
Miért nevezik Istent Atyának?
Isten nem azért Atya Isten, mert maszkulin, hanem azért, mert Őt senki sem termékenyítheti meg. Ő bárkinek adhat, de neki senki nem adhat, mert minden az övé, mert örökkévaló, és nincs benne változás, vagy annak árnyéka, mint ahogy mondja az írás…
És azért is, mert személyesen szól az ő gyermekeihez… és neveli őket, mint egy jó apuka, tanítja, de meg is dorgálja őket… „boldog ember az, aki nem utálja meg Isten dorgálását”. „Mert akiket szeret, Ő meg is dorgálja.” Amióta engem tanít, Ő folyamatosan megdorgál engem, de meg is örvendeztet. Olyan dolgokat mutat, amiket el sem tudtam volna képzelni, pont ahogy írja a Jeremiás 33: 3-ban… Vagy a 23 Zsoltárban… az Úr az én pásztorom, nem szűkölködöm… a te vessződ és botod, azok vigasztalnak engem… azt mondja az egyik apostol, ha dorgálás nélkül valók vagytok, akkor nem fiak vagytok, hanem korcsok. A zsidókhoz írt levél 12 részében beszél erről Pál… de ezt tapasztalom is… és bár nem örvendetes a dorgálás, a vigasztalás méz illatú, a taníttatás meg dicsőséges… Mint ahogy mondtam abban a hangfelvételben, hatalmas csodákat cselekszik az Úristen, mint Jézus idejében, kérés nélkül. Az egyik barátomat fel is támasztotta, miután értesítették a kórházból a családot, hogy hullaszállítóval kell utána menni…
Tehát erővel és hatalommal nyilvánul meg. A dorgálás pedig miattam van. Mint ahogy a kertész lemetszi a száraz, gyümölcstelen ágakat, úgy Isten is lemetszi rólam a hamis, testi gondolatokat… különben nem adhatja Ő az Ő erejét, mert nem élnék, hanem visszaélnék vele.
Én hosszú éveken egy olyan istenben hittem, amit én magamnak hoztam létre, az elmémmel faragtam. Innen onnan csipegettem különböző tanokat, és ahhoz hozzátettem az én gondolataimat, azáltal szembe mentem a második legfontosabb parancsolattal, hogy ne készítsünk faragott képeket semmi hasonlatosságára. Az elmémben faragtam én olyan Istent, amilyent akartam. A húgom is azt tette. És annak következtében tavaly februárban eljutott abba az állapotba, hogy az ikertestvérét az öngyilkosságba kergette. Azt követően pedig februárban mezítelenül kiment a lakásból, hogy a holdfényben fürdőzzön… ezt követte 3 hónap szanatórium… azután pedig az erdőben bolyongott 7 napon keresztül, mint egy vadállat. Ezt erőst nem részletezem, mert megírtam a „Családi tragédia című írásban, hogy mik történtek a földi családomban…
https://kialtoszo.hu/csaladi-tragedia/
Teljes meggyőződésem, hogy nem hiába van Atya Istennek írva, és az is meggyőződésem, hogy az Úristen minden egyes igazság szeretőnek személyesen megmutatja, hogy miért van az úgy írva, aki az Úr Jézuson keresztül közelít hozzá, és nem más utat választ. Szégyen vagy sem, én annyira állhatatlan voltam az igazságban, amikor az Úr Jézus rám talál, hogy amikor olyant olvastam a Bibliában, ami szembe ment az akkori meggyőződéseimmel, el akartam égetni azt. De amikor a Szentlélek elmagyarázta, hogy mi miért van úgy írva, ahogy van. szégyelltem magam Isten előtt, aki nem megbüntetett tévelygésem miatt, hanem megbocsájtott, és tovább tanított, és tette a csodákat folyamatosan, valahányszor beszéltem az embereknek az Ő szaváról.
