Megsértődnél-e, ha azt mondaná valaki, gyere, beszéljünk a semmiről. Bizonyára zavarna, hogy az az ember téged csak arra méltat, hogy a semmiről beszéljen veled. Na de vajon nem az történik-e bejelentés nélkül is, amikor két ember találkozik egymással, hogy hosszasan beszélnek a semmiről. A múltról, a jövőbe zárt terveikről, a halott anyagi dolgokról, és arról, hogy ki mit valósított meg, amit előbb utóbb el fog veszíteni.
Arról, ami valójában van, a ‘Vagyok, Aki vagyok’-ról nem tudnak beszélni, mert az irritálja őket. Hogy miért van ez így? Nagy valószínűséggel azért, mert a modern ember személyazonossága szinte 100 százalékig halott dolgokból tevődik össze. A múlt dolgai, hőstettei, a jövőre mutató tervek, és az általa birtokolt, rothadásra ítélt anyagi dolgok. És amikor megszólal az élet szava, irritálja őket, mert az élet jelenlétében a halál lelepleződik, és az embernek szembesülnie kell azzal a szomorú ténnyel, hogy a halott, élettelen dolgokkal kötötte össze az életét: A múlttal, ami azért halott, mert már nincs, a jövővel, ami azért halott, mert még nincs, és megtörténhet, hogy nem is lesz soha, és a földi, testi dolgokkal, amelyek rothadásra vannak ítélve.
Mit gondolsz, mire számíthat annak az embernek a lelke, aki reggeltől estig és estétől reggelig a rothadásra ítélt dolgokkal foglalkozik? Vajon nem arra, hogy előbb-utóbb ő maga is részesévé válik a rothadásnak? Jézus szerint az maga a kárhozat, hogy a lélek, a létezés tudat, a létérzet, aki valójában vagyunk, végig kell szenvedje a rothadást. (Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. Zsolt 16:10).
Hol a pokol?
„aHol férgök meg nem hal, tüzök el nem aluszik.” Mk 9:44 Tehát a temetőben, ahol a tisztátalanul maradt léleknek végig kell szenvednie a test rothadását.
És milyen bolond az ember! Ahelyett, hogy szembesülne azzal, hogy összekötötte életét a rothadással, megsértődik azokra, akik Isten lelke által szólva, szembesíthetnék őt a szomorú valósággal, hogy azáltal esélyt kapjon a feltámadásra, a rothadás fogságából való szabadulásra. Merthogy Isten nem azért beszél a kárhozatról, hogy fölöslegesen stresszelje az embereket, hanem azért, hogy esélyt adjon nekik arra, hogy elkerülhessék azt.
Na de ha Isten jó, miért van kárhozat? Azért, mert a látás, a bűnök bocsánata, a lélek megtisztulása ajándék Istentől, és mivelhogy ajándék, Ő nem kényszeríti rá senkire. Noha teljesen ingyen felkínálja, nem kötelez senkit sem a szembesülésre, sem a bűnbánatra, sem arra, hogy ragaszkodjon az igazsághoz. Ekképp arra sem, hogy újjászülessen a lelke, és bemenjen az életre, a tökéletességbe, a mennyek országába, ahova semmilyen tisztátalan dolgot nem vihetünk magunkkal.
„Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.” Mt 18:3
Ha valaki nem kér látást szemeire, hogy megláthassa, mi választja őt el az élettől, mi miatt van öregedés, betegség, szenvedés, halál, és nem születik újjá bűnei bocsánata, és az igazság ismerete által, nem láthatja meg Isten országát. (Jn 3:3)
Ezért mondja az Úr Jézus, hogy
„Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek.
Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.” Mt 7:7
Mert, aki nem kér látást, nem is fog kapni. Aki nem kap látást, meg sem láthatja, mi választja el őt az élettől és annak Teremtőjétől, a Magasságos Istentől. Aki nem látja meg, mi választja őt el Istentől, és az élettől, bűneiben fogja bevégezni az életét, és azáltal nem kerülheti el a rothadás pokoli kínjait.
Bizony boldogok azok, akik kérték, és megkapták, hogy éhezzék, és szomjazzák az igazságot!