Kedves gyergyóiak!
Fontos egy vallomással kezdenem ezt a nyílt levelet, hogy senki ne gondoljon rólam többet, mint ami vagyok, vagy mint aminek látnia kell engem annak érdekében, hogy egy tiszta képet kapjon az én szolgálatomról.
Bevallom nektek, hogy annak ellenére, hogy láttam dolgokat beteljesedni, amit előre megmutatott nekem a Mindenható Isten, néha még én is kételkedem abban, hogy Istentől vannak azok a képek, amit eddig közzétehettem. Sőt, van, hogy szinte remélem is, hogy nem Tőle van minden, amit az elmúlt időszakban láthattam arról a városközösségről, amely földi otthonomul szolgált több évtizeden keresztül. Ugyanis némely képek, amelyeket az Úristen megmutatott, igencsak rémisztőek, és én még a legrosszabb ellenségeimnek sem kívánom, hogy beteljesedjen rajtuk az, amit láthattam Gyergyószentmiklósról, és némely gyergyói polgártársamról, akiket álomban elém hozott az Ég és a Föld Teremtője, a mi Atyánk.
Tehát ilyen tekinteteben a kételkedő Tamásban és a Jézust háromszor megtagadó Péter apostol jellemében is magamra ismerek, mert én még azok után is nehezen tudok hinni, hogy az én testi szemeimmel láttam beteljesedni olyan dolgokat, amelyeket az Úristen előre megmutatott álomban.
És ami még ennél is rosszabb: a kétségen kívül kezd kialakulni bennem egy közömbösség is a polgártársak iránt, ugyanis némelyeket, akikről az Úristen képeket mutatott, személyesen is megkerestem, hogy elmondjam, mit láthattam, de a többség semmilyen reakcióval nem illette a megkeresésemet. Tehát, ha a megkeresettek reakciójából akarom megítélni az én szolgálatomat, a demokrácia elvei szerint, abból, hogy hányan fogadták hálával, és szívlelték meg szavaimat, amelyet Isten nevében szólhattam, arra a következtetésre jutok, hogy velem van a legnagyobb baj ebben a városban, amiért olyan dolgokat látok, amiket a legtöbben vagy nem látnak, vagy nem akarnak meglátni.
Ezen a ponton önkéntelenül is hivatkoznom kell Krisztus beszédére, aki azt mondja, hogy ne a látszat szerint ítéljünk, és azt is mondja, hogy ‘Menjetek be a szoros kapun. Mert tágas az a kapu, és széles az az út, a mely a veszedelemre visz, és sokan vannak, a kik azon járnak. Mert szoros az a kapu és keskeny az az út, a mely az életre visz, és kevesen vannak, a kik megtalálják azt.’
Ezek szerint Teremtőnk nem a demokrácia elvei és nem a többség véleménye szerint ítéli meg a világot és az életünket, hanem az Ő szava szerint, amelyet figyelmen kívül hagy, és valósággal szégyell a mai kereszténység.
Egyedül a város ellen
Néha úgy érzem, hogy (fizikailag) egyedül vagyok az egész városközösség ellen. Csakhogy én nem mint ellenség szólok kedves polgártársaimhoz, hanem mint barát. Én csak látszólag vagyok a közösség ellensége, mert folyamatosan arról beszélek, hogy az európai pénz, az európai jólét és az európai kényelem, amire mi egykor annyira vágytunk, nem oda visz, ahova bárki is szeretne menni, hanem hatalmas fájdalomba, lelki gyötrelembe, szenvedésbe és önpusztításba. Azonban mivel a legtöbben nagyon megszerették ezt a jólétet és a kényelmet, és azzal azonosulnak, ellenségként tekintenek rám, és a Mindenható Istenre, aki által szólhatok. Pedig nem én vagyok az igazi ellenség, hanem az az új európai értékrend, amelyet mindannyian megszerettünk, és amely valóságosan lélektelenné teszi mindazokat, akik azt a szívükbe fogadták.
Felhozok egy példát, hogy mindenki megérthesse, miről beszélek.
Amerika és Oroszország
Egyszer egy asztali társaságban, amelynek a legtöbb résztvevője a szüleim korosztályából való, szóba jött a két legnagyobb világhatalom, Oroszország és Amerika közötti konfliktus. A legtöbben Amerika mellett tették le voksukat, azt mondván, hogy most sokkal jobb, mint régen volt. Ugyanis a régi rendszerben szigorú szabályok voltak, és nem lehetett az embereknek csak úgy összegyűlni, és beszélni egymással, mert ha a hatóságok tudomást szereztek arról, annak súlyos következményei voltak. Erre én azt kérdeztem, mit gondoltok, mikor gyűltek gyakrabban össze az emberek egy meghitt beszélgetésre, mikor ragaszkodtak jobban egymás társaságához, mikor voltak segítőkészebbek? Akkor, vagy most? Erre mindenki azt válaszolta, hogy akkor.
Azután pedig azzal érveltek, hogy akkor nem volt szabad Istenről beszélni, sőt, némelyeknek még templomba járni is tilos volt. – Jelzem, hogy nem egy olyan beszélgetésről van szó, amelynek központi témája Isten, hanem átlagos, katolikus polgárok társalgásáról, akiknek nem szokásuk a hétköznapokban Istenről beszélni, vasárnaponként pedig nem szólnak bele a pap szavába. – Erre azt kérdeztem, hogy szerintetek, mikor beszélgettek többet Istenről az emberek, mikor ragaszkodtak jobban a templomba járáshoz, mikor voltak istenfélőbbek, erkölcsösebbek? Akkor, vagy most? Mindenki azt felelte, hogy akkor.
Ha ez így van, és teljesen nyilvánvaló, hogy ez a gazdag és kényelmes világ hatalmas károkat okozott az emberek lelkében, erkölcsi értékrendjében, mi az oka annak, hogy ők mégis jobban ragaszkodnak az Amerika által kínált szabadossághoz és jóléthez? Talán az, hogy hozzászoktak ahhoz, éppen úgy, mint ahogy az ember hozzászokik az alkoholhoz vagy más kábítószerhez, és végül nem tud lemondani arról. Azonban azt látjuk, hogy ezek a szokások hosszú távon súlyos, sok esetben megfordíthatatlan, károkat okoznak az embereknek. És, ahogy sokan ölni tudnának egy újabb adag kábítószerért, úgy elképzelhető, hogy sokan ölni tudnának azért, hogy megtartsák a modern világ által kínált anyagi jólétet és kényelmet, amely mint kábítószer van jelen az életükben.
Jézus Krisztus, akinek nevét és szavait szégyelli a modern ember, azt mondja, hogy ‘ha valaki fegyverrel öl, fegyverrel kell annak megöletni’.
A fent leírtakat összevetve arra a következtetésre juthatunk, hogy emberek sokasága a gyilkosság és az öngyilkosság felé tart anélkül, hogy tudna róla. Azáltal, hogy ettől a modern világtól káros szokásokat sajátított el, amelyekkel rombolja a testi és lelki egészségét, és amelyektől képtelen megszabadulni, mindenki halálsoron van. És mivelhogy én erről nyíltan beszélek, ellenségévé válok mindenkinek, aki túlságosan megszerette ezt a hirtelen jött gazdagságot és kényelmet, ami noha a biztonság és a jólét látszatával kecsegtet, hosszú távon megfordíthatatlan lelki és testi károkat okoz az embernek. Ugyanis, ha valakinek a lelke beteg, mert nem kap ‘mindennapi kenyeret’, lelki táplálékot, annak a teste is hamar megbetegszik, és elhal. Honnét tudom ezt? Az Úr Jézus szava által, aki ezt mondja: ‘A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit’. Tehát ha valakinek a lelke beteg, annak hamarosan a teste is beteg lesz. Ez volt az oka annak, hogy a COVID időszakban sok fiatal, egészséges testű sportoló is elveszett. Mert hiába egészséges a test, ha a benne lévő lélek ki van éheztetve, és beteg.
