetünkre, miszerint egy átkozott világban élünk.
Tehát minden földi ábrázat elmúlásra, rothadásra van ítélve a bűnös ember miatt. Az eredeti, Károlyi fordításban az emberért. És ez sokkal tisztább és pontosabb, mivelhogy ebben az is benne van, hogy az átok alatt lévő világ visszatükrözi az ember bűnének következményét, ami óriási segítség a szembesülésben, és a megtérésben egyaránt. A ‘miért fáj a lelkem a vasért’ című hanganyagban épp arról beszélek, hogy még az ember által kreált matéria gyalázása is gyilkosság.
https://kialtoszo.hu/miert-faj-a-lelkem-a-vasert/
Most csak egyszerűen, Isten ihletett kijelentései szerint, vegyük a gyilkosságot. Mózes is gyilkolt, Dávid, Salamon, sőt még Illés is, akiről azt olvashatjuk, hogy a teste nem halt meg, hanem éppen úgy, mint Énoch és Jézus, testestől felemeltetett. Mégis azt mondja Isten Mózesről, hogy nála szelídebb embert, akivé ő vált, nem hordott a Föld a hátán. Ő az egyik bizonyítéka Isten átformáló erejének, kegyelmének.
Az 1-es pont nem vitás. Aki előre megfontolt szándékkal öl, mindenképp gyilkos.
A 2. pontra, amikor az ember önvédelemből öl, eszembe jut, hogy Jézus engedte, hogy megöljék, azáltal bizonyságot téve arról, hogy mivel teljesen tiszta a lelke, hatalma van a halál felett. Ezt tették a követői is Istvánnal az élen. Imádkoztak gyilkosaikért.
A 3. pont, amikor az emberi lelki terrorral késztet valakit öngyilkosságra egyértelműen gyilkosság. Azt mondja Jézus, ne attól féljünk, ami a testet megöli, de a lelket meg nem ölheti, hanem attól, aki a testtel együtt a lelket is elveszítheti a gyehenna tüzében. Én tudtommal senkit sem öltem meg fizikailag, de lelkileg több embert a veszedelem útjára vezettem azáltal, hogy súlyos sebet okoztam a lelkén. Pl. több lánynak is elvettem az ártatlanságát, azáltal több gyermeket kiráncigáltam a gyermekkorból, avagy az édenből. Egyet sem tudtam visszavezetni oda. Bár a mi Atyánk megadta, hogy a bizonyságaim által többen ráléphettek az élet keskeny útjára, amely visszavisz az édenbe, azokat, akiket én ráncigáltam ki onnét, nem tudtam visszavinni oda.
Szóval én mindenképp gyilkos vagyok.
Isten azt mondja, aki gyűlöli az ő embertársát, gyilkosságot követ el az ő szívében. Tehát, ha nincs tér, és nincs idő a gyűlölet instant gyilkosság.
A 4. pontban említett, gondatlanságból elkövetett gyilkosság is gyilkosság. Gondtalan voltam, azaz nem gondoltam az én embertársaimra. Szeretetlen voltam. Tehát Isten szerint mind a négy eset gyilkosságnak tekinthető. Még a második pontban említett önvédelemből elkövetett gyilkosság is. Mert Isten nem azt mondja, hogy védjük meg a testi ábrázatunkat, hanem azt, hogy az Ő szavával élve, beszélve, védjük meg a lelkünket.
Többen mondták, hogy a gyilkosai szívességet tesznek nekik, mert azáltal az Atyához jutnak. Pál úgy fogalmaz, hogy a halál neki nyereség.
