Nekem nincs vallásom, és nincs felekezetem, ezért nem is hívhatok oda senkit. Meggyőződésem, hogy az igazság szabaddá tesz. tehát szabadságra hív Isten, és nem arra, hogy emberek dirigáljanak nekünk. A sarlós hasonlatra annyit reagálnék, hogy ebben az életben mindenki sarló. A kérdés csupán az, hogy kinek a kezében. Mondhatnám azt, hogy korábban én a saját kezemben voltam sarló, mert azt csináltam, amit akartam. Azonban rá kellett jönnöm, hogy amit én akartam, azt kívülről tanultam meg. Amikor Amerikába mentem, azt hittem, én akarok Amerikába menni, de közben csak az történt, hogy a filmeken keresztül belém került a vágy az amerikai álomra. Tehát akkoriban sarló Amerika kezében voltam. Amikor motorozgattam, azt hittem, hogy a saját kezemben vagyok sarló, mert azt csinálok, amit akarok. De a motorozást is kívülről vettem be… tehát annak a szellemiségnek a kezében voltam sarló, amely belém helyezte a motoros kalandozás szeretetét.
Ja és csajozgattam is. Voltam én is pornófüggő, mint a legtöbb férfi… és azt gondoltam, hogy a saját kezemben vagyok a sarló, mert azt csinálok, amit akarok. Közben én azt a szellemiséget is kívülről vettem be ugyanúgy, mint a legtöbb férfi… tehát annak a kezében voltam sarló… és ki is vágtam néhány ártatlan virágot ezzel a sarlóval.
Az írás úgy fogalmazza valahol, hogy az ember imádatra van teremtve… azaz követésre… be kell valljam, hogy én mindig is követő voltam, akkor is, amikor azt hittem, a magam útját járom, mert azok a szellemiségek, amik szerint éltem, mind kívülről kerültek belém.
És biza most is követő vagyok. Annyi különbséggel, hogy az Úristen nem kívülről szól hozzám, mint azok a szellemiségek, amelyek kezében korábban sarló voltam. hanem belülről. Ekképp semmi külsőt nem kell kövessek. És ez az újjászületés lényege, amit Jézus tanított, hogy belül halljuk Teremtőnk hangját, és csak azt a hangot kövessük. Ehhez pedig ő adja az erőt és a békességet, és az egész- séget. Ezt teszem most kisebb-nagyobb sikerrel. Tökéletes nem lettem, szent sem. De megismerhettem azt a békességet, amit korábban semmiben nem tapasztaltam. Még úgy is, hogy sokszor szembe kell mennem az egész világgal, hogy hűséges legyek az élet szavához, amelyet nem kívülről sulykol belénk valaki, hanem belül ad az Élő Isten lelke, ha van bennünk alázat teremtőnkkel szemben. A bibliabán leírt bizonyságok pedig azt a célt szolgálják, hogy példákat hoznak elénk, hogy milyen az az ember, aki nem embereket követ, de nem is a sajátnak vélt gondolatait követi, hanem Isten jelenlétében él. És a legtökéletesebb példa Jézus Krisztus, aki megmutatta, mit jelent lélekben járni, Isten jelenlétében élni. Megmutatta, de nem erőltette, és Isten sem erőlteti senkire. Viszont előre elmondja, hogy mivel jár az, hogy az emberi gondolkodás kezében vagyunk sarlók, és mi a gyümölcse annak, ha az Ő kezében vagyunk sarlók. És ez szintén egy allegória, ami utalás az ítéletre, ami be fog következni előbb vagy utóbb mindenkire, amikor is számot kell adnia arról, hogy mit kezdett az életével, a rendelkezésére álló idővel és életerővel.
A fentieket összefoglalva ezen a földön soha senki sem volt önmaga, mert az ember képtelen független lenni. Anyagilag és jogilag egyaránt függ mindenki minden olyan dologtól, amitől nem szeretne függni. Legtöbbször a bűnöktől, kemény testi megkötözöttségektől, mint az alkoholtól, a szextől, és más testi élvezetektől. Jobbik esetben a Lélektől, az Élő Isten jelenlététől. És azt, hogy merre tart az ember útja, az határozza meg, hogy mitől függ az ő élete. A lentiektől, amelyek romlandóságra, rothadásra vannak ítélve, vagy pedig a fentiektől, amelyek sosem múlnak el.