Némelyek, akik elkapták ezt a bizonyos ‘vírust’, vagy pedig a vakcina által meg lettek mérgezve, hiába voltak fiatalok, testileg egészségesek, nem tudtak ellenállni a mérgezésnek, és elvesztek. Nem segített sem a multivitamin, sem a lélegeztető gép, sem az orvosi ismeretség, sem a pénz, amiért egész életükben robotoltak. Árván hagyva gyermekeiket, özveggyé téve házastársaikat, távozniuk kellett az élők sorából. És ennek a legfőbb oka nem a vírus volt, se nem a vakcina, hanem a lélek fertőzöttsége, erőtlensége, betegsége, alultápláltsága.
Ha ezt az egy mondatot megértené, és megszívlelné valaki, megmenthetné a saját életét és a szerettei életére is jótékony hatással volna. ‘Az én beszédem lélek, és élet.’
A fenti kijelentést, miszerint a lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit, azzal fejezi be az Úr Jézus, hogy az én beszédem, amit mondok néktek, lélek és élet. Tehát azáltal gyógyulhatna meg a mi lelkünk, ha fogyasztanánk az ő beszédét. (Jn 6:63)
Az Ő szavai szerint, ha megismerjük, és megcselekedjük, amit Ő mond nekünk, kősziklára épül a mi házunk, a mi életünk. (Lk 6:48) És jöhetnek a pandémiák és a háborúk és azok hírei, biztonságban van a mi életünk, mert nem emberek szavára épül, hanem Teremtőnk örök érvényű beszédére. (Mt 24:35).
Ez az, amit sokan nem tudtak, és emiatt fiatalon el kellett vesszenek. Pedig Gyergyószentmiklós hallotta az én beszédeimet, és tudta, hogy én nem a magam nevében szólok, hanem Isten nevében. Ha nem is hitte, amit mondok, bárki megtehette volna, hogy alázattal fohászkodik a Magasságos Istenhez, a mi Atyánkhoz, hogy Ő mutassa meg, hogy amit szólok, az valóban tőle van, vagy csupán egy háborodott elméjű ember kitalációja az egész.
Meghalt a vakcinától
Tegnap beszélhettem egy gyergyói fiatalemberrel, aki miután felvette az első oltást, 5 perc múlva összeesett, és megállt a szíve. Defibrillátorral indították újra a szívét. Ezt követően pedig hosszabb ideig betegeskedett, míg végül megkönyörült rajta az Úristen, és meggyógyította őt. De miért gyógyította meg őt, és mást miért nem gyógyított meg? Erre a kérdésre is megkaptam a választ. Ez az ember egy percig sem tagadta, hogy az ő saját hibájából történt vele, ami történt. Nem hárított senkire, hanem azt mondta, hogy annyira fontos volt számára a németországi munka, és az azzal járó pénz, hogy annak ellenére, hogy a lelkiismeretében érezte, neki nincs szüksége arra az oltásra, felvette azt.
Azt mondja a Biblia, hogy az Úr a vesék és a szívek vizsgálója. Tehát tudja, kinek mi van a szívében. Ő látta, hogy ebben az emberen van annyi alázat, hogy nem fog hárítani, és be fogja látni, hogy a saját hibájából került abba az állapotba, amibe került, mert Isten szava helyett emberekre, és a pénz szavára hallgatott. Kívánom, hogy az Úristen adjon neki teljes testi és lelki gyógyulást, és helyezze bele a szívébe az igazság szeretetét, hogy többé soha ne kerüljön abba az állapotba, amibe került ama rossz döntésnek köszönhetően.
Már a pandémia kezdetétől fogva beszéltem arról, amit az Úristen álmokban mutatott, miszerint a vakcina méreg. És bár sokan hallották szavaimat, kevesen szívlelték meg. Voltak, akik röhögtek rajtam, mert azt hitték, meg vagyok zavarodva, hogy ilyeneket mondok. Viszont némelyek, akik azon szórakoztak, hogy megőrültem, már el vannak temetve.
Beszámolhattam néhány esetről, amelyek a környezetemből a tudomásomra jutottak, és amelyek azt igazolták, hogy a vakcina valóban méreg, ahogy azt az Úristen már a vakcinázás előtt megmutatta nekem és néhány barátomnak.
Hogy miért nem betegedett meg, és miért nem halt meg mindenki, aki felvette a vakcinát? Egyrészt azért mert nem volt egyformán ‘puskaporos’ az egész, másrészt pedig azért, mert akinek még nem járt le a kegyelmi ideje, annak az Úristen nem engedte, hogy meghaljon, mint ahogy ennek a gyergyói fiatalembernek sem.
A COVID időszak alatt a youtube állandóan törölte, és tiltotta a videóimat a WHO rendeleteire hivatkozva. Több alkalommal volt letiltva a csatornám. Ilyenkor csak a kialtoszo.hu oldalon, vagy pedig a régi, szabad gondolat youtube csatornán közvetítettem. A COVID időszakban Isten kegyelme által folyamatosan harcoltam elsősorban a saját lelkemért, másodsorban pedig azok életéért, akik meghallhatták általam a figyelmeztetést, és az Úristen életre hívó szavát. Ezzel párhuzamosan folyamatosan bizonyságot tettem arról is, hogy a Jóságos Isten csodákat és jeleket tett azokkal, akik hallgatták a beszédemet és a bizonyságtevők beszédeit. Határon innen és határon túl.
Némelyek épp arról számoltak be, hogy durván megbetegedtek a vakcinától, de miközben hallgatták a bizonyságtevők által közzétett tartalmakat, Isten teljesen meggyógyította őket. Sokan tudnak gyergyóban arról az esetről is, amikor a megvakult fiatalember szemét meggyógyította az Úristen azok után, hogy a gyergyói és az udvarhelyi szemorvos azt mondta, hogy többet sosem fog látni azzal a szemével. És sokan hallották a felesége történetét is, aki közel négy éve küzdött a vérrákkal, és akit az Úristen gyógyszerek nélkül gyógyított meg a vérrákból, miután hallotta azokat a beszédeket, amiket Isten kegyelme által szólhattam nekik. Amikor teljesen meggyógyult, 24500 euró értékben volt megmaradva vérrák elleni gyógyszer, amit ő elvitt a csíkszeredai onkológusnak annak bizonyságául, hogy őt a Mindenható Isten az Úr Jézus szava által meggyógyította a vérrákból. A megmaradt gyógyszereket le is fényképeztük, és a fénykép fel volt téve a facebookra, hogy lássa mindenki, hogyan gyógyítja a Mindenható Isten azokat, akik az Ő kezébe helyezik az életük fölött az irányítást.
