Isten az élet forrása. Ebből értelemszerűen az következik, hogy az ember azért betegszik meg, mert nem az élet forrására figyel, hanem halott földi dolgokra. És amikor megbetegszik, elmegy az orvoshoz, aki a tünetek alapján megállapítja, majd közli vele, hogy mi az ő betegsége. Ennek következtében az ember a halott dolgok mellett, amelyekre korábban figyelt, a betegségére is figyelni fog, és azzal még több figyelmet von meg Istentől az élet forrásától.
Évezredekkel ezelőtt, amikor még nem volt ilyen sok tudomány, ha megbetegedtek az emberek, tudták, hogy az azért van, mert elfordították tekintetüket Istenről, az élet forrásáról. Nem okoskodtak, és nem írtak könyveket a betegségről, annak tüneteiről, lehetséges okairól és a gyógymódokról, hanem böjtöltek, és imádkoztak. Magyarul visszafordították tekintetüket Istenre, az élet forrására, és meggyógyultak. Azt követően pedig minden igyekezetükkel azon voltak, hogy ne forduljanak el Tőle.
A modern ember minél több élettelen dologra figyel, annál távolabb kerül Istentől. Miután beszél az orvossal, a többi élettelen dolog mellett a betegségére is figyelni kezd. És minél jobban figyel a betegségére és az egészségi állapotára, annál kevesebb figyelem jut Istenre, az élet forrására, és meghal. Pedig amikor a betegség tünetei jelentkeztek, csak annyit kellett volna tennie, hogy abbahagyja, amit addig csinált, megvonja a figyelmét minden élettelen dologtól, és fohászkodik Istenhez, hogy segítsen a figyelmét visszafordítani Rá. Ha imádkozik, az Atya rámutat azokra az élettelen dolgokra, hamis gondolatokra, amelyek elfordították tekintetét Őróla. Amennyiben az ember meglátja, és szabad akaratából megtagadja azokat, Isten meggyógyítja őt. Más szóval megbocsátja az ő bűneit, feloldozza azok terhe alól, és megadja neki a teljes megújulás, avagy az újjászületés lehetőségét. Amennyiben hűséges marad gyógyítójához, megőrizheti úgy a testi, mint a lelki egészségét, amíg szükség van rá, és még másoknak is megmutathatja a gyógyulás és az élet útját, amely nem ér véget a test halálával, hanem folytatódni fog a tökéletességben, ahogy Jézus mondja, Isten országában. Alapjában véve erről szól, ennyire egyszerű Jézus Krisztus örömhíre.
Annak oka, hogy nem sokan élnek a gyógyulás ezen lehetőségével, az, hogy Isten az Ő módszerét, noha ingyen felkínálja, nem kötelezi, nem kényszeríti rá senkire. És mivel az igazi gyógyulás alapfeltétele a bűnökkel való szembesülés és az azoktól való szabadulás, sokan nem jönnek ki a világosságra, nem bánják meg, és nem vallják meg bűneiket, hanem inkább a sötétséget, az emberi megoldásokat választják. Az emberi megoldások pedig teljesen elfordítják az ő figyelmüket Istenről, az élet forrásáról, és ráirányítják az élettelen dolgokra, majd a betegségre, ami által felgyorsul a romlás folyamata, és bekövetkezik a halál.
Ezt mondja az élő Isten szava:
„Az, aki vétkezik Teremtője ellen,
az orvosoknak kerül a kezébe.” Sir 38:15
„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert a mit vet az ember, azt aratándja is. Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.” Gal 6:7
„A lélek az, ami megelevenít, a test nem használ semmit: a beszédek, a melyeket én szólok néktek, lélek és élet.” Jn 6:63
„Az ég és a föld elmúlnak, de az én beszédeim semmiképen el nem múlnak.” Mt 24:35
Hol van a te figyelmed? Az élő, vagy pedig az élettelen dolgokon? A betegségen, vagy pedig az élet és az egészség örök forrásán, Jézus Krisztus szaván?