Én is szabadkőműves voltam.
Én nem járok semmiféle közösségbe, jóformán senkivel sem beszélek. Nekem Isten NEM engedte, hogy bármilyen közösséghez, vallási csoportosuláshoz csatlakozzak, vagy akár létrehozzak egyet, mert NEM ez az Ő akarata hanem az, ami hiányzott azon a helyen, amelyről beszéltél, és hiányzik a legtöbb keresztény közösségben. És ez nem más, mint az újjászületés. Nem reinkarnáció, nem újraszületés, hanem újjászületés.
Az újjászületés lényege pedig az, hogy az ember életében elérkezik egy olyan pillanat, amikor Isten jelenlétében találkozik az összes bűnével. Valósággal ránehezednek az ő bűnei, és érzi lelkében azok következményét. Az Úristen pedig leveszi hátáról az egész csomagot. Úgy a bűnt, mint annak következményét eltávolítja az ő lelkéből. Új értelmet, új szívet, új lelket ad neki. És onnantól kezdve személyesen tanítja őt, és megbízza őt azzal, hogy tegyen bizonyságot embertársainak mindenről, amit vele tett, és mindenről, amit hall, és amit lát Tőle. És ezt a megbízást jelek és csodák is követik. Ráadásul kérés nélkül. (Mk 16:20)
Mert az Úristen jól tudja, mire van szükségünk, és kérés nélkül teszi a csodát azok életében, akikhez szólhatok annak bizonyságául, hogy igaz, amit mondok, és nem magamtól szólok, hanem az Ő Szentlelke által.
Így történhetett, hogy a COVID időszakban és azután is, azok életében, akik alázatos, kereső szívvel hallgatták, amiről beszélhettem, csodát tett az Úristen, az Ég és a Föld Teremtője. Többen jelezték, hogy miközben hallgatták a felvételeket, Isten meggyógyította őket. Egy 74 éves hölgy, akit szinte rendszeresen vitt el a mentő, miközben hallgatta a hanganyagokat, amelyek tőlem és olyan bizonyságtevőktől származtak, akik szintén megkapták az újjászületés ajándékát, minden betegségéből meggyógyult. Korábban többféle gyógyszert is szedett. Azóta semmit. Így történhetett, hogy egy fiatalembernek, aki hálával fogadta az Úr Jézus örömhíréről szóló beszédeket, az Úristen visszaadta a látását, miután két szemorvos is azt mondta, hogy a megvakult szemével többet sosem fog látni. Így történhetett az is, hogy egy fiatal anyukát, aki közel négy éve küzdött a vérrákkal, miután hallhatta, és örömmel fogadta azokat a beszédeket, amiket mondhattam, az Úristen gyógyszerek nélkül meggyógyította őt a vérrákból, úgy, hogy huszonnégyezer ötszáz euró értékben maradt meg leukémia elleni ‘gyógyszer’, amit rendszeresen küldtek neki, és amit ő nem használt el, és amit annak bizonyságául, hogy őt az Úristen meggyógyította, elvitt a csíkszeredai onkológusnak.
És így történhetett a legeslegnagyobb csoda is némely hallgatóval. Ugyanis egyesek, akik hallották a beszédeimet, meghozták azt a döntést, hogy minden hiedelmet és minden tudományt elengedve, amit korábban szereztek, az Úr Jézus kezébe helyezték az életüket, és azt kérték Tőle, hogy Ő legyen az egyedüli mesterük, tanítójuk. Megkapták az újjászületés ajándékát, és bizonyságtevőkké váltak, akik által mások is kegyelmet kaptak az Élő Istentől. Ezért mondtam, hogy nekem nincs semmilyen mesterem. Nem olvasok semmit, és senkit nem követek az égadta világon, mert ígérete szerint Ő velem marad az idő végezetéig, és a Szentlélek által tanít éjjel és nappal, folyamatosan csodákat és jeleket tesz annak bizonyságául, hogy velem van. Ezért nincs szükségem arra, hogy bárki is tanítson engem. Elhittem neki, hogy csupán egy igaz tanító van:
„Ti pedig ne hivassátok magatokat Mesternek, mert egy a ti Mesteretek, a Krisztus; ti pedig mindnyájan testvérek vagytok.” Mt 23:8
Kedves Janó, azt a megértés kaphattam a Magasságos Isten kegyelméből, hogy a legtöbb gyülekezetben, vallási csoportosulásban, az emberek elől el van rejtve az újjászületés, a személyes vezetés lehetősége.
