Fontos megértenünk, hogy az uniós támogatásokból történő tömbházfelújításoknak nagyobb az áruk, mint az értékük.
A múltkor találkoztam egy kedves szomszédommal, aki vezetői szerepet vállalt a tömbház felújításának lebonyolításában. Láttam rajta, hogy eléggé leterhelt. Viccesen megjegyeztem, hogy ez a tömbház felújítás kinyír bennünket. Ő valahogy úgy fogalmazott, hogy vele már megtette.
Amikor elkezdődött a projekt, bizonyára ő sem gondolta, hogy mivel fog járni az ‘uniós normák’ szerint való tömbházfelújítás, (sz-)építkezés.
Ma éjjel pedig azt az álmot adta az Úristen, hogy ez a szomszédom szó szerint belehalt ebbe a projektbe. Elhihetitek, hogy nem kellemes ilyen álmot látni, és még kevésbé kellemes erről beszélni. Azonban meggyőződésem, hogy kevésbé kellemetlen ezt álomban látni, és beszélni ezekről a dolgokról, mint a valóságban megtapasztalni azt.
Hiszem, hogy az Úristen nem ok nélkül mutat ilyen képeket. Semmikképp nem azért, mert Ő akarja, hogy ez megtörténjen, hanem ellenkezőleg: azért, hogy a baj elkerülhető legyen. Az azonban biztos, hogy Nélküle a bajt lehetetlen elkerülni.
Úgy sejtem, hogy a szomszédom is tudja, hogy ez az egész európai uniós mese nem arról szól, amiről az elején gondoltuk, hogy szólni fog, hanem arról, hogy lassan de biztosan feleméssze az emberek életét és lelkét. És ha az ember beleáll a táncba, saját erejéből nem fog tudni kijönni abból.
Több írásban és hanganyagban beszélek arról, hogy az infrastruktúra, amivel a politikusok kampányolnak, magyarul a lenti szerkezet, a lenti építmény az emberek lelkéből épül. Bárki mondhatná, hogy ez badarság, hisz az infrastruktúra fejlesztéséhez nem lélekre, hanem pénzre van szükség. Viszont, mint tudjuk, az emberiség nem régóta használja a pénzt. Még a nagyszüleink idejében sem volt annyira elterjedt a pénzhasználat. Vannak idős emberek, akik arról beszélnek, hogy boltba csak petróleumért és sóért jártak. Minden mást, amire szükségük volt, megtermeltek. (youtube: Erdővidék 100 arca)
Tehát, ha a pénz bizonyíthatóan nem volt része Teremtőnk tervének, akkor honnét származik az? Hát a mi időnkből és a mi munkánkból, életenergiánkból. És miből származik az életenergia, ami a munkához és a pénzkereséshez szükséges? Hát az életünkből. Aki ismeri a Bibliát, tudja, hogy az írás az élet és a lélek szavakat egymás szinonimájaként is használja. Nem kell túlságosan megerőltessük az agyunkat, hogy meglássuk azt az egyszerű tényt, hogy a pénzért, az életidőnkkel, és életerőnkkel, más szóval a lelkünkkel fizetünk. És minél több pénzt akar valaki, annál többet kell adjon az életéből, a lelkéből, míg végül teljesen összezsugorodik, kárba vész, vagy ahogy az írás mondja, elkárhozik a lélek. Ha van az emberben egy cseppnyi igazságszeretet, még Biblia nélkül is könnyen megláthatja és megértheti, hogy a pénzért az életével, a lelkével kell fizessen az ember.
Van egy szólás, amelyet mindenki ismer: ami elromolhat, az is el is romlik. Na de mi az, ami elromolhat? Minden, amit az ember teremtett. Következésképp minél több van az embernek abból, amit az emberi kéz teremtett, annál több dolog van az ő életében, ami el fog romlani, és aminek a fenntartásához időre és energiára, azaz lélekre van szüksége.
Ez alapján bárki megértheti, miért mondta Jézus, hogy boldogok a szegények, mert övék a mennyek országa. Mivel nekik nem sok mulandó és romlandó kincsük van, nincs ami feleméssze az életük idejét és energiáját. Ezért biztonságban van a lelkük. Afrikában ma is léteznek olyan primitív törzsek, akiket mi lenézünk, és akik szemmel láthatóan jóval boldogabbak, mint mi. (Pl. a hadzabe törzs, amelyet épp most fertőznek meg a nyugati infrastruktúra szeretetével).
Minket a pénz és a sok hasznos holmi teljesen megnyomorított, megfosztott a békességtől és az életörömtől. Ennek ellenére hajlamosak vagyunk azzal büszkélkedni, hogy mi fejlettebbek vagyunk, mint ők. Mit érünk mi a pénzzel és a fejlettséggel, ha az a pszichiátriára és kemoterápiára juttat bennünket; elhordozhatatlan kínokat, félelmeket és lelki vívódásokat ad, végül pedig megfoszt a megboldogulás lehetőségétől?
Azt is mondja Jézus, hogy boldogok a lelki szegények. Itt a szellemi ‘kincsekre’ gondol, emberi okoskodásokra, hiábavaló elméletekre, amelyek az infrastruktúra építéséhez szükségesek, és amelyek ugyanúgy fel tudják emészteni az ember életét, lelkét, mint a fizikai kincsek és a pénz.