Hogy a Biblia mitől szent? Attól, hogy nemcsak a szent dolgokról számol be, hanem minden szentségtelen és tisztátalan dologról is: Dávid paráznaságáról, Mózes gyilkosságáról, Salamon bálványimádatáról, az apostolok gyarlóságairól stb. Hány olyan történelemkönyvet ismerünk, amely tisztességesen beszámol a nép gyarlóságairól, bűneiről istentelenségeiről, amik maguk után vonták a nyomorúságot? Nem sokat. Én csak egyet. A zsidók történelemkönyvét, amiben nem csak az erényeik vannak leírva, hanem a gyilkosságaik, paráznaságaik, gonoszságaik, engedetlenségeik és azok következménye is. Tehát az is meg van írva, amikor Isten felemelte őket engedelmességükért, és az is, hogy megdorgálta őket, és megengedte, hogy a jellemtelenek elvesszenek, ahogy azóta is megengedi a világ minden táján. Erről szólt a negyven év puszta a negyven napos járóföldön. A jellemtelenek, akik minden csoda és dicsőséges dolog ellenére is fellázadtak Isten ellen, elvesztek a pusztában.
Az Úristen, mint tapasztaljuk, azóta is megengedi, hogy a jellemtelenek elvesszenek. A COVID is ítélet volt az Ő részéről. Minden úgy történt, ahogy a Jelenések könyvében meg van írva. Ezzel párhuzamosan Ő megmutatta a szabadulás útját is, hogy akik Hozzá fordulnak nyomorúságukban, és nem a Sátán fattyaihoz, és a tudományhoz, megmenekülhessenek.
Ez újabb kérdéseket vet fel: Isten nem sajnálja azokat, akik elvesztek a COVID-ban? Ha egy tányér finom eledelt, amit nagyon szeretsz, valaki megfog, és kivet a kutyáknak, azt sajnálod. De ha már elfogyasztottad azt, és szar lesz belőle, nem sajnálod, hogy távozik az emésztőrendszeredből, és a kanálisba kerül. Ahhoz, hogy sajnálni tudjunk valamit, abban a valamiben kell, hogy legyen valami értékes, sajnálni való. Ha pedig nincs, akkor nincs, amit sajnálni.
Azt mondja a próféta Isten fiáról, hogy a megrepedt nádszálat nem töri ketté, a pislákoló gyertyabelet nem oltja ki. Sőt, azt mondja, hogy akartuk meggyógyítani Babilont, de nem akart meggyógyulni. Tehát Isten irgalmas.
Azt mondja a második parancsolat, hogy a bálványimádat miatt, a róla alkotott hamis fizikai, és szellemi képek miatt, megbünteti a szülők vétkeit harmad és negyedíziglen, de irgalmasságot cselekszik ezer íziglen azokkal, akik ragaszkodnak az Ő szavához, és az Ő parancsolatait megtartják.
Tehát Ő igazságos, és van ítélet. Azonban az Ő kegyelme képletesen háromszázszorosa az ő ítéletének.
Nekem például azt mutatta, hogy rengeteg lélek van Kárpát-medencében, akik már átlépték a menthetetlenség küszöbét, ami miatt be fog következni az ítélet, mint ahogy a második világháború, 56-ban és a COVID idején is bekövetkezett. Mert az emberek meggazdagodtak, felfuvalkodtak, és mindenki bálványimádó lett azáltal, hogy az ő elméjében olyan Istenképet farag, amilyent akar, ami által eltávolodik az Élő Istentől, akinek valóságos hatalma van arra, hogy megtartsa az ő életét és az ő lelkét.
Mivel nem adtál egyértelmű választ arra a kérdésre, hogy meddig nevezhető gyilkosnak az, aki 20 évvel ezelőtt gyilkolt, elmondom, miért tettem fel ezt a kérdést. Épp azért, mert ahogy te is mondod, a törvény örök érvényű. Ahogy Jézus mondja, fel nem bontható. Ezt nevezik a modern spirituális irányzatok ok-okozat, kiegyenlítődés, polaritás stb törvényének.
Egyszerűen fogalmazva, ha elveszünk valahonnét valamit, oda tenni is kell valamit. Tehát a hiányt, amit okoztunk, azt pótolni kell valamivel. Ha elvettünk valamit, azért meg is kell fizetni stb. És ez a törvény örök érvényű.
Azért használtam a gyilkosságot a kérdésben, mert a mi szemünkben az nagyobb bűn, mint például a füllentés. És még nyilvánvalóbb, hogy ha valaki a börtönben ült 20 évet az elkövetett erőszak és gyilkosság miatt, azt továbbra is gyilkosnak nevezik. Tehát a letöltött börtönbüntetés nem vette le róla a gyilkos bélyeget.
