„Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” János evangéliuma, 3. rész, 16. bekezdés.
– Isten – az Ég és a Föld Teremtője, az élet örök forrása.
– Szeret – szerrel etet, táplál, életet ad.
– E világ – az emberek alkotta rendszerek, amelyek elzárják magukat Teremtőnk életet adó szerétől, lelkétől.
– Egyszülött – egyetlen tökéletes, aki semmilyen földi kincsért nem zárta el magát Isten szerétől, szeretetétől. Ekképp nagyobb volt benne a világosság és az élet, mint a külső világban uralkodó sötétség, a földi rendszereket uraló halál.
– Fiú – teljes, tökéletes gyermek, aki állandó kapcsolatban van Isten lelkével. Ezért ettől a világtól nem fogad el semmit, de ő, mivel telve van élettel, legyőzte a halált, életet adhat a világnak, azoknak az embereknek, akik örömmel befog-adják, amit ad.
– Adta – most is adja az Ő lelkét és a szavait azok számára, akik fogadják, fogják, és adják.
– Valaki – ember, aki el van szakadva Isten életet adó szerétől, nincs lelki tápláléka, és haldoklik.
– Hiszen őbenne – befogadja az ő életet adó szavát, befogja, hallja, és továbbadja, cselekszi azt.
– Ne vesszen el – ne vesszen kárba. Az ember lelke Isten szere nélkül, felemészti saját magát, elfogy, eltorzul, kárt szenved, kárba vész.
– Örök élet – Minden, ami állandó kapcsolatban van Isten lelkével, szerével, táplálva van. Ami táplálva van, nem tud megszűnni, elveszni, meghalni. A földi épületek, ha az ember nem fordít rájuk gondot, összeomlanak, kárba vesznek. Ugyanez történik az ember lelkével, ha nem engedi, hogy az ő gond-viselője gondot fordítson rá. Viszont, ha örök a szövetség az ember lelke, és Isten lelke között, az ember élete is örök, mert gondot fordít rá Isten.
– Legyen – mondta Isten. És lett. Azóta is van. És akik hallják Őt, vannak örökké. Jézus azt mutatta meg a szavai és élete tanításával, hogyan hallhatjuk meg Istent, és maradhatunk benne az ő szavában, a VAN-ban, hogy mi is legyünk vele együtt örökkön örökké. Befog-adod?