Azt láthattam meg, hogy a keresztény gyülekezetek nagy része Mózes követésben, és emberkövetésben tartja az embereket Jézus Krisztus nevében. Ezért nem történik az, amiről írhattam a fentiekben. Ezáltal hatalmas bűnt követnek el híveik ellen, mert hogyan fordulhatna valaki személyesen Jézushoz, akivel el van hitetve, hogy ő már rég Jézust követi. Ugyanez történik a katolikus vallásban is. Sokan úgy hiszik, hogy Jézust követik, miközben több évtizedes bűnöket hordoznak a szívükben, ami megbetegíti őket, és amiből nem kaptak feloldozást, valódi szabadulást, és újjá sem születtek bűneik bocsánata és a Szentlélek ereje által.
Sőt, a legtöbben még csak meg sem látták bűneiket. Mások pedig nem is nevezik bűnnek a bűnt. Régebb én is azt mondtam, nincs bűn, csak tudatlanság. És ezáltal arra motiváltam magam, hogy tovább fejlesszem az elmémet, és a spirituális egómat.
Hogyan szabadulhatna meg valaki a bűntől, a lelkére tapadó életellenességtől, és annak következményétől, a romlástól, aki nem akar tudomást szerezni a bűnről, és nem érez bánatot a saját bűnei miatt? Hogyan szabadulhatna meg a bűntől az, aki azt hiszi, hogy jó úton van csak azáltal, hogy rendszeresen jár egy vallási csoportosulásba, vagy különböző tudományokat halmoz az elméjében.
Janó nekem könnyem, taknyom, nyálam egybefolyt, amikor az Úristen megmutatta, ki vagyok valójában, és mit tettem eddigi életem során, miközben ugyanúgy, mint a legtöbb ember, jónak gondoltam magam. Valósággal kívántam meghalni, hogy többé senkinek se árthassak. Csak így tudta elvenni az Úristen az én bűneimet, és adott új szívet és új értelmet.
Mint tudjuk, mindenkinek van bűntudata, mert tudunk mások bűneiről, de hányan vannak, akik tudomást akarnak szerezni a saját bűneikről is, hogy megszabadulhassanak azoktól? Tudjuk azt is, hogy az ember néha igencsak bánatos tud lenni mások bűnei miatt, de hányan vállalták azt, hogy bánatosak voltak, és sírtak a saját bűneik miatt? Merthogy mindenkit csak a saját bűnei választanak el Istentől.
Bármennyire is keményen hangzik, engem nem az Orbán bűnei, se nem a Soros György, se nem a Rockefeller, se nem az úgynevezett szabadkőművesek bűnei választanak el az Élő Istentől, hanem a saját bűneim.
Ebből értelemszerűen az következik, hogy nekem nem az ő bűneikkel kell leszámolnom, ha azt szeretném, ne legyen semmilyen válaszfal köztem és Teremtőm között, hanem a saját bűneimmel.
Ez az, amit az emberek be akarnak helyettesíteni gyülekezetbe járással, a Bibliából és más könyvekből szerzett tudományokkal, ismeretekkel, testi élvezetekkel és örömökkel, de lehetetlen. Ugyanis lelki békét testi eszközökkel senki sem szerezhet magának. Lelki békét csak és kizárólag a Lélek, a Szentlélek adhat az embernek pontosan úgy, ahogy meg van írva, miután az ember vállalja, hogy az Úristen neki személyesen megmutatja, hogy őt mi választja el Tőle, és elvesz tőle minden, lelkére tapadó bűnt, hazugságot, hamis gondolatot, ami beárnyékolja az ő lelkét. Ez az, ami nagyon sok helyen nem történik meg. Ezért meddő vallásossággá válik az, ami által az ember lelke valóságosan megszabadulhatna, ‘fellélekezhetne’.
Egyébként is az én szemszögemből nézve a legnagyobb szabadkőműves én voltam, hisz Krisztus előtt én teljesen szabad-os-on, Isten szavát figyelmen kívül hagyva építettem az életemet.
Egy másik dolog, ami hatalmas botrány a mai vallásos és spirituális mozgalmak számára: Istenben nincs szex. Ő nem azért adta az egyszülött fiát, hogy miután megtisztul a lelkünk, mi az Ő nevében visszamenjünk Ádám és Éva bűnébe, és ugyanazt kezdjük elölről, ami már egyszer a szakadék peremére juttatott.
Jóformán senki sem akar szembesülni azzal az egyszerű ténnyel, hogy az elbukás lényege az, hogy ‘egymáshoz matattak’. (Van egy régi film Tom Cruise-szal, aminek mondandója igencsak közel jár a valósághoz. Címe: Legenda.)
Természetesen először lélekben történt az elbukás azáltal, hogy uralkodni akartunk. Avagy urakká akartunk válni, mint Isten. Jónak és gonosznak tudói. És ahhoz, hogy uralkodjunk, máris szükség volt egy gyengébb valakire, akit el lehet venni (férjül, feleségül), akit magunkévá lehet tenni, azaz birtokolni lehet, és akinek el lehet venni az ártatlanságát. A Magyar nyelv ilyen tekintetben is nagyon kifejező, mert megmutatja, hogy mi az a bizonyos fenevad, amiről beszél az írás.