Vajon a hazugsággal ez másképp lenne? Tehát akinek csak annyi bűne van, hogy 20 évvel ezelőtt egyszer hazudott, az ma már nem hazug? Ha ez így van, akkor melyik volt az a pont, amikortól ő már nem hazug, vagy megszabadult a hazug bélyegtől? És ezt a kérdést fel lehet tenni az összes bűnre, amire kitér a tízparancsolat.
Ha valaki Isten nevét egyetlenegyszer hiába vette ezelőtt 30 éve, és azáltal istenkáromlóvá vált, gondolod, hogy ma már nem istenkáromló csak azért, mert eltelt 30 év? Mikor, és hogyan szabadult meg ő ettől a bélyegtől? Ha valaki tíz évvel ezelőtt paráználkodott, és azáltal paráznává vált, mikortól lehet azt mondani rá, hogy nem parázna?
Ha én 20 évvel ezelőtt megöltem valakit, csak attól, hogy az nem derült ki, megúsztam-e azt, hogy rám tapadjon a fenevad bélyege, miszerint gyilkos vagyok? Természetesen nem. Ugyanígy, ha húsz évvel ezelőtt csak egyszer hazudtam, én ma is hazug vagyok még akkor is, ha senki ember fia nem emlékeztet engem arra, hogy húsz évvel ezelőtt becsaptam valakit.
És ezek a bűnök a bélyegek. A bűn jelentése pedig életellenesség. És ez értelemszerűen az élet ellenségévé tesz engem. Ha pedig az élet ellensége vagyok, nem maradhatok örökkön az életben.
A másik dolog. Ha csak egy picit vagyok az élet ellensége, mert 10 évvel ezelőtt füllentettem valakinek, attól még mindig az élet ellensége vagyok. És aki az élet ellensége, a legelemibb logika szerint sem maradhat örökkön életben. Ezért mondja Teremtőnk, hogy a bűn zsoldja a halál. Magyarul az életellenesség következménye a halál. És ez az örök érvényű törvények szerint teljesen értelemszerű.
Zsold jelentése fizetség. Tehát a halál Isten fizetsége azok számára, akik bűnt követtek el, és azáltal az élet ellenségeivé váltak. Az a tény, hogy a testünknek meg kell halnia, azt igazolja, hogy a törvény sérthetetlen, és felbonthatatlan. Más szóval Isten halálosan komolyan veszi a bűnt. Ha eddigi életem során csak egyetlen bűnt követtem volna el, ugyanúgy az élet ellensége lennék, mintha egyebet sem csináltam volna, csak bűnöztem volna egész életemben.
Ha a színpad és a nézőtér között van 100 fekete függöny, amelyek közül kilencvenkilencet felemelünk, és egyet lent hagyunk, a nézőtérről ugyanúgy nem fogják látni a színpadot, mintha az összes függöny le lenne engedve. Tehát egyetlen pici bűn is éppen úgy elválaszt Istentől és az élettől, mint 100.
Tehát ott tartunk, hogy eddigi cselekedeteim szerint én nemcsak egy vádpontban vagyok vétkes, hanem az összesben. Mind a tíz parancsolatot megszegtem. És mostanig nem volt egy olyan pont az életemben, amikortól azt mondhatnám, hogy nem vagyok hazug, nem vagyok gyilkos, nem vagyok tolvaj, nem vagyok parázna, nem vagyok istenkáromló.
– Mellesleg az ószövetségben, aki fölöslegesen használta Isten nevét, azt kivégezték. Ennyire komolyan vették akkor a törvényt. Ez pedig arra volt jó, hogy Isten neve és szava alkalmas volt a bűnökből való megtisztulásra, megigazításra, gyógyításra. Mi pedig poént csinálunk az Ő nevéből, mert a modern embernek már mindent is szabad, számára már semmi sem szent. Sőt, figyelmen kívül hagyva Isten szavát, ami mellett Ő erővel és hatalommal ma is bizonyságot tesz. azt gondolunk Istenről, amit akarunk. Az elménkben olyan istenképeket faragunk, amelyek megfelelnek a jelenlegi ízlésünknek kívánságainknak. –
Isten szava továbbá azt is mondja, hogy sem a bujálkodók, sem a paráznák, sem a részegesek, sem a hazugok, sem a gyávák, sem a tolvajok nem örökölhetik az Ő országát, hanem ezek mind a kénkővel égő tüzes tóba vettetnek, ami a második halál. Az első nyilván az volt, amikor kivettettünk az édenből, avagy a paráznaság, az önmegvalósítás és egyéb bűnök által kijöttünk a gyermekkorból.