Sajnos a valóság részét képezi az is, hogy némelyek, akik testi és lelki gyógyulást kaptak, miközben hallhatták az Istenről szóló bizonyságokat, miután véget ért a pandémia, hátat fordítottak annak, aki őket meggyógyította, és szégyellni kezdték az Ő nevét. De ez ugyanaz, ami Jézus idejében is történt, amikor Ő meggyógyított tíz leprást, de a tízből csak az egyiket érdekelte az igazság, a másik kilenc visszament a leprába.
Ugyanez történt Gyergyóval is, mert titkon sokan hallgatták, amit mondok, és a szívük mélyén érezték, hogy Isten által szólok, de amikor véget ért a pandémia, és visszajött a földi jólét és kényelem ígérete, hátat fordítottak Istennek, akitől ők is kegyelmet és oltalmat kaptak, hogy ne vesszenek el a rossz döntés következtében.
Ezt követően én továbbra is beszéltem, de miután az emberek visszakapták a régi életüket, és úgy tűnt, hogy véget ért a veszedelem, egyre kevesebben voltak kíváncsiak arra, amiről én beszélek, és egyre többen mentek vissza a régi életükbe ahelyett, hogy vágytak volna arra, hogy új életet kapjanak Istentől.
A templomi fellépés
Nehogy valaki egy pillanatig is azt higgye, hogy nekem volt kedvem bemenni a templomokba és a baptista gyülekezetbe, hogy figyelmeztessem az ott alvó embereket. Legszívesebben elbújtam volna, mint Jónás próféta, de a Féltőn Szerető Mennyei Atya nem engedte, hogy elbújjak. Böjtbe helyezett, és készített arra, hogy bemenjek ezekbe a vallási intézményekbe, és figyelmeztessen az ott lévő embereket.
A Szent Miklós katolikus templomban több száz ember hallotta a figyelmeztetést, miszerint egy olyan intézményt követnek, amely az elmúlt időszakban a vágóhídra és a halálba küldte szeretteiket, barátaikat, ismerőseiket azáltal, hogy Isten oltalma helyett az oltást hirdette. Elmondhattam, ha nem térnek meg a vallásos képmutatásból, és nem fordulnak személyesen Istenhez, az Úr Jézus Krisztushoz bűneik bocsánatáért, és az újjászületés ajándékáért, el fognak veszni, mert ami ezután jön, az sokkal borzalmasabb. mint a COVID és az első két világháború együttvéve. És aki nincs újjászületve, és nincs személyes kapcsolata az Élő Istennel, nem fogja hallani az Ő szavát, ezért kénytelen lesz továbbra is embereket követni, és el fog veszni. Éppen úgy, mint ahogy a COVID-ban történt azokkal, akik Isten féltő figyelmeztetése helyett emberek szavára figyeltek. Politikusok, vallási vezetők, énekesek, színészek, celebek és influenszerek szavára, akiket elsőként kebelezett be a COVID gépezet.
A Pál Feri előadáson pedig ezerötszáz ember hallotta, hogy az a szellemiség, amit Pál Feri hirdet, nem Istentől, nem az Úr Jézus Krisztustól van, hanem e világ urától, aki fülnek tetsző beszédekkel valósággal lezüllesztette az egész emberiséget. Az előadás végén hangosan kiáltottam, és amikor jöttek kifelé az emberek, hangosan beszéltem hozzuk, figyelmeztetve őket arra, hogy ez az előadás csak arra volt jó, hogy benne tartsa őket a bűneikben, a betegségben, a gyógyszer függőségben, és megakadályozza őket abban, hogy valamiképp meghallják az Élő Isten életre hívó szavát.
Emlékeztettem őket arra, hogy nemrég a székelyeknek nem volt más életmód tanácsadójuk, mint a mint az Úristen, aki ma is ingyen adja minden igazság szeretőnek a legjobb tanácsokat. És akkor az emberek egészségesek voltak, szerették, tisztelték, és becsülték egymást, de amióta pénzen megvásároljuk a poénos hazugságokat egy olyan embertől, aki papnak vallja magát, azóta úgy hullunk, mint a legyek. Némelyek meghallgatták, amit mondtam, de a többség széles ívben kikerült, mintha összefostam volna magam, vagy leprás lennék. Még meg is akartak verni azokért a szavakért, amiket szólhattam.
Hiába mondtam, hogy az igazság, amely gyógyít, és életet ad, ingyen van, és amire kiadták az 50 lejt, az maga a vírus, a lélek vírusa, amely hosszú távon súlyos szenvedést hoz mindenkire, aki befogadja, jóformán senki sem hitt nekem.
Utólag hallottam egy barátomtól, hogy néhány ismerőse, akik részt vettek azon az előadáson, már el vannak temetve. Tehát beigazolódott, hogy a poénos Pál Feri igazság csak arra volt elegendő, hogy benne tartsa az embereket az ébren alvásban, a bűnben, és a hazugságban, ami bentről kifelé rohasztja meg az embereket.
A gyergyói Szent István templomban, amikor hangosan szóltam, hogy veszély közeleg, és elmondtam, hogy fontos az embernek újonnan születni a bűnei bocsánata, a lélek megtisztulása és Jézus beszédének ismerete által, különben nem hallhatja Istent, és nem kapja meg az ő oltalmát, egy ember unottan legyintett, és kiment a templomból. Nemsokára a facebook elém dobta az ő gyászjelentőjét.
Öngyilkossági kísérletek
A sógorom is számon kért. hogy mikor fognak bekövetkezni azok, amiről beszéltem, ezáltal azzal vádolva engem, hogy nem Istentől szólok. Egyszerűen csak azt mondtam neki, hogy muszáj megvárjuk a katasztrófát, azt hogy embertársaink tömegesével elpusztuljanak, hogy végre feleszméljünk, hogy Isten figyelmeztet, és ítélet alatt a világ? Másképp nem fordulunk Istenhez kegyelemért, bűneink bocsánatáért?
Mi van, ha amiről beszéltem, épp a te házadban fog kezdődni, és nem egy távoli országban? Én akkor nem tudtam, mit beszélek. Az Úristen őket többször figyelmeztette. Szólt hozzuk álomban, szólt hozzuk általam és más barátaik által is. De rossz néven vették a figyelmeztetést, és tavaly februárban a mélyre elásott, meg nem vallott bűnök miatt, és Isten féltő figyelmeztetésének elutasítása miatt elkezdődött a családi tragédia, amelyről Isten parancsára az interneten is írhattam.
Azonban Isten kegyelmes volt, mert nem engedte meg, hogy bárki is elvesszen. A húgom öngyilkossági kísérlete meghiúsult. A Jóságos Isten a másik húgomat is épen és egészségesen hozta vissza az erdőből, és noha ő is próbálkozott az öngyilkossággal, neki sem engedte, hogy elvesse az életét. Az Úr Jézus véréért, és az értük imádkozókért megkímélte az életüket, de mint tudjuk a kegyelmi idő előbb vagy utóbb lejár, és mindenkinek számot kell adni arról, hogy mit kezdett a földi életével és azzal a kegyelemmel, amit Istentől kapott azok után, hogy nem engedte őt elveszni.
Az Úristen ugyanis mindenki számára felkínálja az ő segítségét, de senkire sem erőlteti rá. Ekképp mindenki szabadon eldöntheti, hogy elfogadja Isten ajánlatát, az Ő életre hívó szavát, és azáltal meggyógyul, vagy pedig elutasítva azt, tovább folytatja az útját a feneketlen szakadék felé. Saját bevallásuk szerint mindkét húgom betekintést nyert a pokolba. A szomorú történések során tudomást szerezhettek arról, hogy a test halálával nem ér véget az élet, és egyáltalán nem mindegy, hogy mit visz magával az ember, ha eljön számára az utolsó óra.
