ARÉNA

Kiáltó Szó a Pusztában
Kiáltó Szó a Pusztában
ARÉNA
Loading
/

Szia. Az éjszaka megint téged láthattalak, és Zoltán barátomat. 

A gyergyó műjégpályán voltunk, ami sokkal nagyobb volt, mint a valóságban… egy kolosszális sportaréna. Mellette hatalmas épületek, felhőkarcolók. Sok csapat készült a mérkőzésre. Az emberek tömegesével vonultak be az arénába, én meg valósággal menekültem onnan. Komoly biztonsági rendszerek voltak felállítva, és be kellett fizetni a műsorra. Az aréna akkora volt, hogy valósággal el lehetett veszni benne. Te és Zoltán noha bementetek, valamiért nem akartatok ott maradni. Úgy voltatok, mint amikor egyszerre két irányba húz az ember szíve. Még járkáltatok bent, és felmentetek a felhőkarolóba, amely olyan volt, mint az Atlantisz hotel, amelyet a Bahamákon láttam, csak modernebb. Két épülettornyot fent egy híd kötött össze, és át lehetett menni az egyik toronyból a másikba. Ez amolyan turista látványosságnak számított. Oda ti is felmentetek. Az építmény ijesztően nagy volt, és az emberek csak úgy hemzsegtek benne és körülötte. Számomra fullasztó volt az egész, mint ahogy a valóságban is az. Ha lehet, kerülöm a tömeget és azokat a helyeket, ahol a tömeg megfordul, mert úgy érzem magam, mint egy rosszul sikerült Duracell nyuszi, amelyből a tömeg pillanatok alatt kiszippantja az életerőt. 

A csapatok felálltak a jégre, és melegítettek a mérkőzésre. Legutóbb, amikor ilyen álmot kaptam, az a világ megoszlására, a háborúra utalt. Abban az álomban Putyint is láttam. Az egyik csapat kilőtte a korongot. De, amire visszadobtam volna, volt már más helyette. Tehát akik belemennek ebben a játékba, azok számára biztosítva van, hogy a figyelmük egyfolytában le legyen kötve, hogy meg ne lássák az Aréna valódi természetét, ami a rothadásra ítélt világot jelképezi. 

Ami még érdekes volt az egészben, az, hogy Gyergyó nem vett részt a mérkőzéseken. Ami igencsak fura, mert legutóbb Gyergyó megnyerte úgy a magyarországi, mint a romániai bajnokságot. 

Valahányszor a kijárat felé jöttél, tudtam, hogy azért jössz kifelé, mert házasodni készülsz. 

Ezek voltak az álomképek. Ez pedig a mottó, amit ébredés után kaptam: 

„Külsőleg megújul, mégis a romlásba visz.” 

Az aréna a világot jelképezte, amelynek káprázata olyannyira megbabonázta az embereket, hogy lassan már senki sem tekint befelé, csak kifelé. Pontosan úgy, ahogy engemet is. A „Kilenc” című felvételben beszélek erről a jelenségről, miszerint az illúzió, a szórakozás, szórakoztató-ipar, sosem volt ennyire erőteljes. Azt teszi az emberekkel, hogy egy olyan pályára viszi őket, ahol semmi esélyük sincs a győzelemre. 

Régebb, ha valakire megsértődtünk, azt mondtuk neki, menj a szemed világába. Akkor fogalmunk sem volt, hogy mit beszélünk. Mit jelen a ‘menj a szemed világába’? Élj, vessz el a szemeid világában. Avagy tévedj el a láthatókban. Jézus ezt külső sötétségnek nevezi, (hol lészen sírás, és fogcsikorgatás). Ezért is mondja sok helyen, hogy ne a láthatóknak higgyünk, hanem a láthatatlanoknak, mert a láthatók ideig-óráig valók. Azonban a láthatatlanok örökkévalók. A láthatatlan az Ő beszéde, az Élő Isten szava, amiből minden előállott, amit nem az ember, hanem Isten teremtett. Azonban, amíg mi a láthatókban hiszünk, a cirkuszban, az Aréna műsoraiban, teljesen biztos, hogy nem figyelünk a láthatatlanokra, a belsőkre. Mert megakad a figyelmünk a külsőkön, ahogy Jézus mondja, a külső sötétségben. Abban a világban, amely rothadásra van ítélve, mely rothadást a léleknek is végig kell szenvednie, ha időben fel nem ébred. 

Mit jelent, hogy házasságra készültél, ami nem az Arénában történt volna, hanem valahol távol az arénától, a világ zajától? 