Röviden reflektálnék a bűntudatra. Meggyőződésem, hogy van hamis bűntudatkeltés, azonban azt úgy eltörli az élő Isten, mintha sosem lett volna. A hamis bűntudat is csak akkor talál helyet a szívemben, ha az nincs telve az Atya jelenlétével.
Van-e igaz bűntudat? Azt tapasztalom, amiről az Úr Jézus tesz bizonyságot, és amiről azt kérte, hogy beszéljünk:
ugyanis a Szentlélek az Ő szavai szerint három dologról beszél: 1. bűn, 2. igazság, 3 ítélet.
Bármilyen fura, bennem Isten maga kelt bűntudatot, éppen úgy, ahogy meg van írva. Miért? Azért, mert szeret.
Ha már bűnt követtem el, szükséges, hogy tudjak is arról. Különben nem szabadulhatok meg attól.
Az élő Isten lelke, amikor bejött az én szobámba, noha semmit sem láttam, valóságosabb volt, mint bármi, amit valaha tapasztaltam. Ezt nem akartam. Egyszerűen csak így történt. Ezt adta Isten. Az Ő szentségének jelenlétében valósággal égettek a bűneim. Senki más bűneire nem tudtam gondolni. Csak a saját bűneimet láttam, amelyek nagyobb fájdalmat okoztak, mint bármilyen fizikai fájdalom, amit korábban megéltem. Valósággal kívántam meghalni. Mivel tudtam, hogy én magamat nem ölhetem meg, mert azzal sokkal rosszabb helyre kerülnék, mint ahol vagyok, sírva könyörögtem Istenhez, hogy öljön meg engem, szüntessen meg. Vegye el az életemet, hogy ne árthassak többé senkinek. Akkor életemben először megéltem a teljes bűnbánatot. És Isten nem ölt meg. Legalábbis nem úgy, ahogy én azt kértem. Álomban megmutatta, milyen meghalni, és hova akar engem vinni, miután véget ér a földi életem. És akkor indult az újjászületésem, amikor három hétig böjtbe helyezett, amikor még vizet is keveset ittam. Olvastam a János evangéliumát, és folytak a könnyeim, akkora szeretetet éreztem. Tehát ahhoz, hogy valaki megszabaduljon a lelkére tapadó bűnöktől, fontos tudnia azokról. Különben hogyan szabadulna meg? Ennyire egyszerű a bűntudat kérdése. Ehhez azonban szükséges látást kérnünk az Úr Jézus Krisztustól, mert csak neki adatott meg az a hatalom, hogy megnyissa az emberek szemeit arra a valóságra, amit korábban nem láttak.
És a bűntudat önmagában senkit sem ment meg. Mert egy dolog tudni a bűnről, más dolog megszomorodni a bűn miatt és őszintén megbánni azokat. Ami szintén lehetetlen a Szentlélek nélkül.
Láthatjuk, a mai világban mindenki a saját maga istene lett, mindenki azt csinál, amit akar. Bűntudat senkiben sincs, de bűn az van. És a bűn Jézus szavai szerint belülről kifelé szó szerint megrohasztja az embert.. Tehát a bűntudat olyan, mint a műszerfalon a piros lámpa. Aki annak a szálait leveszi, nem fogja zavarni annak fénye, azonban a motor olaj nélkül (kegyelem nélkül) le fog sülni, le fog égni… ugyanez történik az ember lelkével bűntudat nélkül. Ki van iktatva a piros lámpa, és azáltal úgy rombolja a saját lelkét, hogy nem is tud arról. Ekképp súlyos károkat szenved az ő lelke… ezt nevezi az írás kárhozatnak… nekem az Úristen többször megmutatta, hogy sokan olyan sokáig éltek már bűntudat nélkül, hogy valóságosan átlépték a menthetetlenség küszöbét. Annyira eltorzult a lelkük a bűntudat és a lelkiismeret kiiktatása által, hogy már nincs, amit megmenteni.
Elhiheted, hogy nem örömmel szemléltem ezeket a dolgokat. Főképp, amikor a valóságban, földi szeretteim tükrében kellett ilyent látnom.