Isten az én földi családomnak megkegyelmezett. Hogy mi élünk, vagy pedig visszaélünk ezzel a kegyelemmel, az a mi döntésünk.
Némelyek azzal vádoltak, hogy miattam történt a családommal, ami történt. Ehhez csak annyit fűzök hozzá, hogy a tragédiát megelőző hónapokban jóformán még csak nem is találkoztunk. Miután tudomásul vettem, hogy őket nem érdekli, amiről beszélhetek, elfogadtam a döntésüket, de nem is kaptam békességet arra, hogy megkeressem őket bármivel is. Az ikrek azonban hosszú órákat töltöttek együtt naponta, amely során az a szellemiség, ami a modern spiritualitás által Júlia húgomat foglyul ejtette, akadálytalanul végezhette a pusztítást a másik húgom életében és családjában is, míg végül bekövetkezett az összeomlás. Ennek csak annyi ‘haszna’ volt, hogy bizonyos rejtett bűnök, amelyekkel szabad utat engedtek annak a szellemiségnek, amely az életükre tört, a felszínre jöttek, és lelepleződtek. Azonban azt, hogy őszinte megbánás, tisztulás, és szabadulás történt-e, csak Isten tudja. Én azt gyanítom, hogy nem történt ilyen, ugyanis ha történt volna, akkor beszéltek volna, és szüntelenül beszélnének arról. Ahogy Jézus mondja, kijönnének a világosságra, hogy azáltal mások is esélyt kapjanak arra, hogy elkerüljék azokat a szenvedéseket és tragédiákat, amelyeknek titkos bűneinkkel, káros szokásainkkal és szenvedélyeinkkel engedünk szabad utat az életünkben.
Mint ahogy nemrég mondhattam, a bűntudat önmagában senkit sem képes megszabadítani. Ahhoz, hogy valaki szabaddá váljon, nem elég tudnia a lelkét uraló bűnről, hanem fontos őszintén megbánnia azt, és megtisztulnia abból, ami Isten nélkül nem lehetséges.
Az teljesen biztos, hogy valódi gyógyulás, és szabadulás nem lesz senki életében mindaddig, amíg Isten kegyelme által beszélni nem kezd, és nyilvánvalóvá nem teszi, hogy mi történt vele, és mi okozta a nem kívánt történéseket. (Jak 5:16)
A húgom öngyilkossági kísérlete után városunkban egy másik fiatal anyuka is megkísérelte eldobni az életét. Azonban számára már nem volt hosszabbítás. Senki sem tudja a tragédia okát, senki sem beszél arról. Ezért könnyen meglehet, hogy az ő tragédiájának oka mélyen elrejtve jelen van más anyukák és apukák szívében is. De ha senki sem beszél, ha mindenki rejtőzködik, ez az ok továbbra sem lesz megnevezve, és nem lesz kimondva. Ezért szabadon fogja szedni az áldozatait egész addig a pontig, amíg az érintett közösség tagjai úgy nem döntenek, hogy megtörik a csendet, és Isten kegyelme, féltő szeretete által kimondják azt, amit mindenki elhallgat.
Ugyanis, amíg az érintettek hallgatnak, nem tesznek mást, mint a hallgatásukkal egyetértenek a pletykákkal, a hamis feltételezésekkel, a hazugságokkal, amelyek az ördögnek és a halálnak kedveznek, nem pedig Istennek és az életnek. Amikor az Úristen azt a parancsot adta, hogy írjak meg mindent, amit Ő mutat nekem a családi tragédia kapcsán, már olyan pletykákat terjesztettek, miszerint a húgom véletlenül esett bele a Marosba. Ilyen a tömegszellem, amely nem leleplezi, hanem leplezi, eltakarja a hazugságot és a bűnt, hogy az szabadon pusztíthasson.
Teljes meggyőződésem, hogy valódi gyógyulás nem lesz sem az én családomban, sem máshol, ahol az emberi megoldásokat választják Isten kegyelme és szava helyett, ahol a hallgatást választják a beszéd helyett. Maradnak a pszichiátriai szerek, a pótcselekvések, a kínos kompromisszumok, és a lélek titkos, hosszan tartó gyötrődése az igazság kimondása általi szabadulás, és a lelki béke helyett, amelyet Isten ajándékba ad mindenkinek, aki az egyenes utat választja.
Mint tudjuk, mindannyian a színlelés, a leplezés és a képmutatás mesterei vagyunk, és a legtöbben ebbe a színlelésbe, leplezésbe és képmutatásba fognak belehalni, mert fontosabb számukra a büszkeség, az emberekkel szembeni megfelelési vágy, mint az igazság felvállalása, az Élő Isten szava, ami valóságosan szabaddá tesz.
Ezt mondja Giuseppe Moscati, aki szabad lélekkén végezte be földi életét:
‘Szeresd az igazságot, mutasd meg, hogy milyen vagy, színlelés, félelem és óvatosság nélkül. Ha az igazságért üldöztetés lesz a részed, fogadd el. Ha megkínoznak érte, viseld el. És ha az igazságért fel kell áldoznod önmagad, az életed, légy erős az áldozatban.’
Ezek pedig az Úr Jézus szavai:
‘A mit néktek a sötétben mondok, a világosságban mondjátok; és a mit fülbe súgva hallotok, a háztetőkről hirdessétek.’ Mt 10:27
Gyergyói közélet
A családi tragédiát követően újabb figyelmeztető álmokat kaptam a gyergyói közösséget illetően, amiket rendre megosztottam írás, és hanganyagok formájában.
Az első címe: Figyelmeztetés Gyergyónak
Anélkül, hogy foglalkoztam volna a gyergyói közéleti dolgokkal, az Úristen több alkalommal elém hozta a mostani polgármestert. A választások előtt nyílt levelet írhattam neki, amelyet ő akkor (még) hálával fogadott. Ekképp a választások után nyilvánvalóvá vált, hogy az előtt, Aki nekem az álmokat adja, nem volt titok, ki lesz a polgármester.
Nemrégiben a mi Atyánk megmutatta, hogy a jelenlegi polgármester kinek adta át a város kormányzását. Az arról készült írásban, egyszerűen, részletesen és következetesen kifejtettem, hogy ki irányítja a várost, és annak mi lesz a következménye.
Címe: Nyílt levél/figyelmeztetés a polgármesternek
Azt követően Isten megmutatta, mi okozta a parajdi katasztrófát, és mi annak az üzenete.
Címe: Parajd üzenete a világnak
Később a Bagossy Brothers zenekarral kaptam figyelmeztető álmokat, amelyekben az Úristen megmutatta, hogy milyen szellemiséget képviselnek, és közvetítenek rajongóik irányába, és hogy az a szellemiség hova vezeti az embereket. Ezeket rendre megosztottam velük. Két alkalommal személyesen is beszélhettünk erről a zenekar gitárosával. És nem volt kétségem afelől, hogy érti, amiről beszélek. Azonban az értés sajnálatos módon nem jelenti azt, hogy el is fogadjuk azt, aminek értelme van, és nemet mondunk az értelmetlenségre.
Legutóbbi figyelmeztetések, amelyeket a Bagossy Brothers kapcsán kaptam:
Bagossy Brothers és a darazsak – amelyben azt láthattam, hogy darazsak támadták meg azokat az embereket, akik a Bagossy Brothers koncerten önfeledten buliztak.