Ezt mondja Pál apostol:
„Mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme: mely után sóvárogván némelyek eltévelyedtek a hittől, és magokat általszegezték sok fájdalommal.” 1Tim 6:10
A fentiek alapján megérthetjük, hogy a fejlett infrastruktúra nemcsak addig rabolja az ember életét és lelkét, amíg felépül, hanem azután is, mivelhogy amit (lentről) felépítettünk, azt fenn is kell tartani. Tehát minél fejlettebb az infrastruktúránk, annál több romlandó és rothadó dologgal vesszük körül magunkat, míg végül egészen a romlás és rothadás rabszolgáivá válunk. Ugyanis a romlandó kincseket nem elég megszerezni, hanem, ahogy mondani szokás, fenn is kell tartani. És ahhoz, hogy a romlandó, ami visszakívánkozik a földbe, fennmaradjon, szintén pénzre van szükség. Más szóval időre és energiára, avagy lélekre.
Ezek után kérdés-e még valakinek, hogy a földi kincsekért, – legyenek azok fizikai, vagy szellemi kincsek – az életünkkel, a lelkünkkel kell fizetnünk?
Így talán érthetővé válik az is, hogy miért mondja Jézus, hogy „ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, hol a rozsda és a moly megemészti, és a hol a tolvajok kiássák és ellopják; Hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, a hol sem a rozsda, sem a moly meg nem emészti, és a hol a tolvajok ki nem ássák, sem el nem lopják. Mert a hol van a ti kincsetek, ott van a ti szívetek is.” Mt 6:19
(A földi kincsekről és azok áráról készült egy jó film. Címe: Hasznos holmik.)
A Jelenések könyvében két fenevad van. Az egyik a tengerből feljövő fenevad, a másik pedig a földből feljövő fenevad. Vajon a földből feljövő fenevad lehet-e az, amit az ember a föld alól emelt a föld felszínére, és aminek a fenntartásához emberi életekre és lelkekre van szükség?
És a tengerből feljövő fenevad lehet-e a népek tengeréből feljövő ambiciózus ember, aki a föld alól is megszerzi és megteremti azt, amit ő akar? Egyszerű kérdések ezek, amelyekre mindenki megkaphatja a választ, ha van a szívében egy parányi alázat és igazságszeretet.
Na de hogy gyűjthetne bárki is mennyei kincseket, ha már rég rabja a földi kincseinek, és nem tud kiszabadulni azok rabságából? Jézus erre azt mondja, hogy embernél lehetetlen.
„Az ifjú pedig e beszédet hallván, elméne megszomorodva; mert sok jószága vala.
Jézus pedig monda az ő tanítványainak: Bizony mondom néktek, hogy a gazdag nehezen megy be a mennyeknek országába.
Ismét mondom pedig néktek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, hogynem a gazdagnak az Isten országába bejutni.
A tanítványok pedig ezeket hallván, felettébb álmélkodnak vala, mondván: Kicsoda üdvözülhet tehát?
Jézus pedig rájuk tekintvén, monda nékik: Embereknél ez lehetetlen, de Istennél minden lehetséges.” Mt 19:23
Ennek jelentése pedig az, amit Ő egymás után háromszor is elmond Nikodémusznak, miszerint fontos az embernek újonnan születni, különben nem ismerheti meg az igazságot, szabaddá sem válhat azáltal, és meg sem láthatja Isten országát. Jn 3
Az igazság, mint többször mondhattam, nem filozófia, nem egy hangzatos teória, nem teológia, hanem az Istennel való személyes kapcsolat, Isten jelenléte a mi életünkben.
Az újjászületés lényege pedig az, hogy az ember kívánja meglátni, mi választja őt el az igazságtól, Istentől, és amikor meglátja, kéri a magasságos Istent, hogy szabadítsa meg őt mindentől, ami Isten és közéje ékelődik. Ezt nevezi Jézus bűnbánatnak, a bűnből való megtérésnek, ami ha megtörténik, Isten elvesz tőlünk mindent, amitől saját erőnkből mi képtelenek lennénk megszabadulni. Magyarul megbocsátja a bűneinket, és megtisztítja a lelkünket. Ahogy Ezékiel próféta mondja, új szívet, új lelket és új értelmet ad belénk, ami gyűlöli a bűnt, de szereti az igazságot. És ehhez nem kell semmilyen vallás, emberi szervezet, mert az Úristen mindenkihez személyesen szól, aki kívánja hallani az Ő szavát. Jer 33.3
„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.” Mt 7:7
Boldogok, akik éhezik, és szomjazzák az igazságot, mert megismerik azt, és az igazság szabaddá teszi őket.
Megjegyzés: azért van pokol már itt a Földön is, mert az igazság, noha ingyen van, nem kötelező. Isten noha teljesen ingyen felkínálja azt számunkra, nem erőlteti rá senkire. Ezért, aki nem keres, nem is talál, aki nem zörget, annak meg sem nyitják az ajtót, és aki nem kér, nem is fog kapni. Számára marad minden a régiben, mígnem a rothadásra ítélt európai infrastruktúra teljesen felemészti az ő lelkét.
Kapcsolódó tartalmak:
https://kialtoszo.hu/omladozo-gyergyoi-tombhazak/
https://kialtoszo.hu/masodik-figyelmeztetes-a-polgarmesternek/
Ima a polgármesterért: