
Évekkel ezelőtt történt, mikor is ráléptem erre az útra. Egy hangfelvétellel kezdődött minden. A címe még dereng, de sajnos azóta már letörölték, eltávolították az oldalról. Akkoriban még nem igazán tudtam, hogy milyen érzés Igazságkeresőknek lenni, de annyit éreztem legbelül a szívemben , hogy valami nincs rendben a világgal és, hogy rossz az irány amerre épp tartunk. A híradó, a hazug Covid mizéria, a maszkhordás, az összeesküvés elméletek hatalmas félelmet keltettek bennem, és bevallom őszintén, hogy nem igazán láttam semmilyen kiutat, ami hosszan tartó boldogságot, lelki békét, megnyugvást tudott volna adni számomra abban az időben.
Szomorkodás, bánat, kedvetlenség, félelem. Ezek az állapotok váltották egymást, míg nem egy december végi napon történt valami. Tudomásomra jutott az egyik bizonyságtevő gyermek által, hogy Isten Élő és Ható! Él és beszél mindenkihez, aki őszintén, gyermeki alázattal keresi Őt!
NaHát.. Ilyet! Gondolkodóba estem!
Ez vajon tényleg lehetséges?!
Elhatároztam magamban, hogy bár én nem igazán hiszek Istenben, de most az egyszer mégis megfogadom az elhangzottakat, és teszek egy próbát! Végül is a mindenkibe én is beletartozok. Így is tettem. Este lefekvés előtt letérdeltem, hozzá szóltam saját szavaimmal, valahogy így:
Isten, ha létezel, bár én nem hiszek benned, de ha mégis létezel jelentsd ki magad nekem, és kérlek, adj valami jelet a létezésedről! Ennyi volt az ima röviden.
Ezután lefeküdtem aludni, és pillanatok alatt el is aludtam. Ami ezután következett, na az volt maga a csoda! Isten adott egy olyan álmot, amit a mai napig nem tudok elfelejteni, és ami talán örökre belém ivódott! Leírom röviden.
Állok egy fehér színű, több emeletes ház külső párkányán. Magasan állok, mozdulni sem tudok és a lábam nem moccan.
Félek, hogy leesek.
Valaki próbál nekem jobbról segíteni, de amit felém nyújt rövid, és nem ér el hozzám. Egyre jobban megkörnyékez a félelem és a kilátástalanság.
Amikor már teljesen feladom, hirtelen a semmiből megszólal egy lágy, szelíd hang, és ezt mondja: UGORJ LE!
Bevallom, hogy én még soha nem hallottam emberektől ilyen szeretetteljes, megnyugtató hangot, de még csak hasonlót sem! Leugrottam! Zsupsz,!
Mintha egy nagy dunyhába, vagy egy vattaszerű puha takaróba ugrottam volna és olyan meleg, oltalmazó érzés kerített hatalmába, hogy az leírhatatlan!
És az az öröm, hogy megmenekültem, az egyszerűen semmihez sem volt hasonlítható! Örömkönnyek törtek ki belőlem, zokogtam a boldogságtól és ezután sokan odajöttek hozzám, megöleltek, örültek nekem, és könnyeztek velem együtt! Megható volt!
Azt nem tudom, hogy a valóságban is sírtam-e, de amikor felébredtem, még napokig az álom hatása alatt voltam. Hüpögve, könnyek között meséltem el a szeretteimnek a történteket, ők pedig döbbenten, néma csendben hallgatták szavaimat.
Tudtam, hogy ezen az éjszakán Isten szólt hozzám és bebizonyosodott számomra az is, hogy Isten igenis ÉL, hogy Létezik és, hogy Besz-ÉL!
Ami pedig még hab volt a tortán, az az, hogy mindezek megtapasztalásához, nem kellett sem templom, sem vallás, sem szekta, sem semmilyen gyülekezet.
Csupán két hajlékony térd, alázat és igazságra szomjazó, őszinte gyermeki szív!
🙏❤️🔥🕊️
„Amit éjszaka a fülbe súgva hallotok, azt nappal a háztetőkről hirdessétek! „
Forrás:
Youtube – Bizonyság(T)étel https://www.youtube.com/@Bizonys%C3%A1gT%C3%A9tel