Nagyon hülye hasonlattal élve. Ha a házban büdösség van, az ‘bűztudatot’ ébreszt bennem, és kinyitom az ablakot. De azt is megtehetem, hogy az orrom szaglósejtjeit valamivel eltompítom, pl parfümmel… és akkor már nem kell szellőztetnem, mert nem érzem a bűzt. Amúgy ezt tettem én hosszú éveken keresztül a lelkiismeretemmel. Teljesen elhallgattattam azt. Hogyan tettem ezt? Emberi jótékonysággal, humanizmussal, az elmém fejlesztésével, a gnózissal, különböző kalandokkal, testi élvezetekkel, fesztivál szervezéssel, bulikkal, testi örömökkel stb. Nekem nem volt bűntudatom, mert vagány, poénos srác voltam, aki a maga módján jó ember volt. Azonban Isten azt mondja, minden ember jó a maga szemében. De csak az kaphat valós képet a lelke állapotáról, aki Tőle kért látást a szemeire. Jézus még az apostoloknak is azt mondta, nem tudjátok, milyen lélek van bennetek. Magyarul, a legtöbb ember hazudik saját magának a lelke valósi állapotáról, és kerüli a lehetőséget, hogy Isten mutassa meg neki, miben van az ő lelke. Tehát a bűntudat kiiktatása, szó szerint a lélek elvesztésével járhat, ami nem megsemmisülést jelent, hanem egy brutális eltorzulást és gyötrődést. Ezt a húgom megélte, amikor egy héten keresztül bolyongott az erdőben éjjel nappal, amikor a rendőrség és a hegyimentők több napon át keresték őt mindhiába. Próbálta elvetni az életét, de még az sem sikerült neki. Amikor végül visszahozta Isten, és kivették a mentőből, az első szava az volt, hogy pokol… megélte a poklok poklát… mindezt annak következtében, hogy több, mint tíz éven keresztül szisztematikusan elhallgattatta a lelkiismeretét, eldobta a bűntudatot magától… azaz teljesen nem dobta el, mert mások bűneit mind számon tartotta, de az övéivel egyáltalán nem akart szembenézni. Sem az abortusszal, sem a paráznasággal, sem a nehezteléssel, semmivel. Tehát bűntudata mindenkinek van. Azonban, aki nem akar szembenézni a saját bűneivel, a másokéval fog foglalkozni. Ennek ellenére, ahogy az Úr Jézus mondja, amikor véget ér e földi élet, mindenkinek a sajátjaival kell elszámolni, nem a másokéval. És ezt éltem meg abban a szobában, ahol nem volt senki csak Isten lelke és én… és az én bűneim, amiket jó mélyre elástam, és lepleztem hosszú időn keresztül. Amúgy az apokalipszis szó jelentése lelepleződés. Az apokalipszis előbb utóbb mindenkivel megtörténik, bibliával, vagy biblia nélkül. Mindenkinek eljön az a pillanat, amikor már nem lehet tovább gyűjteni a szőnyeg alá. A napokban Olaszországban egy fiatal katolikus pap a reggeli szentmise előtt megölte magát. Az utolsó szavai azok voltak, hogy fogalmatok sincs mekkora gonoszság lakozik bennem. A húgom is ugyanilyen szavakat mondott több mint 10 év intenzív önmegváltás után, és folyton arról beszélt, hogy attól fél, hogy gyilkolni fog. Ezek a dolgok nem azért kerültek az ő szívébe, mert valaki bűntudatot keltett benne, hanem azért, mert saját megvallása szerint az élet ellensége volt egész életében, miközben ő azt hitte, az élet barátja. Ő valóságosan megláthatta, mi lakozik a kedvesnek, barátságosnak tűnő lelkében… és szinte belehalt ő és az ő ikertestvére, akivel naponta hosszú órákat töltöttek együtt mielőtt kezdetét vették a tragikus események.