Elhagytam a Bagossy Brothers Companyt, amelyben Teremtőnk megmutatta, hogyan látja ő azt a jótékonysági koncertet, amelyet a csíksomlyói nyeregben szerveztek.
Ezen hanganyagok bármelyike egymagában bőségesen elég kéne legyen arra, hogy a hallgató megértse, mekkora veszélyben van a világ, és melyik az egyetlen menekülési út. Azonban az igazság szeretete nélkül mindkét hanganyag bolondság, és azt a benyomást kelti, hogy a beszélőnek elmentek otthonról.
Kérlek, ne feledjétek, hogy a legutóbbi veszedelem is hirtelen támadt, ami emberek sokaságát vitte a halálba. És némelyek akkor is csak nevettek azon, hogy egyesek Isten nevében próbálják figyelmeztetni embertársaikat a közelgő veszedelemre.
Amiről írt Pál apostol, a szemünk láttára több ízben beteljesedett:
„Mert a mikor ezt mondják: Békesség és biztonság, akkor hirtelen veszedelem jön rájok, mint a szülési fájdalom a terhes asszonyra; és semmiképen meg nem menekednek.” 1 Thess 5:3
A csíksomlyói jótékonysági koncert után pedig arról beszélhettem, hogy mit tett az RMDSZ az erdélyi magyarsággal, és milyen lett volna a magyarok élete az RMDSZ nélkül.
Címe: Maroknyi székely porlik, mint a szikla
Ez csupán néhány jelentősebb figyelmeztetés, amit az elmúlt időszakban kaptam a Jóságos Isten kegyelméből. Akit érdekel, elolvashatja, illetve meghallgathatja a mellékelt hivatkozások alatt lévő tartalmakat.
Omladozó gyergyói tömbházak
Most pedig röviden az éjszakai álom.
Azt a tömbházat láttam, amelyben lakunk, amely külsőképpen nagyon jól néz ki, hisz nem rég lett felújítva európai standard szerint. Viszont, akik ott laknak, tudják, hogy a felszíni burkolattal milyen repedések lettek eltakarva.
A tömbházat hátulnézetből, a felújítás előtti állapotában láttam. A teraszok olyan állapotban voltak, hogy aki azt látta, arra gondolhatott, bármelyik percen leszakadhatnak. A szomszédomat, M. Hubát láttam, aki valahonnét nagyon messziről hozott olyan kellékeket, amelyekkel elvileg meg lehetett volna erősíteni a teraszokat, hogy ne szakadjanak le. Én pedig úgy döntöttem, hogy segítek neki a javításban. Azonban, amikor a kezembe vettem azokat a kellékeket, amelyekkel meg akarta erősíteni a tömbház falait, azt láttam, hogy valami nagyon gyenge anyagból készültek. Alig értem hozza, máris szétesett, darabjaira hullott. Valójában olyan volt mint a hungarocellnek nevezett szigetelőanyag, ami csak arra alkalmas, amire használjuk: a felszíni hibák eltakarására, kijavítására. Viszont az épület tartóelemeinek megszilárdítására teljességgel alkalmatlan.
Ennyi volt az első álom. Mielőtt elmondom a kapott megértést, az álmokról szeretnék szólni röviden:
Az álmokról röviden:
- Az álmokat az Úristen adja. Nem csupán a szépeket, hanem a csúnyákat is.
- Az álmok allegóriák, képes beszédek. Olyanok, mint Jézus idejében a példabeszédek, amelyek által Teremtőnk fontos tanítást vagy figyelmeztetést közöl azzal a személlyel, aki azt kapja.
- A legtöbben azért nem kapnak álmokat Istentől, mert lecserélték a Tőle jövő álmokat az ‘ördögtől’ jövő álmokkal. Na de melyek az ördögtől jövő álmok? Azok, amelyeket a média, a televíziók, a számítógépek és a telefonok képernyői helyeznek bele az ember fejébe.
Egyszerű példa. Gyermekkoromban éjszakánként sok álmot kaptam. Rendszerint repültem. Ezáltal már gyerekkoromban jelezte a Jóságos Isten, hogy egy elbukott világban élünk, és sokkal többre hívattunk, mint amit az ötérzéki valóságban tapasztalunk. Bármilyen szépek is voltak a nappalok, az éjszakai álmok mindig szebbek voltak, és nagyobb szabadságot éltem meg álomban, mint napközben.
Azonban, amikor találkoztam az első képregényekkel, magazinokkal, könyvekkel, később pedig az amerikai filmekkel, az Istentől kapott képek elhalványultak, és azok a képek, amelyeket emberek, és emberi eszközök közvetítettek felém, megélénkültek. Egyre kevesebb álmot kaptam éjszaka, és egyre több képet fogadtam be kintről. Kintről tanultam meg, hogy milyen az én kedvenc autóm, motorkerékpárom, milyen a női ideálom, kedvenc küzdősportom stb.
Többek között én is megkívántam a Hollywood által közvetített amerikai álmot, amiről elhittem, hogy az az én saját álmom. Akkor még nem láttam, hogy amit én a saját álmomnak hiszek, kívülről van belém ültetve. Csak később értettem meg, hogy mi történik az emberekkel, és mi az oka annak, hogy úgy szaladnak, mint a mérgezett egerek, és hajtanak, hogy megvalósítsák azokat az álmokat, amelyeket az újabbnál újabb divathullámok, és a média helyezett bele az ő fejükbe, és amelyek elrabolják tőlük az Istentől jövő álmokat. Annak oka, hogy újból vannak álmaim, az, hogy az Úristen lehajolt értem nyomorúságomban, és elhívott, hogy ismerjem meg az igazságot. És mint ahogy meg van írva a Bibliában, Ő ad álmokat és látásokat minden egyes gyermekének, akik életükben egyszer teljesen őszintén kimondták, hogy ‘legyen meg a te akaratod’, és azáltal visszaadták az életük felett az irányítást Isten kezébe. Ehhez azonban fontos, hogy az ember meglássa, hogy az irányítás sosem volt az ő kezében, még akkor sem, amikor azt gondolta, hogy ő most már a maga ura. Hisz az álmokat, a víziókat, a vágyakat és az álmok elérésének módozatait mind kintről, más emberektől kapta: A szüleitől, a tanároktól, a vallásból, a társadalmi szokásokból, a hagyományokból. És utóbb pedig a telekommunikációs eszközök képernyőiről. Ezeket a képernyőket Jézus úgy nevezi a Jelenések könyvében, hogy a fenevad képe, a fenevad szája, amely megmondja mindenkinek, mit kell gondolni az életről, az életcélokról, a szeretetről, az egészségről. De még azt is meghatározza, mit kell gondolnod Istenről. Ebben, mint tudjuk, az iparosított spiritualitás, a vallási intézmények vállalnak jelentős szerepet. Tehát, ha valaki egy picit is elgondolkodik ezeken a dolgokon, könnyen megláthatja, hogy ő sosem volt a maga ura, mert minden gondolata, minden vágya és kívánsága külső hatások által lett generálva, és fenntartva. És ahhoz, hogy ez megváltozzon, szükséges, hogy az ember a szó legszorosabb értelmében feladja, Teremtője kezébe helyezze a kontrollt, amikortól kezdve az Úristen eltörli a hazug, kintről generált álmokat, és helyettük ad belső álmokat, amelyek egyenesen Tőle jönnek közbenjárók nélkül, Lélektől lélekig. Ahogy Jézus fogalmaz, a mennyek országa tibennetek van. Természetesen csak akkor, ha vágytok arra, hogy Isten visszavegye az életetek fölött az irányítást, és a külső, hazug álmokat lecserélje, belső, igaz álmokra, amelyek nem a testet építik, ami rothadásra van ítélve, hanem a lelket, ami örök életű. És ezt a lehetőséget bárki megkaphatja Istentől, aki kívánja letenni a hazug álmait az Úr Jézus kezébe, és gyermeki alázattal kéri, hogy ő újjá tegyen mindent az Ő lelkében és életében, mert csak neki adatott meg ez a hatalom. Ennyit röviden az álmokról.