Azt hiszem, egyetértünk abban, hogy ezek igencsak durva és kegyetlennek hangzó kijelentések, amelyek miatt felmerül a kérdés, hogy egyáltalán van-e jóság ebben az Istenben? Lehetséges, hogy a Biblia Istene könyörtelen, és bosszúálló, mint amilyennek a modern spiritualitásban leírják Őt?
Az örök érvényű törvény szerint, akinek adóssága van, annak fizetni kell. Na de mi van, ha nem tud fizetni? Rabság, nemde? A tolvaj elköltötte már a pénzt, amit ellopott, nincs, amiből visszaadja. De ha vissza is adná, amit ellopott, az nem tudja nem megtörténtté tenni az ő cselekedetét. Azt a lelki bántalmat, amit okozott az embertársának, nem tudja elvenni tőle. Azzal, hogy valakinek hazudtam 20 évvel ezelőtt, én eltérítettem őt az útjáról, és nem tudtam visszatéríteni. A hazugság bélyege pedig továbbra is rajtam van, ami azóta is beárnyékolja, és terheli az én lelkemet.
Mit mond a modern spiritualitás? Azt, hogy az ok-okozat, meg a kiegyenlítődés törvénye szerint az elkövetett bűnért nekem fizetnem kell. És bejön a reinkarnáció elmélete, miszerint, ha netán nem sikerült fizetnem ebben az éltben, akkor a következőben tegyük fel, bénán születek, és azáltal fogok fizetni. A kérdés az, hogy ha nem tudtam fizetni, amikor még egészséges voltam, hogyan tudnék fizetni akkor, amikor béna vagyok? És ha adóssággal távozok ebből az életből, akkor hogyan jöhetnék vissza a következő életbe olyan gazdagsággal, amiből tudnék fizetni? Tehát ha lenne reinkarnáció, oda is Isten hatalmas kegyelme kellene, hogy engem, aki adóssággal távoztam ebből a világból, gazdagsággal küldjön vissza ebbe a világba.
A másik kérdés a reinkarnáció kapcsán. Ha az én lelkem bizonyítottan hajlamos a bűnre, magyarul az adósság halmozásra, mi a garancia arra, hogy a következő életben majd csak és kizárólag törleszteni akar, nem pedig halmozni? Semmi, mert nem volt egy olyan pont az ő életében, ahol ő megszabadult attól a bűntől, amely révén adósságot halmozott, nem gyűlölte meg magában azt a jellemet, amivel adósa lett a földi életnek. Hogy is gyűlölhette volna meg, amikor az elméje arra volt kondicionálva, hogy fogadja el, és szeresse önmagát olyannak, amilyen. Ez a tan egyébként egyenesen hazuggá teszi Jézust, aki azt mondja, aki nem gyűlölte meg még a saját lelkét is, az ő bűnös lelkét, jellemét, nem követheti őt. Miért is akarná őt követni, hisz jól érzi magát a bűnben. A tékozló fiúnak meg kellett gyűlölnie magát ahhoz, hogy elinduljon vissza az Atyja házához, és őszintén meg tudja vallani, hogy vétkezett az ég ellen és őellene.
Hogy ha valaki leamortizálta magát fizikailag, erkölcsileg, lelkileg, miből tudna ő adósságot törleszteni egy következő inkarnációban? Egyáltalán miből lenne neki annyi ereje, hogy újból testet öltsön, ha azt ő mind eltékozolta, és továbbra is a tékozlás szellemisége uralja az ő lelkét? Tehát logikailag is eléggé könnyen megtámadható, és leleplezhető az a tan, amiben a modern spiritualitás követői hisznek.