Erre mondja Krisztus, hogy az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim sosem múlnak el. És az, hogy valaki az Ő beszédétől, az örökkévalótól függjön, nem kényszer, hanem ajándék Istentől minden igazságra vágyó ember számára. Nem erőlteti a szavát senkire, sem a bűnökkel való szembesítést, sem a bűnöktől való teljes megtisztulást, sem a feloldozást, sem az újjászületést. Ez az oka annak, hogy nemcsak a menny létezik, hanem a pokol is, ami sokak számára már a Földön elkezdődik.
Nem komplikált az igazság, csak mi vagyunk túlságosan makacsok, büszkék, öntörvényűek, mintha hatalmunk lenne bármi fölött is. Közben pedig az egyik percen erősek vagyunk, és magabiztosak, a következő percen pedig becsípődik egy idegszál valahol, vagy egy kis vérrög kerül az agyunkra, és vége a mi szabad akaratunknak, amit szabad akaratunkból nem akartunk annak a kezébe helyezni, aki adja is a bölcsességet ahhoz, hogy a szabad akaratunk ne a fájdalomba és a gyötrelembe vigyen bennünket, hanem az életre.
Most pedig egy rövid történet. Egy barátom volt férje kapott egy agyvérzést, ami figyelmeztette őt, hogy közel számára az ítélet. Azonban abból hamar felépült, és visszament a régibe. Azt követően kapott egy újabb agyvérzését, aminek következtében hét éven keresztül feküdt a kórházban mozdulatlanul, mint egy szobanövény. A szabad akarata ezáltal az egyik percről a másikra lenullázódott. Nem tudott sem mozogni, sem kommunikálni. Azt sem tudta elmondani, hogy viszket az orra hegye. Az öngyilkosság gondolata, még ha meg is fordult volna a fejében, nem tudta volna kivitelezni. 7 esztendőn keresztül kénytelen volt elfogadni mindent, ami vele történt. Ezalatt az ő volt felesége valláson kívül megismerte Jézus Krisztust, az élet urát, aki megbocsájtotta neki az összes bűnét, és szabaddá tette az Ő szava által. Azt helyezte a szívére, hogy menjen be a volt férjéhez, és mondja el neki is, mi történt vele. Ő pedig engedelmeskedett. Meglátogatta a volt férjét, és alázattal elkezdett beszélni neki arról, ami vele történt. Beszélt neki a bűnről, amiről senki sem akar manapság hallani, beszélt neki a bűn következményéről, ami a fájdalom, betegség, nyomorúság, halál. És beszélt neki a megváltásról, miszerint Isten testté lett Jézus Krisztusban, és magára vette mindenki büntetését a kereszten, aki hajlandó meglátni, belátni, és megvallani, hogy neki járt volna az a büntetés, amit Ő ártatlanul elszenvedett a kereszten. Elmondta, hogy az Úr Jézus, akinek minden hatalom megadatott az égen a földön és a föld alatt egyaránt, megbocsájtotta az ő bűneit, szabaddá tette őt, és azt helyezte a szívére, hogy menjen be, és mondja el, hogy ezt a lehetőséget neki is felkínálja. És a volt férje, noha nem tudott beszélni, hallani hallotta, amit mondott neki az ex felesége. Kezdtek folyni a könnyei, és a szívében meghozta a döntést, hogy feladja, Isten kezébe helyezi maradék életét, mint lator a kereszten, és abban a helyben rászállt az Isten békessége és megnyugodott rajta. A volt feleség pedig úgy döntött, hogy újból hozzá megy feleségül, és élete végéig ápolni fogja őt. Az Úristen pedig látta az ő szívét, és elfogadta az ő döntését. Ennek ellenére a volt férjét hazavitte az örök hazába, ahol újból járhat, és örülhet az életnek. A volt feleség pedig teljes szabadságot kapott az urak Urától királyok Királyától. A szívében megbizonyosodott arról, hogy ő már nem házasságtörő, és nem parázna, hanem test szerint özvegy, lélek szerint pedig Isten gyermeke. És noha ő is még testben van, és nem élheti meg azt a szabadságot, amit az angyalok megélhetnek, és amit meg is fog élni, amikor véget ér a földi élete, lélekben szabad, mert megbocsáttattak az ő bűnei, és olyan békessége van, amit senki sem szerezhet meg testi eszközökkel, és amit csak személyesen az Úr Jézus adhat meg azoknak, akik az Ő kezébe helyezik az irányítást az életük felett.
Kérlek, bocsáss meg, ha ezzel a történettel túlságosan leterheltelek! Legyen szép napod!
„Békességet hagyok néktek; az én békességemet adom néktek: nem úgy adom én néktek, a mint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, se ne féljen!” Jn 14:27
https://kialtoszo.hu/hogyan-latja-isten-a-gyergyoi-fesztivalt/