És most térjünk vissza az éjszakai álomra, és annak jelentésére.
A tömbház a tömeget, a tömegszellemet, a csordaszellemet jelképezi, ami a tömeg sorsára juttatja azokat, akik abban hisznek. A tömegszellem bibliai megfelelője Sátán, ördög, Antikrisztus stb.
Ő az, akit Jézus legyőzött a kereszten, amikor önként vállalta a szenvedést a bűneinkért, és harmadnapon feltámadt. A tömegszellem az, ami megkötözi, rabigában tartja, és a veszedelembe viszi az embereket. Mivel a tömegszellem hazugság, nem kap Istentől áldást, ítélet alatt van. Ezért csak úgy maradhat fenn, ha az emberek éltetik, táplálják őt. Erre mondja Jézus, hogy a fenevad vala, és nincs, noha van. Jel 17:8
A tömegszellemet, a tömbházat, az ördögöt minden egyes ember élteti, aki nem a Magasságos Istentől kapja az álmait, és a tanítást, hanem a képernyőkről, és más emberektől: vallási és politikai vezetőktől, celebektől, színészektől, énekesektől, influenszerektől, életmód tanácsadóktól stb. Magyarul az úgynevezett Sátán a tömeggondolkodás által megtévesztett emberek életenergiájából tartja fenn magát, akik folytonos késztetést éreznek arra, hogy megjavítsák, és felújítsák az omladozó épületet, ami jelképesen ugyanaz, mint az ószövetségi Bábel torony. Azonban ebben az álomban az Úristen azt mutatja, hogy ez az épület mindenképp össze fog omlani, mert hazugságra épül, és az építőanyag, amivel fel akarjuk újítani, és meg akarjuk erősíteni, olyan, mint szél ellen a pókháló. A konstrukció, amit mi a hamis, amerópai álmokra az emberi összefogás erejével építettünk, össze fog omlani, bármennyire is próbáljuk megjavítani, életben tartani azt. Az egyedüli kérdés az, ami a lerombolt new yorki ikertornyok esetében is volt: Ki hallja meg a hívást, ki jön ki időben, és ki marad bent, amikor az összeomlik?
Az ember, akit az álomban láttam, gyermekkori játszótársam, barátom. Hosszú éveken keresztül együtt rúgtuk a bőrt, és lábvoléztunk.
Miután hazajöttem Amerikából, és megjelent bennem a tenni akarás a városért, a jelenlegi polgármesterrel együtt őt is megszólítottam, hogy fogjunk össze, és fiatalokul mutassuk meg, hogy törődünk mi a várossal. És elkezdtünk szervezkedni, tanácskozni, fórumozni, jótékonykodni stb. És még a politikába is belementünk. (Olvasd visszafelé azt a szót, hogy politika, és megérted, miről szól a tömegszellem.)
Nekem nem volt hosszas a politikai pályafutásom, mert valamikképp már akkor jelzett a Lélek, hogy amit keresek nem a politikában van. A lelkületét, az erkölcsiségét és eszközeit tekintve semmiben nem különbözik a jobb oldal a bal oldaltól. Emlékszem, hogy egy ember azt mondta nekem, hogy minden szűzlány, aki bekerül a bordélyházba előbb-utóbb elkurvul. Tehát az az elv, hogy bemegyünk a rendszerbe, hogy bentről megjavítsuk azt, illúzió. Ezt a valóság is igazolja, hisz rendszerint minden jó szándékú fiatal, aki bekerül a városvezetésbe, vagy az országházába, hamar elveszíti nemes céljait, és meghasonulva önmagával, adoptálja az ottani normákat.
Sajnos a kedves szomszédom, a gyermekkori játszótársam, és a másik barátom, aki most polgármester, ott maradtak, ahova annak idején én invitáltam őket, és azóta is javítani akarják a javíthatatlan. Számos álmot kaptam mindkettőjükkel. És többször megkerestem őket, hogy elmondjam, amit a mi Atyánk, a Magasságos Isten mutatott, akinek a nevében szólhatok már több, mint tíz éve. A város polgármestere először hálával fogadta, és megszívlelte, amit mondhattam, de később elfordult Attól, aki őt a polgármesteri székbe helyezte. Erről szól a ‘Nyílt levél/figyelmeztetés a polgármesternek‘ című írás. A gyerekkori játszótársam, aki tudtommal szintén benne van a várostanácsban, pedig kategorikusan elutasította minden megkeresésemet. Bevallom, kínos érzés arra gondolni, hogy én is bűnrészes vagyok abban, ami most velük történik. Nyomorultnak és tehetetlennek érzem magam, azt látva, hogy abban a pozícióban már nem érdekli az embert, hogy mi az Isten akarata. Én akkor nem tudtam, mit cselekedek, most pedig már nem igazán számít, amit mondhatok, még annak ellenére sem, hogy amikor szólok, Isten nevében szólok, aki az én Teremtőm, az ő Teremtőjük, a mi Atyánk. Ha testi gondolkodással szemlélem azt a jelenséget, ami vagyok, azt kell mondjam, hogy valószínűleg én is hasonlóképpen reagálnék rá, mint ahogy ők reagálnak. A mai világban, mivel az emberek nem ismerik a Bibliát, aki Isten nevében szól, az vagy pap, vagy szélhámos. Kevesen tudják, hogy Teremtőnk Jézus szavai által azt kéri mindenkitől, aki megismerte az igazságot, hogy az Ő nevében, az Ő szavára hivatkozva, Szentlélek által szóljon, amikor szót kap Istentől. Erről szól Ezékiel próféta könyvének 33. fejezete. Tehát az Isten nevében szólás nem csupán az én kötelességem és elhívásom lenne, hanem mindenkié, aki azt állítja magáról, hogy istenfélő ember, és ismeri az igazságot. Aki pedig nem teszi ezt, nyilvánvalóan meg sem ismerte az igazságot, mert az igazság sem Krisztus előtt, sem Krisztus idejében, sem Krisztus után nem rejtette el magát, hanem kijött a világosságra, hogy azáltal a vakok szemei és a süketek fülei megnyíljanak.
Az én nyomorúságom és szomorúságom pedig abból származik, hogy láthatom, hogy az ember nem tudja helyrehozni azt, amit elrontott. Azt a kárt, amit okoztam embertársaim életében, én helyrehozni nem tudom. Csak azt mondhatom, hogy Uram, irgalmazz, és ezzel egy időben pedig megteszem, amivel az Úristen megbíz, azzal az őszinte reménységgel, hogy a munka nehezét továbbra is Ő végzi, mert embernek lehetetlen az általa elkövetett hibákat helyrehozni.