Ezek mind allegóriák, mint megannyi kép a Bibliában. Amikor Ádám és Éva paráznaságba/bűnbe estek, kijöttek Isten házából. Magyarul elhagyták az Ő jelenlétét, és belekezdtek a saját tervük megvalósításába. Más szóval: elment az ő lelki hallásuk és látásuk. Ez rendszerint abban nyilvánul meg, hogy összeházasodnak, összekötik az életüket, és beköltöznek abba a házba, amit Ádám, az Istentől eltávolodott ember épített. Beköltöznek a saját házukba, a saját elképzelésükbe, az illúzióba, ami romlásra, rothadásra van ítélve. A Teremtés könyvében le van írva, hogy milyen lesz a házasság abban a házban, amelyet az egymással szövetkező emberek építenek. Mózes első könyvének harmadik részében van elmondva, milyen lesz a házasság, a férfi és a nő szövetsége. (A nő fájdalommal szül magzatokat, ennek ellenére epekedik a férfi után, aki uralkodik rajta. A férfi pedig a homloka verejtékével szerzi meg a mindennapi betevőt, mert a föld átkozott lesz az ő bűne miatt. Végül pedig meghal, és visszatér a földbe. Mi ezt persze a saját vesztünkre és a lelkünk kárára átjátszottuk.)

Ami oda le van írva, azt a nagyszüleink ’tisztességesen’ megélték, és miután jóllaktak vele, kilencven éves koruk tájékán megboldogultak. Azonban a modern ember meghazudtolta Teremtője szavát, megpróbálva elhitetni magával, hogy a menny a földön van. És amikor Isten a hetedik napon megpihent, ő nekifogott dolgozni, hogy felépítse azt a világot, amit mi ismerünk, és ami már nagyon távol áll attól, amit Teremtőnk elképzelt. Az Ádám és Éva által, azaz az általunk felépített világot a Jelenések könyvében Jézus úgy nevezi, hogy a földből feljövő fenevad, amit nem nehéz megérteni, ha megfigyeljük, miből építettük fel magunknak ezt a földi mennyországot. 

Mára kiteljesedett az, ami a Teremtés könyvében le van írva, miszerint az ember Istent játszik. Ott a kígyó azt mondta, ha eszel a tudás fájának gyümölcséből, olyan leszel, mint Isten. Azonban Isten azt mondja, ha eszel abból a gyümölcsből, magyarul a saját erődre és a saját értelmedre támaszkodsz, meghalsz. És minél inkább a saját erejére és értelmére támaszkodik az ember, annál gyorsabban halad a sírgödör felé. Minél egyszerűbben él az ember, annál tovább élhet a Földön. (Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a Földet. Boldogok a lelki szegények, akik nem ettek (sokat) a tudás fájáról, mert övék a mennyeknek országa). 

Mi az, amit nem tudtam sem én, sem te a tudásról, és a gazdagságról? Az, hogy sem a tudástól, sem a gazdagságtól nem lehet megszabadulni. Tehát oda vagyunk kerülve, hogy a legnagyobb luxus a tudatlanság, és a szegénység. Mert a tudatlanságot, a lelki szegénységet senki sem tudja megtanulni. A szegénységet pedig senki sem tudja megvásárolni. Még ha meg is szegényedne külsőképpen az ember, a lelkére továbbra is rá vannak tapadva azok a minták, amiket oda begyűjtött… szellemi tartalmak, a kényelem és a jólét iránti igény… Tehát hiába is szabadulna meg valaki külsőképpen a gazdagságtól, ha az ő lelke nem tisztul meg a rátapadó tartalmaktól, amit az ember semmilyen eszközzel nem tud megvalósítani. A lélek tisztulását, könnyűségét és békességét csak az kapja meg, akinek az Úristen megadja ajándékba. Értelemszerűen a lelki békét testi eszközökkel lehetetlen megszerezni. 

Ezért mondja Jézus, hogy az üdvösség, a lélek szabadsága embernél lehetetlen, azonban Istennél minden lehetséges. 

Tehát az Aréna a földi ház. Az tulajdonképpen az elbukott ember, az Ádámnak a háza, ami nem is olyan rég, még nálunk is, egy egyszerű ház volt, amiben az ember leélt 70-80 évet a feleségével. Akkor még nem is nevezték háznak, hanem hajléknak. Már Székelyföldön is kevés a hajlék.. a legtöbb ház már luxuspalota, amibe lassan már hálni sem jár a lélek és az élet. 