Azonban miután megfogant bennünk az a vágy, hogy olyan akartunk lenni, mint Isten, és mi is uralkodni akartunk, az testben úgy nyilvánult meg, hogy elvettük egymást, magunkévá tettük, és elvettük egymás ártatlanságát. Ha egy gyermeknek elveszik az ártatlanságát, mi marad? Hát nem a fenevad, amely szintén alkalmassá válik arra, hogy elvegye mások ártatlanságát?
Amíg az ember ezt cselekszi, addig számára az olyan nevek és fogalmak, mint Isten, Jézus Krisztus, békesség, mennyország, üres, tartalom nélküli fogalmak lesznek. És ezen nem segít sem a gyülekezetbe járás, sem a házi csoport, sőt, még önmagában a Biblia sem. Ugyanis, aki nem akar leszámolni a bűneivel, nem akar új szívet, új értelmet, aki nem kívánja élni, hogy legyen meg a Te akaratod, az nincs, ahogy tapasztalja Isten jelenlétét, mert mint ahogy meg van írva, Isten nem lakik a bűnös szívben. Azonban a vallás, és mindenféle emberi dogma és teória előszeretettel foglal magának helyet a bűnös emberi elmében, elhitetve vele, hogy jó úton van.
Azt mondtad, te is voltál hasonló lelkiségben, mint amiben én vagyok. És én ezt nem cáfolhatom, hisz Isten csak a tudója, hogy ki milyen lelkiségben van. Azonban amennyiben voltál ezen az úton, és ebben a lelkiségben, azt jelenti, hogy a húszas éveidben, amikor ebbe a kis közösségbe jártál, te is szembesülhettél az addig elkövetett összes bűnöddel, érezted azok súlyát, bánatos voltál, és sírtál a bűneid miatt, és kívántad, hogy azokat Isten elvegye tőled, és adjon egy új szívet neked, amely gyűlöli a bűnt, de ragaszkodik az igazsághoz. Amennyiben ez veled megtörtént, szívesen veszem, ha elmondod, milyen volt az újjászületésed, és milyen volt a bűnökkel való harcod. Ugyanis nekem még az újjászületésem után is volt, hogy visszaestem a bűnbe, azonban az új szívvel, amit kaptam a Jóságos Isten kegyelméből, másképp láttam, mint korábban. Szenvedtem, és gyötrődtem a bűnöm miatt, amit elkövettem, mert az új szív sehogy sem tudott megbarátkozni a régi bűnökkel. Sőt, inkább arra vágyott, hogy teljesen és végérvényesen megszabaduljon minden tisztátalanságtól. Hogy ez nekem mostanig mennyire sikerült, annak csak Isten a tudója. Én semmikképp nem szeretnék elbizakodott lenni e tekintetben, mert többször megtapasztalhattam, hogy a testem és az elmém még most is hajlamos kizsákmányolni Isten országát.
Azt írtad, hogy te főképp a barátod kedvéért jártál abba a közösségbe. Ez, meggyőződésem, hogy a legtöbb helyen így történik. Sokan a barátok, akár a családtagok miatt mennek el egy-egy vallási közösségbe, mert ott tapasztalnak valami extra jóságot, amit odakint nem. Azonban fontos hangsúlyozni, hogy noha az Úristen megadja, hogy az embernek legyen néhány barátja, akikkel főképp az út elején együtt növekedhet a hitben és az ismeretben, nem vallási közösségbe hívja az embereket, hanem teljes újjászületésre és munkára, hogy dolgozzanak az Ő szőlőjében, aratásában. Az igazságot éhezőket megkeressék, és beszéljenek nekik az Ő országáról, az Ő cselekedeteiről, hogy azáltal mások is esély kapjanak arra, hogy újjászülessenek, és megkapják Isten ajándékait. Viszont manapság ez nem igazán történik. Ehelyett az emberek vallási közösségekbe tömörülnek, ahova elhívogatnak másokat is. Én senkit sem hívok az én vallási közösségembe, mert nekem nincs olyan, hanem elmondom, hogy Isten él, és beszél. Az Úr Jézus, ha kéri, őt is szembesíti a bűneivel, amelyek elválasztják Istentől, és az ő lelkét is megtisztítja. Neki is megadja az újjászületés ajándékát és a személyes taníttatást. Annak bizonyítéka, hogy ez valakivel történik, az, hogy tapasztalja Isten jelenlétét és munkálkodását az ő életében, és már nem tudja elhallgatni, hanem örömét leli abban, ha valakivel megoszthatja azokat a hatalmas dolgokat, amiket Isten cselekszik. Hisz ez az élet értelme és lényege:
„Dicsérlek Uram teljes szívemmel, hirdetem minden csudatételedet.” Zsolt 9:2 Ha nem az ő csudatételeit hirdetem, akkor mit hirdetek? Ugyanis mindenki hirdet valamit az ő életével, cselekedeteivel, ajkaival. Épp azáltal van közösségünk az élettel és annak Teremtőjével, hogy az élet dolgait hirdetjük, ahogy azt nekünk a Mi Atyánk kijelenti. Ha nem ezt tesszük, automatikusan a halállal vállalunk közösséget. A rothadásra ítélt élettelen dolgokkal, vagy pedig halott emberi dogmákkal, és tanokkal, amelyek bár jól hangzanak, nincs bennük élet. Mivel én cselekedtem ezt is, van látásom arról, mi a különbség a kettő között.