Más szóval a közösségünkben és személyes életünkben lévő Bábel tornyokat könnyebb felépíteni, mint lebontani. Ugyanígy sokkal könnyebb meggazdagodni, mint megszegényedni, és könnyebb okossá és intelligensé válni, mint megszabadulni a fölösleges tudománytól, és gondtalanná válni.
Hiszem, hogy Jézus Krisztus erre mondta, hogy embernél lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. Ekképp az embernek is csak úgy lehetséges, ha megkapja Istentől. De hogyan kapná meg tőle, ha nem fordul hozzá, és nem vágyik arra, hogy Ő visszavegye teljes mértékben az élete felett az irányítást?
Mit mondhatnék még erről az álomképről? Talán csak annyit, hogy ha Isten nem könyörül rajtuk, gyerekkori barátaim örökre rabja maradnak annak a Bábelnek, amelynek építésére én invitáltam meg őket.
A következő álomképben egy Svédországban élő gyergyói polgártársamat láttam, akiről az Úristen szintén mutatott álomképeket, amelyeket megoszthattam vele. Ez az ember a másik kettővel ellentétben nem lett a gyergyói közélet jeles, köztiszteletnek örvendő szereplője. Őt annak idején nem szerveztem be sem a Gyergyói Fiatal Fórumba, sem az akkor újonnan alakuló politikai szövetség megbeszéléseire nem hívtam el. Azonban, amikor megkerestem azzal, hogy az Úristen álmot adott, amelyben őt is láttam, örömmel fogadta, és megszívlelte, amit mondhattam. Az éjjel pedig azt láttam, hogy a kedves feleségével nálunk vannak, és szerre elmentek a mosdóba, ami lelki értelemben is a tisztulást jelképezi. Talán ők elfogadták az Úristen kezéből a meghívót, és vállalják a szembesüléseket, a bűneik bocsánatát, és a tisztulás lehetőségét Isten lelke és megigazító kegyelme által. Kívánom, hogy így legyen!
A hatalmas szőnyeg, amelyet sokan tapostak
Kaptam egy harmadik álomképet is, amiben azt láthattam, hogy egy hatalmas szőnyeget akartam kirázni, de nem volt, aki segítsen. Ez a svédországi ismerős megfogta, de nem tudtuk kiporolni. És végül az édesanyám fogta meg a másik végét, és ketten együtt ráztuk ki.
Írás közben azt a megértést kapom erről a képről, hogy a szőnyeg alatt sok minden felgyűlt mindenhol. Úgy közösségi, mint családi és egyéni szinten. És azt a szőnyeget fontos kiporolni ahhoz, hogy új alapokra helyezzük az életünket, vagy annak hátralévő részét.
Magyarul a szőnyeg alatt lévő mocsokkal, a szívünk mélyén elrejtett bűnökkel fontos szembesülni, amíg még nem késő, és végérvényesen megszabadulni az Úr Jézus kegyelme által. Hisz Isten azért lett testté őbenne, hogy helyettünk magára vegye a bűneinkért járó büntetést. Ugyanis, mint tudjuk, a bűn zsoldja, következménye a fájdalom, betegség és a halál. Tehát a bűn büntetést von maga után, akár hiszünk benne, akár nem. Isten tudta, hogy nekünk nem lesz, miből kifizetni a bűneink által halmozott adósságot, ezért meghozta értünk a tökéletes egyszeri áldozatot, amikor Jézusban testté lett, és elszenvedte azt a megaláztatást, azokat a kínokat és azt a halált, amely a bűnözőknek jár. Végül pedig azt mondta, hogy elvégeztetett. Az óvadék, a kártérítés, a váltságdíj ki van fizetve minden egyes emberért, aki hajlandó belátni, hogy hatalmas adósságot halmozott a bűneivel, amit ő képtelen kifizetni, és ami őt a halál felé taszítja. És kimondja, hogy neki is szüksége van Isten könyörületére, arra a szent vérre, amely által Isten megbocsátja, és eltörli az ő bűneit. Ahogy mondja Jézus, kérjetek (látást, szembesülést, bocsánatot, új értelmet, új szívet, új lelket) és adatik néktek, mert aki kér, mind kap! És aki megkapta a bűneivel való szembesülés lehetőségét, avagy a bűntudatot, majd az őszinte bűnbánat ajándékát, annak Isten eltörli a bűneit. Ahogy mondja az írás, olyan messzire hajítja azokat, amilyen távol van kelet nyugatról, és soha többé meg nem emlékezik azokról. Ráadásul pedig a szívébe helyezi az igazság, az Ő szavának szeretetét, ami hátralévő életében megóvja, hogy visszaessen oda, ahonnét kiszabadította őt a Mindenható Isten. Tehát nem kell minden héten elvinni a gyóntatószékbe a bűnöket, mert amit Isten elvesz, örökre elveszi, ha hűségesek maradunk az Ő szavához.
Az, hogy édesanyámmal poroltuk a szőnyeget, azt jelenti, hogy az Ő alázatosságán keresztül Isten használta őt arra, hogy mellettem maradjon ezen az úton. A szégyenből, a megaláztatásból, a pletykákból, amelyekkel engem céloztak, amiért felvállaltam ezt az utat, neki is bőségesen kijutott.
Egyébként pedig fizikai értelemben nagy mértékben ő is felelős azokért a kemény szavakért, amelyek az én irányomból érték a gyergyói közösséget az elmúlt években. Ugyanis amikor még csak négy hónapos magzat voltam az ő méhében, úgy döntöttem, hogy nem várom ki a kilenc hónapot, és kijövök ebbe a világba. Volt, aki arra biztatta, hogy ha elindultam, akkor engedje, hogy jöjjek. Ez azonban az én halálomat jelentette volna. De ő úgy döntött, hogy nem emberekre hallgat, hanem Istenhez fohászkodik, hogy megkímélje az életemet. Édesanyám egyezséget kötött a Magasságos Istennel, hogy amennyiben megkíméli az éltemet, felajánlja azt az Ő kezébe. Így történt az, hogy a nagyanyám, aki arra biztatta őt, hogy menjen bele a vetélésbe, miután megszülettem, azt akarta, hogy katolikus pap legyek, mert volt még pap a Bodó családban, aki tudtommal nem sokáig tartózkodott a földiek sorában. Viszont az Úristen, akinek a kezébe ajánlotta édesanyám az életemet, másképp rendelkezett. Nem engedte, hogy valamely földi rendszernek a szolgája legyek, és azt sem engedte, hogy emberek tanítsanak. Ehelyett személyesen Ő gondoskodott az én taníttatásomról épp úgy, ahogy az Úr Jézus szava által megígérte. Ekképp történhetett az, hogy több, mint tíz évvel ezelőtt találkoztam egy emberrel, aki annyit mondott nekem, hogy olvassam el az Újszövetséget, és fogok kapni Szentlelket, aki tanítani és vezetni fog, és velem marad életem utolsó napjáig. Amikor ezt hallottam, arra gondoltam, hogy bejártam a félvilágot, keresvén az igazságot, de ilyent még senki sem mondott nekem. Találkoztam úgynevezett megvilágosult mesterekkel. Élőben hallgattam a nyugatiak által bálványozott dalai lámát, az istenként tisztelt Sai Babat, de sehol semmi és senki nem töltötte be azt az űrt, amit a szívemben éreztem. Viszont, amikor ezeket a szavakat hallottam, azt éreztem, hogy ez az, amit keresek. A Szentlélek, amit az írás a szabadság és az igazság lelkének is nevez, és amit, ha az ember megkap, nem szorul arra, hogy mások mondják meg neki, hogyan kell gondolkodni, és mit kell tenni.