Én nem szeretnélek sem téged, sem mást terhelni ezekkel a dolgokkal. Elfogadom, ha nem hiszed el, hogy a bűn az oka a bűntudatnak, amit mi sokszor a szeretet, a családiasság, és az együvé tartozás címszavakkal feldíszítve követünk el egymás ellen és Teremtőnk ellen.
Én nem tudok, és már nem is akarok erről senkit sem meggyőzni, mert engem sem ember győzött meg, hanem személyesen a Mindenható Isten, az Úr Jézus Krisztus. És hiszem, hogy Ő kijelenti az igazságot úgy a Bibliáról, mint a reinkarnációról, mint a bűntudatról mindenki számára, aki teljes szívével éhezi, és szomjazza az igazságot, amiért Ő az életét sem kímélte.
Amúgy csak röviden ki Jézus számomra? Krisztusi tudatosság volt valamikor, de ma már Megváltóm.
Mi ennek a jelentése?
Az, hogy megláthattam, milyen adósságot halmoztam az én bűneimmel embertársaimmal és Teremtőmmel szemben, amiért nekem a földi törvények szerint büntetés, sőt halál járt volna. Ugyanis voltak olyan bűneim is, amelyekért ma is halál jár bizonyos kultúrákban. Nyilvános kivégzés. Azonban én nem kaptam büntetést semmiért. Sem azért, hogy összefeküdtem a barátom párjával. Sem azért, hogy több lánynak elvettem az ártatlanságát, sem semmilyen hazugságomért, lopásomért… sem az istenkáromlásért, amit úgy követtem el, hogy nem tudtam róla. Semmiért nem voltam megbüntetve, mert az ártatatlan a kereszten azt mondta, hogy Uram, bocsáss meg neki, mert nem tudja, mit cselekszik, azután pedig azt mondta, elvégeztetett. Az adósság, az óvadék, a kártérítés, a váltságdíj, értem, bűnös emberért ki lett fizetve. És valóságosan levette bűneim terhét a hátamról. Nem azért, mert sokat olvastam, nem azért, mert sokat meditáltam, nem azért, mert sokat zarándokoltam, nem azért, mert jótékonykodtam, még csak nem is azért mert olvastam a Bibliát, hanem ingyen, kegyelemből, szeretetből, hogy éljek, mert tudta, hogy én nem tudom kifizetni a kártérítést a saját bűneimért.
Ezt mondja ő. Mit ér az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de a lelkét elveszíti? Avagy mit adhat az ember váltságul a saját lelkéért? Semmit…
Azért lett testté a Mindenható Isten Jézusban, hogy ő vegye fel a bűneimért járó büntetést, mert ha Ő nem veszi fel, akkor a bűneim miatti átok rajta marad a lelkemen… Tehát nem azért jött, hogy azt mondja, hogy a bűnnek nincs következménye. Jézus nem hazudtolta meg Isten, ószövetségben tett, kijelentéseit. Továbbra is azt mondja, a bűn zsoldja a halál. Aki bűnben marad, és minden figyelmeztetés ellenére az ő szava helyett a tévelygést választja, az továbbra is halálsoron van.
Viszont Ő a halálsort vállalta érted és értem, hogy mi ne kelljen elvesszünk amiatt, hogy eddigi életünk során az Ő szavába vetett bizalom helyett a tudatosságot, avagy a tudás fáját választottuk, a saját fejünk szerint éltük az életünket, és sok bűnt halmoztunk. Ő hajlandó mindenkinek egy szempillantás alatt levenni a terhet a hátáról. Nem a jó cselekedetekért, nem az általunk halmozott tudományokért cserében, hanem azért a belátásért, hogy nem Jézus Krisztusnak kellett volna szenvednie a kereszten, hanem nekem! Atyám könyörülj rajtam, mert nekem járt volna mindaz, amit az ártatlan helyettem elszenvedett!
https://kialtoszo.hu/omladozo-gyergyoi-tombhazak/
https://kialtoszo.hu/honnet-jott-a-hohullam/