Egy gyermeket kényszerítettek, hogy menjen el egy közeli rokon temetésére. Szegény, hogy meg ne bántsa szeretteit, részt vett a temetésen. Látta, hogy a gyásznép odamegy az elhunyt családtagjaihoz, kezet fog velük, és mond is valamit. A megfelelési kényszer őt is odavitte a gyászoló családhoz. Mindenkivel kezet fogott, és ezt mondta: Gratulálok! Nem gúnyból, nem gonoszságból, hanem tudatlanságból.
A tudatlan gyermeket használta a Lélek arra, hogy szembesítse az elhunyt, látszólag még élő családtagjait, hogy mit tettek a szerettükkel: élve megették, megölték őt. Éppen úgy, ahogy a legtöbben ma is megeszik, és megölik egymást a szeretet, feltétel nélküli szeretet, a családiasság, az együvé tartozás, a ‘vigyázzunk egymásra’, és más idióta, hamis szólamok nevében. De még Isten nevében is.
A modern Ádámok és Évák, Mariskák és Bélák a mai napig ezt teszik.
– Gratulálok! – szól a Lélek. – Tekints a koporsóban fekvő személyre, és jól nézd meg, mit tettél, mert ha nem szembesülsz, és meg nem térsz bűneidből, a vallásos érzelgésből és képmutatásból, és olyan nem leszel, mint a kisgyermekek (Mt 18:3), nemsokára te leszel a vesztes. Gratulálni pedig azoknak fognak, akik sikeresen kivégeztek téged, a hamis, emberi szeretetükkel, ami sokkal nagyobb sikerrel pusztít, mint a leplezetlen gyűlölet.
(Igaz történet alapján)
„És előhíván Jézus egy kis gyermeket, közéjök állítja vala azt, És monda: Bizony mondom néktek, ha meg nem tértek és olyanok nem lesztek mint a kis gyermekek, semmiképen nem mentek be a mennyeknek országába.” Mt 18:2
https://kialtoszo.hu/ingyen-minden/
https://kialtoszo.hu/egy-kutya-elete/