Isten rá a tanúm, hogy az elmúlt években, főképp a szorongattatásban, a COVID veszedelemben, én az igazság és a szabadság lelke által szóltam gyergyói polgártársaimhoz, és mindazokhoz, akik az interneten hallgatták a beszédeimet. Még akkor is, amikor kisebb nagyobb mértékben az én testi indulatom, bűnöm és nyomorúságom is belekeveredett a szavaimba.
Amikor erre az útra ráléptem, nagyjából mindenki eltávolodott tőlem. És, tisztelet a kivétel, az új barátok is jöttek, és mentek. Viszont úgy volt kedves a Jóságos Istennek, hogy az igazság Lelkén kívül fizikai értelemben is legyen mellettem valaki, aki segít azt a szőnyeget kiporolni, amelyet nagyon sokan tapostak. Az a személy, aki négy hónapos magzat koromban, nem a könnyű utat választotta azzal, hogy gyorsan elvetél, és éli tovább a fiatalasszony életét, hanem a lehető legnehezebbet. Felfogtam, hogy felnőtt emberként, semmit sem várhatok tőle, és nem is vártam, hogy bármiben is támogasson. Az indiai zarándoklatom alatt az Úristen minimálisra csökkentette az igényeimet. Ahogy Pál apostol mondja, megtanultam jóllakni is, és éhezni is. Amikor Isten elhívott, 3 hétig semmit sem fogyasztottam, csak egy kis vizet. Tehát megértettem, hogy a testi szükségleteim mostantól nem szabhatnak gátat annak az elhívásnak, amit Istentől kaptam. Ennek ellenére nem kellett sem fáznom, sem éheznem, mert édesanyám által megvolt mindenem, ami ahhoz kellett, hogy azt a munkát, amivel az Ég és a Föld Teremtője megbízott, elvégezzem. Ezért ő cserében megvetést, és gúnyt kapott úgy a családtagok, mint az ismerősök, és a gyergyói tömegszellem részéről, mert hogy néz az ki, hogy ő ma is enni ad az ő ingyenélő, a mai társadalom szemében teljesen haszontalan fiának?
Semmikképp sem akarom édesanyámat bálványozni, mert zarándoklataim során Isten megmutatta, hogy Ő bárkit és bármit felhasználhat arra, hogy gondját viselje az Ő gyermekeinek. Azonban édesanyám úgy is dönthetett volna, – és minden joga meg lett volna erre – hogy elküld engem, hogy megfeleljen az embereknek, e velejéig romlott, bűnös és képmutató társadalom elvárásainak, de nem ezt tette. A társadalom másodszor is arra kérte őt, hogy vetéljen el engem, de ő nem rá hallgatott, hanem Arra, Akihez a szülészeten fohászkodott, amikor én négy hónaposan magzatként úgy döntöttem, hogy nem vállalom ezt az életet.
Valószínűleg ezért poroltuk azt a hatalmas szőnyeget ketten.
Az utolsó álomképben pedig azt láthattam, hogy egy tiszta új szőnyeget vásároltunk. Erről annyi jött, hogy Isten megadja nekünk és mindenkinek az újrakezdés lehetőségét, amit Jézus újjászületésnek hív, és amiről általam sokan hallhattak határon innen és határon túl. Mi pedig dönthetünk úgy is, hogy vigyázunk az új szőnyegre, és nem engedjük hogy megteljen mocsokkal és porral. De dönthetünk úgy is, hogy az új szőnyeg alá is elkezdjük seperni a szemetet addig, amíg már nem fér, és amíg az új szőnyeg is teljesen tönkremegy.
Az új szőnyeg az új szívet jelképezi, amit Isten ajándékba ad azoknak, akik kívánnak megszabadulni a régitől. Azonban mi döntjük el, hogy ebbe az új szívbe mit gyűjtünk. Földi, mulandó kincseket, amiket a rothadás megemészt, vagy pedig örökkévaló kincseket, amelyeket még a halál sem vehet el tőlünk.
‘Új bort sem töltenek ó tömlőkbe; máskülönben a tömlők szétszakadoznak, és a bor kiömöl, a tömlők is elvesznek; hanem az új bort új tömlőkbe töltik, és mindkettő megmarad.’ Mt 9:13
A bor az igazság, a Krisztus beszéde. Az új tömlő pedig a bűnbánat által megtisztított szív.
‘…hasonlatos a mennyeknek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, a melyet megtalálván az ember, elrejté azt; és a felett való örömében elmegy és eladván mindenét a mije van, megveszi azt a szántóföldet.’ Mt 13:44
A szántóföld a bűnök következményei, a csalódás, a fájdalom és a betegségek által felszántott, felpuhított szív. A szántóföldben elrejtett kincs, a Krisztus beszéde, az igazság magva, amely ha megfogan a felpuhított szívben, megtermi a mennyek országát. Mert, Jézus szavai szerint a mennyek országa mibennünk van, mibennünk épül. Azon emberek szívében, akik éhezik és szomjazzák az Élő Isten szavát, az igazságot, és kívánják megmutatni azt embertársaiknak.
Ha eljutottál eddig sorig, tudd, hogy e szavak által az igazság magva a te szívedben is el lett ültetve. De mivelhogy sem az igazság, sem a szabadság sem az élet nem kötelező, neked kell döntened afelől, hogy megöntözöd-e a földet, hogy a mag kicsírázzon, és növekedjen, hogy megteremje benned is a mennyek országát, vagy pedig tovább görgetsz lefelé, és folytatod a tömbház felújítását, amely egy napon mindenképp össze fog omlani, maga alá temetve azokat, akik nem hallgattak Isten életre hívó szavára, és nem jöttek ki belőle. A döntés a te kezedben van.
Ezt mondja az Úr Jézus:
‘Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból:
Mert az ő bűnei az égig hatottak, és megemlékezett az Isten az ő gonoszságairól.’ Jel 18:4
Avagy hívjátok segítségül az Úr nevét, és fussatok ki a tömbházból, a tömegszellemből, a Bábel toronyból. Hagyjátok el bűneiteket, a saját elképzeléseiteket, amíg nem késő! Most, amikor halljátok, az Úristen életre hívó szavát, ne keményítsétek meg a szíveteket, hanem fohászkodjatok, és kérjétek tőle az Újjászületés ajándékát, hogy hallhassátok, és érthessétek Isten szavát, és ne kelljen gyarló embereket kövessetek, mint ahogy a COVID idején tették sokan, és elvesztek.
Kapcsolódó tartalmak:
https://kialtoszo.hu/csaladi-tragedia/
https://kialtoszo.hu/figyelmeztetes-gyergyonak/
https://kialtoszo.hu/nyilt-level-figyelmeztetes-a-polgarmesternek/
https://kialtoszo.hu/parajd-uzenete-a-vilagnak/
https://kialtoszo.hu/a-bagossy-brothers-es-a-darazsak/
https://kialtoszo.hu/elhagytam-a-bagossy-brothers-companyt/
https://kialtoszo.hu/maroknyi-szekely-porlik-mint-a-szikla/
Ez az írás a tartalom megváltoztatása nélkül szabadon terjeszthető!