Tehát az örök érvényű törvény szerint törleszteni kéne az adósságot, de nincs aki, és nincs, amiből. Ez pedig értelemszerűen örök rabságot feltételez, amit Jézus pokolnak, kárhozatnak, gyehennának, tűznek nevez.
A kérdés tehát továbbra is fennáll? Ha gyilkoltam, hogyan szabadulhatok meg a gyilkos bélyegtől, hogy a törvény szerint ne kelljen az örök rabság helyére kerülnöm?
Ez Isten Egy-szerű válasza a kérdésre.
Ő tudta, hogy Attila, amikor meglátja, mennyi adósságot halmozott a bűneivel, azzal is szembesülni fog, hogy nincs miből fizetnie.
Majd ha hallja Isten szavát, a még ki nem oltott lelkiismeret által, érezni fogja, hogy az összes bűnének terhe az ő lelkén van, és keresni fogja a szabadulást.
Ezért kétezer évvel ezelőtt Isten maga testté lett Jézus Krisztusban, és bűntelenként vállalta az én bűneimért való büntetést, a gúnyt, a megaláztatást, a kínokat és a halált. Viszont, mivel Ő bűntelen volt, a bűnökért való büntetés, a halál nem talált fogást rajta. Legyőzte a halált, és harmadnapon feltámadt.
Magyarul az adósságot, amit én a bűneimmel halmoztam, ő helyettem kifizette. A halálbüntetést, ami nekem járt volna, magára vette. A lenti bíróságon, ha valaki kifizeti a vádlottért az óvadékot, a bíró azt az embert szabadon engedheti. Mindezt törvényesen. Mert valaki letette érte az óvadékot, kifizette a kártérítést.
Ezt tette az Úr Jézus a kereszten. Önként letette az életét, és azáltal letette az óvadékot értem, hogy én megszabaduljak a bűneim vádja alól. De nemcsak értem, hanem minden bűnösért, aki hajlandó szembesülni bűneivel és annyira megbánja, hogy soha többé nem kívánja elkövetni azokat.. Tehát Ő értem eleget tett a ‘kiegyenlítődés’ törvényének, mert nekem már nem volt, amiből egyenlíteni.
Ő teljesen ártatlanul az önként vállalt szenvedésével, a vérével fizetett, hogy én törvényesen szabadlábra kerülhessek. És mielőtt meghalt volna, két dolgot mondott:
1. Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekednek.
2. Elvégeztetett. Más szóval a váltságdíj ki van fizetve. Ő tudta hogy nekem nincs, amiből fizetni. Sőt, ha lenne reinkarnáció, számomra már nincs miből reinkarnálódni.
És az én dolgom csupán annyi, hogy ha megláthattam bűneimet, gyűlöljem meg, tagadjam meg, hagyjam el azokat. Többé ne cselekedjem azt, amiről tudom, hogy rossz, és elválaszt az élettől. És Ő megbocsátja nekem azokat. Lemossa lelkemről a bűn terhét, a bűn foltjait. Ezáltal a lelkemről elvétetik az árnyék, megnyílnak lelki szemeim és füleim. Nem csupán olvasom, hanem értem is az Ő szavát. Ugyanis ahhoz, hogy a lelkem tiszta maradjon, szükséges követnem azt, aki a legnagyobb árat fizette azért, hogy én ne maradjak az örök rabságban. Merthogy a test halála után megszűnik az idő, elkezdődik az örökkévalóság, és egyáltalán nem mindegy, hogy hol. Ezt a folyamatot nevezi az Úr Jézus újjászületésnek, amelyre egymásután háromszor is felhívja Nikodémusz figyelmét.
Mi az újjászületés? A bűnökkel való szembesülés, őszinte bűnbánat, bűnbocsánat, ami a Jézus, ártatlanul kiontott, véréért ingyen, kegyelemből adatik Istentől. Azután pedig a követés, az Ő szavának megtartása, ami által teljesen megújul, újjászületik a mi lelkünk. Ha ez megtörténik, onnantól kezdve már nem a test és a hús (carne) irányítja a lelket, hanem a lélek irányítja a testet, a lelket pedig Isten lelke, a Szentlélek.
