A jó hír az, hogy az ember semmit sem tud megoldani, és nem is az az ő dolga, hogy bármit is megoldjon.
De kiknek jó hír ez? Azoknak, akik készen állnak arra, hogy feladják, Isten kezébe helyezzék az irányítást.
A legtöbben képtelenek meglátni azt, hogy minden emberi megoldás újabb problémákat szül, amelyeket szintén meg akar oldani az ember, újabb problémákat hozva létre azáltal. Észre sem veszi, és az egész élete tele lesz emberi megoldásokkal, amelyekkel annyira megkötözte magát, hogy már csak két lehetősége marad. Isten, vagy az örök rabság az emberi megoldások kötelékeiben.
A világ azt mondja, ne add fel. És ezzel a jeligével annyira kizsigereli az embereket, hogy végül már semmijük sem marad, amit feladhatnának, Isten kezébe helyezhetnének. Még lelkük sem.
A teremtés könyve leírja az elbukást. De aki továbbolvassa a Bibliát, megértheti, hogy a legnagyobb tragédia nem is az elbukás volt, hanem az, hogy az ember úgy döntött, ő majd megoldja. És az ember azóta is oldozgatja. Észre sem veszi, hogy minél tovább oldozgatja, annál jobban megkötözi magát. És az emberi megoldások kötelékeiben valósággal elsorvad, eltorzul, kárba vész a lelke.
A jó hír az, hogy az ember semmit sem tud megoldani, és nem is azt kéri tőle Isten, hogy bármit is megoldjon. Teremtőnk tudta, hogy az ember csak létrehozni tudja a bajokat, de megoldani nem. Ennek okáért Ő előre gondoskodott a megoldásról, hogy amikor az ember belátja, hogy képtelen bármit is megoldani, és hajlandó megalázni magát Teremtője előtt, ingyen ajándékba megkaphassa a megoldást, mint gyermekek, akik nem azért kapnak ajándékot, mert megérdemlik, hanem azért, mert szüleik szeretik őket.
Ezt mondja Jézusról Ésaiás próféta:
„Az Úr Isten lelke van én rajtam azért, mert fölkent engem az Úr, hogy a szegényeknek örömöt mondjak; elküldött, hogy bekössem a megtört szívűeket, hogy hirdessek a foglyoknak szabadulást, és a megkötözötteknek megoldást;”
Péter apostol pedig ezt írja:
„És nincsen senkiben másban idvesség (szabadulás): mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.”
Pál apostol így folytatja:
„…az Isten is felmagasztalá őt, és ajándékoza néki oly nevet, a mely minden név fölött való; Hogy a Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké. És minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.”
„…és mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, megtartatik.”
Jézus utolsó szava a kereszten ez volt: Elvégeztetett!
Beteljesedett az írás: A bűneinkért való váltságdíj az ártatlan feláldozása által ki lett fizetve. Az Ő ártatlanul kiontott vére elhozta a foglyoknak a szabadulást, a megkötözötteknek a megoldást.
És ehhez semmi másra nincs szükség, mint arra, hogy az ember belássa, hogy ő a bűnei és a hamis, emberi megoldások rabja, és hatalmas szüksége van Isten könyörületére, mert a saját megoldásai egyre jobban megkötözik őt.
Ezt mondja Jézus:
„Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.”
Megnyitod az ajtót, és elfogadod az Ő megoldását, vagy továbbmész az emberi megoldások útvesztőiben, amelyek a feneketlen szakadékba visznek?