Az aréna azonban nem csak a fizikai házat jelenti, hanem azt a házat is, amit mi emberek építettünk, úgy külsőleg, mint belsőleg, és amely tele van mesterségesen generált igényekkel, elképzelésekkel, vágyakkal, gondolatokkal stb. Tehát a luxusvilág nemcsak kint épült, hanem bent is. Azonban, mint a történelem számtalanszor bebizonyította, minden összeomlik, és elpusztul, amit az ember épített. Csak érdekességképpen: Nézz meg egy Bábel torony illusztrációt, egy Bábel festményt, s hasonlítsd össze az európai parlamenttel. Ennyire nyilvánvaló az analógia. 

A Biblia újszövetségi része arról szól, hogy az Úristen Jézus és az apostolok által figyelmezteti az embereket arra, hogy az Aréna, a Bábel, amit ők építettek, romlásra, rothadásra van ítélve. Ezért, akik nem jönnek ki onnét időben, bent rekednek. Szó szerint időben kellene kijönnünk onnét, mielőtt lejárna a földi időnk. Hogy kinek mikor jár le, senki sem tudhatja. Az Úristen tehát kihívja az embereket abból a házból, amit Ádám és Éva a saját elképzelésük szerint építettek, és azt mondja, hogy térjenek vissza az Ő házába, amelyet Ő tervezett és épített az Ő gyermekei számára. Ezt nevezi az írás egyháznak. Azonban ehhez semmi köze nincs sem a katolikus egyháznak, sem semmilyen vallási szervezetnek. Mert az egyház valójában az Egy Isten háza, ami elsősorban lelki értelemben értendő. Az maga a logos, az ige, az élet szava. Tehát elhagyom a saját, kívülről manipulált emberi gondolataimat, amik halálra vannak ítélve, és visszamegyek Isten gondolatába, az ő szavába. Kijövök az Ádám által épített rendszerből, és bemegyek a Mindenható által elképzelt Rendben. Így lehet rendbe jönni istenigazából. Kijövök a kettősség házából, az Ádám és Éva elképzeléséből, és bemegyek az Egység házába. Azonban ez elsősorban belül kell, hogy történjen. Ezért hiábavaló a templomba járás, a gyülekezetbe járás. Mert ha az ember belül ezt a munkát nem végzi Isten segítségével, kívül hiába erőlködik, mert az nem ér semmit. 

„Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építői. ” Zsolt 127:1 

Így jutunk el ahhoz az álomképhez, hogy te házasodni készülsz. 

Az első házasság az, amit a világgal kötöttél, amikor kijöttél a gyermekkorból, belementél a paráznaságba, a felnőttiségbe stb. Amikor az egyből kettő lett.. férfi-NEM és női-NEM. Ez a kettősség, a kétség, az Istentől való eltávolodás háza, ami a romlásba, a betegségbe, az öregedésbe és a rothadásba torkollik. Az egyház pedig az, ahova Isten mindenkit visszavár, ahol újból gyermekként élhetünk, nem úgy mint férfi-nem és női-nem, hanem mint fiú, mint gyermek. De ez alkalommal nem mint a földi, testi szülők gyermekei, hanem mint a Mennyei Atya gyermekei, akik nem fognak újból felnőni, és nem fogják elhagyni az egy és tökéletes házat, mert már megtapasztalták, hogy az milyen. 