Tapasztalataim szerint, akiket az Úr Jézus megérintett, és elhívott az élet keskeny útjára, és akik el is fogadták ezt a meghívást, nem meggazdagodtak, nem egy új vállalkozásba kezdtek, hanem ellenkezőleg. Leegyszerűsödött az életük. Némelyeket Isten teljesen kivett a világi munkából, hogy arra a munkára fókuszáljanak, amit ő ad nekik az Úr Jézus szava által. Tehát eléggé nyilvánvaló, hogy Emil barátod is valamelyest a földi bővölködés evangéliumának lett az áldozata, amely hatalmas népszerűségnek örvend napjainkban, és aminek a gyümölcse nem az, hogy emberek támadnak fel a lelki halálból, hanem az anyagi gyarapodás, a földi jólét megteremtése, a testiség éltetése. Ezért mondom, hogy rengeteg Bibliát ismerő keresztény a mózesi törvényekben, testi, karnális gondolkodásban van tartva Jézus Krisztus nevében. És ez egy hatalmas bűn, mert amikor összeomlik a kártyavár, amelyet Jézus nevében építettünk, nincs akihez fordulni irgalomért, könyörületért, mert az ütőkártyát, Jézus Krisztus nevét feltettük az anyagiakra, a földi jólét megteremtésére, és eljátszottuk.
Isten könyörüljön az ilyen embereken, hogy valamiképp megláthassák, hogy be voltak csapva Jézus Krisztus nevében, és a bálványimádat bűnébe estek azáltal, hogy egy olyan isten- és jézusképet faragtak maguknak, amilyent akartak, és amelyik alkalmazkodott az ő testi igényeikhez, ahelyett, hogy ők változtak volna meg aszerint a Jézus szerint, akit az Élő Isten valóságosan elküldött az olyan nyomorultakért, mint én, és aki valóságosan magára vette az én bűneim büntetését, hogy én ne kelljen elvesszek a tudatlanságból elkövetett bűneim miatt.
Egy óriási hiba úgy a modern spiritualitás, mint a modern kereszténység berkeiben, hogy az emberek olyan istent imádnak, és egy olyan jézusképet tisztelnek, amely az emberi elme szüleménye, az élőt és a feltámadtad pedig nem ismerték meg, mert egy vallási vezető, egy guru, vagy egy önjelölt mester, aki nem kapott autoritást az Úr Jézus által, elhitette velük, hogy hisznek Istenben.
Richard Wurmbrand, aki 14 évet volt börtönben a Krisztusba vetett hitéért, és aki a börtönből kiszabadulva még hosszú évtizedeken át hirdette az Élő Isten szavát, azt mondta, hogy kétféle hívővel találkozott a börtönben. Az egyik az, aki hisz Istenben, és a másik pedig az, aki azt hiszi, hogy hisz Istenben.
Azt mondja, hogy sokan, akik hívőnek gondolták magukat, a szenvedés miatt haláluk előtt megtagadták Istent. Mások pedig, akik egész életükben ateisták voltak, amikor hallották az evangélium üzenetét, örömmel fogadták azt, mint a jobb lator, és Istennel megbékélve távoztak az élők sorából.
Én kívánom magamnak és mindenki másnak is, hogy ha nincs valódi istenhitünk, ne tudjuk becsapni magunkat azzal, hogy hiszünk Istenben, és ha eljön az utolsó óránk itt a Földön, Istennel teljesen megbékélve, megboldogultan tudjunk távozni ebből a mulandóságra és rothadásra ítélt világból!
P.S. Ezt a levelet egy régi barátomnak írtam arra az üzenetér reagálva, miszerint a húszas évei közepe táján ő is élt abban a lelkiségben, amiben én élek. Gondoltam, megosztom a levelem itt is. Hátha még valakinek hasznára válik.
https://kialtoszo.hu/omladozo-gyergyoi-tombhazak/
https://kialtoszo.hu/utazas-egy-masik-bolygora/
https://kialtoszo.hu/honnet-jott-a-hohullam/
https://kialtoszo.hu/a-legigazsagtalanabb-emberek-magyarorszagon/