Ha az újjászületés nem történik meg, a lélek a test rabságában marad, a halál után pedig nem fog tudni távozni a testből, nem fog tudni elszakadni, elvonatkoztatni a testtől. És emiatt el kell szenvednie a test rothadását, ami a pokol. Erre is egymás után háromszor figyelmeztet Jézus, amikor ezt mondja: Ha a szemed bűnre visz, vájd ki, és vesd el magadtól, mert jobb néked fél szemmel bemenned az életre, mint ép testtel a gyehennára vettetned, ahol az ő férgök meg nem hal, tüzök el nem aluszik. Ha az egyik karod bűnre visz, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked csonkán bemenned az életre, mint ép testtel a gyehennára vettetned, hol az ő férgök meg nem hal, tüzök el nem aluszik. Ha az egyik lábad bűnre visz téged, vágd le, és dobd el magadtól, mert jobb neked csonkán bemenned az életre, mint ép testtel a gyehennára vettetned, hol az ő férgök meg nem hal, tüzök el nem aluszik. Ezékiel próféta által pedig így szól az Úristen:
„Ezt mondjátok, mondván: Bizony, a mi bűneink és vétkeink rajtunk vannak, és bennük mi megrothadunk, mimódon éljünk azért? ” Ez 33:10
„Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.” Zsolt 16:10
Nyilván, ha ez nem egy valós dolog lenne, nem figyelmeztetne erre úgy a próféták, mint az Jézus szavai által.
Ezt mondja az Úr Jézus:
„Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, a ki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga pedig nem marad mindörökké a házban: a Fiú marad ott mindörökké. Azért ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek.” Jn 8:34
„Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Avagy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért?” Mk 8:36
Én semmit sem tudtam adni a lelkemért, mert a sok bűn miatt, amit felhalmoztam, nekem semmim sem maradt.
Ezért volt szükségem arra, hogy meglássam, belássam, hogy nincs olyan emberi technika, amely engemet megszabadíthatna bűneim rabságából, és óriási szükségem van az egyedüli tanítóm, megváltóm szabadítóm kegyelmére, aki a vérével lemosta a bűn foltjait a lelkemről.
A modern spiritualitás tagadja a pokol létezését. Azonban Isten nem árul zsákbamacskát. Ő egyenesen megmutatja, mi a tétje a földi életnek, és némelyeknek betekintést enged a pokolba is.
Hogy miért van pokol? Azért, mert amit itt olvastál, nem kötelező. Isten nem kényszeríti rá senkire sem a bűnökkel való szembesülést, sem a bűnbánatot, sem a bűnbocsánatot, sem az újjászületést. Ő ezt ajándékba adja, de csak annak, aki kéri, és hálával fogadja azt.
Azt mondja Jézus, hogy Kérjetek és adatik néktek, keressetek és találtok, zörgessetek és megnyittatik néktek, mert aki kér, mind kap, aki keres az talál, a zörgetőnek megnyittatik.
A bűn, a lelkünkre tapadó életellenesség az, ami elválasztja az embereket Istentől, és a bűn az, amiről az ezotériában, a modern spiritualitásban nem beszélnek. Márpedig, ha a probléma okáról nem beszélnek, és arról sem, hogyan lehet attól megszabadulni, valódi megoldást sem adhatnak.
Jézus pedig egyértelműen kijelenti, hogy a Szentlélek Isten gyermekei által három dologról beszél: A bűn, az igazság és az ítélet. Ebből ha az egyikről is nem beszélek, hamis próféta vagyok. Ugyanis melyik az a beteg, amely vállalna egy háromórás agyműtétet anélkül, hogy hallaná a diagnózist és látná a röntgenképeket?