Na de mi értelme erről beszélni? Mint tudjuk, a kettősség, a kétség háza rothadásra, halálra van ítélve. Ahogy az egykori Bábel összeomlott és ott feltehetőleg sokan meghaltak, úgy az európai Bábel is összeomlik. De nem csak az európai Bábel, hanem az összes Bábel, amit mi építettünk a saját fejünk szerint, mint pl. a házasság Bábel, ami az európai Bábel és a nemzetnek nevezett Bábel alapja. Ezért mennek tönkre a házasságok. Főképp ebben a modern világban. Sok mintaházasság, ami a facebookos szelfik szerint nagyon jól működik, úgy omlik össze, mint a kártyavár. Lásd például a szüleink házassága, aminek gyümölcse sok veszekedés, súlyos betegség, fájdalom és halál. Ezek a kettősség házának gyümölcsei, mint meg is van írva. Csak sajnos az emberek nem olvassák, és ha olvassák is, nem értik, mert nem imádkoznak, és nem kérnek látást szemeikre a Magasságos Istentől, hogy megérthessék, amit olvasnak. Ezért addig erőltetik a saját elképzeléseiket, amíg belehalnak. Na de mi a gond ezzel, hisz előbb-utóbb mindenki meghal? Isten miért piszkálja folyton az embereket? Azért, mert ha az ember nem jön ki IDŐ-ben, földi élete idejében a Bábelből, a kettősség, a kétség házából, a ház ráomlik, és elvész az ő lelke. Mi a jelentése ennek? A lélek, a létezés tudat, a létérzet, ami valójában vagyunk, és ami sosem hal meg, amíg fel nem ébred Ádám álmából, addig ő a földiekkel és a testiekkel azonosul, amelyek rothadásra vannak ítélve. Következésképp, ha nem változik meg az ő identitása, személyazonossága, amikor a test meghal, nem fog tudni kijönni a testből, avagy nem fog tudni elvonatkoztatni a testtől, mert egész életében a testért élt, és el kell szenvednie a test rothadását. Ez maga a kárhozat. A test nem akkor kezd rothadni, amikor meghal, hanem jóval a halál előtt, hogy figyelmeztessen minket. Körülbelül 30 éves korunktól kezdve a test romlásnak indul. 30 éves korunktól egyre gyengébbek, egyre büdösebbek és egyre öregebbek vagyunk. És amikor a szív leáll, elkezdődik az intenzív rothadás, amit a meg nem tisztult léleknek el kell szenvednie, mert nem tud kijönni a testből, és szabadon távozni. Mivel nem lett kicserélve az ő személyazonossága, identitása, avagy nem született újjá az igazság ismerete és Isten ereje által, nem ismer mást, mint a testet. Ez az oka annak, hogy nem tud kijönni a testből, nem tud elvonatkoztatni a testtől. Ez az, amire Isten figyelmeztet Jézus és az apostolok szavai által. Nikodémusnak ezért beszél egymásután háromszor is az újjászületésről, a lélek feltámadásáról, aminek a lényege az, hogy a lélek megszabadul, a hamis, testi, ördögi identitásától, és magára ölti az elbukás előtti identitást, amit az Úristen ajándékba ad neki, ha kéri. Ha ez megtörténik, bármikor következik be a test halála, a lélek szabadon távozik, mert megszabadult minden rátapadó tehertől, életellenes dolgoktól, hazug identitástól, amit a Biblia bűnöknek nevez. Ez egy olyan hatalmas munka a lélekben, amit csak a Magasságos Isten tud elvégezni, ha kérjük, és vágyunk arra, hogy visszavegye teljes mértékben az életünk felett az irányítást, amikor teljes szívünkkel kimondjuk, hogy ‘Legyen meg a te akaratod! Az ember nem tudja megtisztítani magát sem a bűneitől, sem a test vágyaitól, kívánságaitól, sem a hazug gondolatoktól, sem a hamis személyazonosságtól… erre mondja Jézus, hogy embernél lehetetlen, de Istennél minden lehetséges. Hogyan történik hát a megtisztulás? Úgy, hogy halljuk valaki által ezeket a dolgokat, vagy pedig olvassuk a Bibliából, és megfogan bennünk a vágy, ami megfogant a tékozló fiú szívében, hogy elhagyjuk az Arénát, és visszamegyünk Atyánk házába. Jelképesen így lépünk házasságra magával a Mindenható Istennel. Kijövünk abból a házból, amit mi magunknak építettünk. és bemegyünk Isten házába. Mivelhogy Isten Jézusban nyilvánította ki magát, és a rothadás rabságából való szabadulás útját, jelképesen Pál apostol Jézust vőlegénynek nevezi, Isten gyermekeit pedig menyasszonynak. Tehát úgy lépünk házasságra Istennel, hogy egyrészt elfogadjuk Tőle a meghívót, és kérjük Tőle, hogy tisztítson meg minket minden tisztátalanságból. Képletesen így veszi fel a menyasszony a fehér ruhát, hogy a vőlegény utána jöjjön, és bevigye őt a menyegzőre, a mennyek országába. 

Az álomban tehát azt láthattam, hogy noha a szíved egyik fele a világ felé húz téged, mint ahogy a legtöbb embert, a másik fele már vágyik arra, hogy házasságot kössön az igazi vőlegénnyel, és visszamenjen abba a házba, ahol örökkön élni fog, és ami nincs rothadásra ítélve. 

