Az ember kétféleképpen beszélhet, és cselekedhet. Lélekből, vagy adósságból. Amikor olyan dolgokkal foglalkozok, amelyekkel a múltban kellett volna foglalkoznom, vagy azt mondom, amit korábban kellett volna mondjak, akkor adósságból cselekszem, mert elmaradásom van, mert amikor kellett volna, nem cselekedtem. Viszont a múltat sosem lehet teljesen felzárkóztatni a jelenhez. Az elmaradást sosem lehet teljesen pótolni.
Egyedüli megoldás a régiek elengedése. De hogyan engedhetné el bárki is a régit, amikor az hozzá van láncolva az ő lelkéhez? Csak és kizárólag megbocsájtással, elbocsájtással, feloldozással. Az Élő Isten az, aki megbocsájthat, feloldozhatja a múlt kötelékeit, hogy ne legyünk adósai a múltunknak, hogy bekerüljünk az Ő jelenlétébe, és ott is maradjunk az idő végezetéig. Ehhez viszont szükség van az újjászületésre, arra, hogy az Úristen feloldozza az összes szálat, ami összeköt bennünket a múltunkkal, a múltban elkövetett hibák terheivel. Szükségünk van arra, hogy megbocsásson nekünk, elbocsásson minket a múltból, és bevigyen minket az Ő tökéletes jelenlétébe, békességébe. Ennek útját Jézus Krisztus megmutatta. nem hiába mondta, hogy én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem mehet az Atyához, senki nem kerülhet be az Atya jelenlétébe, csak énáltalam. Az ő tanítását megtalálod a Máté, Márk, Lukács és János evangéliumában. Ha őszinte, gyermeki szívvel kéred, megadja a megértést hozzá, és megkapod az újjászületés ajándékát személyesen Tőle, hogy többé soha ne légy adósa a múltadnak. Kerüld a vallásokat!
Ha megérthetted, mutasd meg, barátaidnak, ismerőseidnek. ingyen kaptad, ingyen add tovább.