A tízparancsolat a morális törvény, amely szembesít azzal, hogy mi van a mi lelkünkben. Azonban a gyógyulást a szabadulást nem tudja megadni. Csupán rámutat arra, hogy a hazugság, a paráznaság, a lopás, az Istenkáromlás és a többi bűn, rá van tapadva a lelkünkre, és szükségünk van a megoldásra, a gyógymódra. Viszont a gyógymódot senki sem vásárolhatja meg, mert az ajándék Istentől. Amit fizethetnénk neki a gyógymódért, az is Tőle van. Ezért mondja Jézus, hogy mit adhat az ember váltságul az ő lelkéért. Ezért hiábavalóság minden emberi erőfeszítés, technika, tudomány, pozitív gondolkodás, meditáció, egészséges táplálkozás és minden, amivel az ember ki akarná váltani magát a bűn okozta rabságból. Ezért van olyan sok helyen leírva a Bibliában, hogy nincs más út a szabadulásra, csak az, amit az Úristen kijelölt.
Az Úr Jézus azt mondja, én vagyok az Út, az igazság, és az élet, senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. Én vagyok az ajtó. Aki az ajtón keresztül megy be, az bejár és kijár, és friss legelőt talál. Aki máshol próbál bemenni a juhok aklába, tolvaj és rabló. Tudom, milyen tolvajnak és rablónak lenni, mert nekem is sokkal kézenfekvőbb lett volna bármilyen spirituális módszer a megvilágosodásra, mint a féltve őrzött bűneimmel való szembesülés, és az a fájdalom, ami azzal járt. Egészséges táplálkozás, böjt, torna, testedzés, meditáció, humor, tánc, motorozás, rendszeres szex, önkielégítés, kalandok, utazgatás stb. Ezek az általam kipróbált tolvajmódszerek, amelyekkel egyre közelebb kerültem a szakadék pereméhez, ahonnét már csak egy lépés lett volna a vesztem.
Annak bizonyítéka, hogy Isten nem bosszúálló, az, hogy az Ő egyszülött fiát adta értünk, hogy aki hisz az Ő szavában, és hajlandó leszámolni bűneivel, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Jézus azt mondja ne nevezzünk senkit se tanítónak, mert egy a mi tanítónk, a Krisztus. Doktornak se nevezzünk senkit, mert egy a mi doktorunk, a Krisztus. Tehát Ő úgy a taníttatást, mint az esetleges betegségekből való gyógyulást ajándékba adja mindenkinek, aki az egyenes utat választja. És én folyamatosan beszámolhattam azokról a jelekről, és csodákról, amelyeket Ő kérés nélkül cselekedett, amióta ezen az úton járhatok, annak bizonyságául, hogy ami le van írva a Bibliában, amellett az Úristen erővel és hatalommal ma is bizonyságot tesz. Ráadásul pedig a Szentlélek által folyamatosan tanít éjjel és nappal. Szüntelenül adja a megértéseket, a kijelentéseket, a látásokat, az álmokat, a látomásokat, a figyelmeztetéseket, a mindennapi kenyeret, lelki táplálékot, és Jézus szavai szerint még a földi szükségleteinkről is gondoskodik anélkül, hogy kérnénk, mert az is meg van írva, hogy Atyánk tudja mire van szükségünk, még mielőtt kérnénk Tőle.
Ha holnap ilyenkorig írnék, akkor sem tudnám leírni azt a jóságot, kegyelmet, dicsőséget, és féltő szeretetet, amit az elmúlt tíz évben tapasztalhattam az Ő kegyelme által. Meggyőződésem, hogy nincsenek olyan szavak, amelyek kifejezhetnék az Ő dicsőségét. Ezért is fohászkodom azért, hogy aki e sorokat olvassa, valamikképp kívánja meg az Istennel való személyes kapcsolatot, és kaphassa meg az újjászületés ajándékát, amikortól az Úristen neki személyesen kijelenti magát, vezetni, és tanítani fogja Szentlélek által földi élete utolsó órájáig.
Dicsértessék az Úr Jézus Krisztus minden szavunkkal, minden cselekedetünkkel!
Tízparancsolat kifejtve:
https://kialtoszo.hu/miert-beteg-a-gyermeked/
Ez az írás segíthet azokon a helyeken is, ahol beteg gyermek van, és nem értik, mi okozza a betegséget.