Ez nem azt jelenti, hogy most meghalsz, hanem azt, amit Jézus mond. Továbbra is a világban vagy, de a személyazonosságod megváltozik. Ahogy mondja Pál apostol, aki Krisztusban van, új teremtés az. a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden. Aki hallja ezt a hívást és igent mond rá, annak az Úristen megad minden eszközt, hogy ez az átalakulás megtörténjen az ő lelkében. Ami persze hatalmas áldás az ő földi szerettei számára is, mert onnantól kezdve már nem rothadó és mulandó kincseket ad az ő hozzátartozóinak, hanem múlhatatlan, örökkévaló kincseket az ő szívéből, mert Jézus szavai szerint Isten az országát, mibennünk építi. 

És ha mi vágyunk erre, akkor lesz igaz, amit mond a Zsoltáros: 

„Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.” Zsolt 16:10 És nem lesz igaz, amit Jézus mond a pokolról: „A hol az ő férgök meg nem hal, és tüzök el nem aluszik.” Mk 9:44 

Hogy miért van pokol? Azért, mert noha Isten teljesen ingyen felkínálja ezt a lehetőséget, senkire sem kényszeríti rá. Az újjászületés, a mennyek országa, noha létezik, az adófizetéssel ellentétben nem kötelező. 

És ez az oka annak, hogy némelyek örök szövetséget kötnek a lenti házzal, a rothadással, amiből a test halála után sem lesz szabadulásuk. 

„Monda pedig: Egy embernek vala két fia; 

És monda az ifjabbik az ő atyjának: Atyám, add ki a vagyonból rám eső részt! És az megosztá köztök a vagyont. 

Nem sok nap mulva aztán a kisebbik fiú összeszedvén mindenét, messze vidékre költözék; és ott eltékozlá vagyonát, mivelhogy dobzódva élt. 

Minekutána pedig mindent elköltött, támada nagy éhség azon a vidéken, és ő kezde szükséget látni. 

Akkor elmenvén, hozzá szegődék annak a vidéknek egyik polgárához; és az elküldé őt az ő mezeire disznókat legeltetni. 

És kívánja vala megtölteni az ő gyomrát azzal a moslékkal, a mit a disznók ettek; és senki sem ád vala néki. 

Mikor aztán magába szállt, monda: Az én atyámnak mily sok bérese bővölködik kenyérben, én pedig éhen halok meg! 

Fölkelvén elmegyek az én atyámhoz, és ezt mondom néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened. 

És nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam; tégy engem olyanná, mint a te béreseid közül egy! 

És felkelvén, elméne az ő atyjához. Mikor pedig még távol volt, meglátá őt az ő atyja, és megesék rajta a szíve, és oda futván, a nyakába esék, és megcsókolgatá őt. 

És monda néki a fia: Atyám, vétkeztem az ég ellen és te ellened; és nem vagyok immár méltó, hogy a te fiadnak hivattassam! 

Az atyja pedig monda az ő szolgáinak: Hozzátok ki a legszebb ruhát, és adjátok fel rá; és húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábaira! 

És előhozván a hízott tulkot, vágjátok le, és együnk és vígadjunk. 

Mert ez az én fiam meghalt, és feltámadott; elveszett, és megtaláltatott. Kezdének azért vígadni. 

Az ő nagyobbik fia pedig a mezőn vala: és mikor hazajövén, közelgetett a házhoz, hallá a zenét és tánczot. 

És előszólítván egyet a szolgák közül, megtudakozá, mi dolog az? 

Az pedig monda néki: A te öcséd jött meg; és atyád levágatá a hízott tulkot, mivelhogy egészségben nyerte őt vissza. 

Erre ő megharaguvék, és nem akara bemenni. Az ő atyja annakokáért kimenvén, kérlelé őt. 

Ő pedig felelvén, monda atyjának: Ímé ennyi esztendőtől fogva szolgálok néked, és soha parancsolatodat át nem hágtam: és nékem soha nem adtál egy kecskefiat, hogy az én barátaimmal vígadjak. 

Mikor pedig ez a te fiad megjött, a ki paráznákkal emésztette föl a te vagyonodat, levágattad néki a hízott tulkot. 

Az pedig monda néki: Fiam, te mindenkor én velem vagy, és mindenem a tiéd! 

Vígadnod és örülnöd kellene hát, hogy ez a te testvéred meghalt, és feltámadott; és elveszett, és megtaláltatott.” Lk 15:11 

Ez volt az éjszaka álom és a hozzá fűződő megértés. Remélem, nem vetted rossz néven, hogy megosztottam veled. 

Kívánom, hogy a Magasságos Isten fordítsa lelki épülésedre, hogy a Krisztus beszéde és Isten öröme lakozzon benned gazdagon! 

Amennyiben felvételt készítek erről az álomról, átküldöm neked.